2013. november 20., szerda

Színes linzer





Akik többször látogatták már a blogomat, tudhatják, hogy sokszor készül nálunk linzertésztás keksz, amolyan "útravaló" típusú. Többek között azért is, mert szoktam a királyfim uzsis dobozába tenni néhány darabot, csak úgy desszertnek. Már megszokta, talán el is várja ezeket a kis meglepetés finomságokat. Kedvencei között szerepelnek ezek a színes linzerek is, amit variálni szoktam mind forma, mind szín-íz tekintetében.
Igazából a most sorra kerülő poszt egy régebbi alkotás, csak elmaradt a bemutatása.

A tészta:linzertészta......

Nem tudom kell-e még elmondanom, a szokásos 3:2:1 arányos linzertészta receptjét? De hátha vannak még itt új olvasók..... akkor nekik elmondom a megszokott összeállítást:
30 dkg lisztet, 20 dkg hideg margarin kockára vágva, 10 dkg cukor - ezeket én az aprítógépbe szoktam tenni, morzsásítani - de persze szabad kézzel gyorsan összegyúrni is, ekkor már mehet hozzá az 1 db tojás sárgája is. Gyorsan összeállítjuk (tudjátok a kéz melegétől megolvad a vaj és ragacsos lesz a tészta!) a tésztát. Kettévesszük és felét kakaóval barnára színezzük, másik fele marad 'fehér', gombóccá formáljuk, és mehet a folpack rá és pihi következik a hűtőben, úgy kb 1 óra. 
Ezután kivesszük a tésztát és 1cm egyenletes vastagságúra nyújtjuk és kör alakú formákkal kivágjuk mindkét színnél. A közepét egy tetszőleges formával (most gomba és négyszög) szintén. Figyeljünk arra, hogy párban dolgozzunk, illetve mindegyik figurás lapnak legyen egy sima korong talpa!



A sütőt előmelegítjük 180C-ra és 8perc alatt megsütjük a linzerlapokat.


Amikor kihűltek, mindegyik kap egy kiskanál nutellát, vagy egy pötty házi baracklekvárt és szépen dobozba sorakoztatjuk őket. Fém, zárható sütisdobozban akár több napig is eláll, innen adagolható az uzsonnás dobozba. Állítólag tovább is eltartható, de nálunk még nem volt mód kipróbálni a hosszabb szavatosságot... 

Remek kávé mellé való kis töltött linzer, de megállja a helyét akár gasztroajándéknak is.


2013. november 19., kedd

Hagymasavanyúság - expressz



Gyerekkori emlékeimből vettem elő ezt a savanyúságot. Tudom, hogy bizonyos kor után hajlamosabbak vagyunk nosztalgiázni - ne haragudjatok meg ezért rám! Szóval ez a hagymasavanyúság is egy ilyen. Anno a téli időszakban sokszor készült ilyen nálunk. Leginkább apukámmal gyártottuk, mert ehhez nem kell különösebb konyhai hozzáértés - mert neki nem is volt. Az ételmelegítés még ment neki, meg sokat kuktáskodott is anyukámnak (szegényt mennyire idegesítette is vele pedig, mert anyukám haladt volna, ő meg alaposan, érdeklődve segédkezett), de a főzés alapjai egyáltalán nem érdekelték. Hogy hogyan került az étel a fazékba, és hogyan változott ehetővé.....no az valami tőle független dolog volt. Ez persze meg is látszott rajta, világ életében nagyon sovány volt (ez rólam pl. nem mondható el), pedig szerette az evés örömét, szerette a jó ételeket, megvoltak a kedvencei.....Egy néhányat majd hozok mostanában nektek, mert valamiért többször repertoárra kerültek ezek nálunk. ..... hogy miért épp most, nem tudom.....talán......azért, mert nemrég volt a Halottak napja, és én őrá már csak emlékezni tudok......de őrzök magamban sok dolgot ami rá emlékeztet, ami visszahoz a gyerekkoromból jónéhány szép pillanatot! Az ételek is ilyenek. 

Akkor hát itt van ez a "gyerekjáték" savanyúság is. 

Hozzávalók: (0,75l üveghez)
1 vöröshagyma
1 kisebb lila hagyma
ecet, cukor, só, víz.

Általában egy ilyen üveggel készítünk ,mert nem olyan "elállós" savanyúság ez ,mint amit télire elteszünk a nyár végén . (Vagyis még sosem próbáltam eltartani! ) 
A hozzávalók egyike persze a hagyma. Ez a gyerekkoromban csak vöröshagyma volt, de mostanában már vegyesen, vörös- és lila  hagyma kerül az üvegekbe.Egy ilyen 0,75-ös üvegbe egy nagyobb fej vöröshagymát és egy kisebb fej lila hagymát számolok.  A hagymát pucolás után vékony szeletekre vágom és szálasra szedem. Vegyesen beleteszem az üvegbe. lehet összekeverni, vagy rétegezni, ez már tényleg csak ízlés és kreativitás kérdése. Mikor megtelik az üveg , akkor elkészítjük a levet. A szokásos savanyú lé , semmi faxni! Cukor, só , ecet, víz. Arányokat nem írok, mert mindenki ízlése szerint ossza, én jobb szeretem a savanyúbb változatot, nálam az ecet dominál. Elkeverem a cukrot , hogy elegyedjen a vízzel és felöntöm a hagymát, csurdultig töltöm az üveget. Ennyi volt, kész is az előkészület! Ugye mondtam, hogy "gyerekjáték"! 
Ezután már csak annyi a dolgunk, hogy betesszük az üveget a hűtőbe, és hagyjuk érni 2-3 napig. Akkorra megpuhulnak kicsit a hagymaszeletek, ízesednek és gyönyörű rózsaszínűre változnak. 
Kellemes kísérője bármilyen köretnek, főételnek. Természetesen nem egy fontos randi előtt - mert ez is csak egy hagy...ma!


2013. november 18., hétfő

Hagymás krumpliderc


Ígértem nektek néhány nosztalgiázós receptet. Ez is egy ilyen lesz. Hagymás krumpliderc alias krumplipüré pirított hagymával. 
Ebben az ételben sem lesz sok ördöngősség, csak néha jól esik a változatosság. Nem mellesleg apukám egyik kedvenc étele volt, gyerekkoromban unásig ettük, így felnőtt koromban ritkábban kerül az asztalunkra. De most megkívántam és meg is csináltam egyik vasárnapi húsétel köreteként. 
Az elkészítése azonos a hagyományosan készülő krumplipürével. A pucolt krumplit kockára vágva sós vízben megfőzzük. Még forrón krumplinyomóval összetörjük. 
Míg fő a krumpli hagymát aprítunk és zsíradékon pirosra sütjük. 
Ezután nincs más dolgunk, mint a két hozzávalót összekeverni. 
Kész is! 

Gyerekkoromban sok hétvégén volt ez a köret a vasárnapi sült húshoz. Most is jó szívvel ajánlom. Hús nélkül főételként is szoktam fogyasztani salátával, savanyúsággal, esetleg jól jön hozzá a "hagymasavanyúság" is! Ezt egy következő posztban megismertetem veletek.