Visszatérés

Visszatértem! 

Köszöntelek kedves olvasó hosszabb kihagyásom után ismét a blogon! 

Nagyon sok minden történt az utóbbi időben, hónapokban, években velem és körülöttem, ez volt az oka a bejegyzések elmaradásának... 

A főzés szenvedélyem! De egyben egy kikapcsolódás is valamint a gondoskodó hajlamom kiélésének legjobb módja. Gondoskodni pedig csak akkor tudunk, ha van kiről.... No most itt jön az , hogy ha nincs kiről, akkor okafogyottá válik a gondoskodás. 

A blog inditásakor támogató családban kezdtem a bejegyzések irását. A bemutatkozás is úgy kezdődött, hogy "mindenekelőtt a CSALÁD!"  amit továbbra is vallok! viszont megesik, hogy nincs hozzá család.... Néhány éve  "gyermeküket egyedül nevelő anyák" táborát erősitettem. Új helyzet, új élet, konyha újragondolva! Ebből adódóan már nem azt a szerepet töltötte be a főzés, a közös étkezések az életemben, mint addig. Mert hiába tagadjuk, de más családnak főzni, készülni és más amikor ketten eszünk egy kamasszal.Mert ugye amikor családról gondoskodunk, akkor már a hétvége közeledtével megkezdődik a tervezés, hogy mi legyen a menü egyik vagy másik napon, hogy ki mit szeretne enni, mire vágyik, hogy milyen szezon van, amit figyelembe veszünk a hétvégi összeállitásnál, .....és nem utolsósorban, hogy egy nagyon jó lehetőség arra, hogy együtt lehessen a család, a főzés örömét a közös evés öröme váltja fel és a teritett asztal mellett zajlanak a nagy beszélgetések a hét történéseiről a következő hét tervezéséről.... ugye igy van? 

Aztán erről váltunk a "ketten a kamaszfiúval" projektre. Ahol is kevésbé vevő a kamasz az újitásokra, mindegy mi a kaja, csak jó és laktató legyen, amit szeretek.... (nagyjából egy tizes skálán mozog a lista!) Itt már kevés lehetőségem adódik a gasztrotudományom fejlesztésére vagy kiélésére inkább csak megfelelek az elvárásnak és abban lelem örömem, ha látom, hogy jóizűen eszi a gyermek amit főztem. Ne várjunk egy kamaszfiútól magasztalásokat  a jól sikerült vasárnapi ebédre, örüljünk, ha udvariasan elismeri, megköszöni! 

Aztán ez az időszak is véges.... a kamasz továbblép , mert a boldogulása a legfontosabb minden szülőnek! Igy más lakhely, más ország, csak látogatóba érkezik már az étkezőasztalhoz és az anyai szivhez is. Látogatásokkor ismét a topkaják kerülnek asztalra, mert az örömszerzés egyik módja ha etetjük a messziről hazajött gyermekünket! 

Amúgy meg az egyszemélyes háztartás a mindennapok. No ilyenkor a szinglikonyha nem lesz annyira változatos, érdekes, hogy az blogolni lenne érdemes.... vagy mégis? 

Jönnek új irányok, ötletek, megmarad a főzés szenvedélye és persze vannak barátok, akik szintén szivesen veszik, ha "gondoskodok" róluk egy jó étellel.

Úgy hiszem, vagyis most úgy érzem, hogy eltelt annyi idő, hogy ismét érzek magamban annyi ambiciót, hogy újra eljött a főzések ideje, és hogy ezt  megosszam veletek, posztoljam egy-egy kreációmat. 

Remélem a lelkesedésem kitart és nem lesz ok megrekedni a blogreceptek közlésében.

Olvassátok , nézegessétek a posztokat és remélem inspirálok is az új bejegyzésekkel néhányatokat egy-egy jó recept kipróbálására.