2013. május 27., hétfő

Az első "Paleo"-kenyerem






Szeretném elöljáróban leszögezni, hogy senki ne kövezzen meg, nem felejtettem el innen kezdve sütni-főzni, csak......
.....szóval ismerkedek egy új élet-ételformával, aminek a neve: PALEOLIT!
Mielőtt még bárki is felugrasztaná a szemöldökét, leszögezem, hogy lesznek "normál" kaják is még a blogon! Azonban néhány ilyen is.....
Nem titkolt szándékom néhány csúnya, és már feleslegesnek ítélt kilótól megszabadulni (is), de alapvetően érdekelt ez a típusú étkezési forma. Van ez így nálam, hogy a kíváncsiság olyan erős, hogy kipróbálok dolgokat - főleg ez a konyhában igaz, persze. 

Úgyhogy egyik hétfő reggel úgy indult a hét, hogy mától szénhidrátmentesen élek - amennyire ez első nekifutásra sikerül. Ez úgy valósult meg a gyakorlatban, hogy nap mint nap tányérra kerültek a már ismert, megszokott "fehérjék", alap- és megbolondított formában. Ilyenek ugye a csirkemell, csirkecomb, a tojás, a sajtfélék, a kefír, joghurtok....és még sorolhatnám. Köretként a "szokásos" saláták, savanyúságok és zöldségek jöttek sorban.
........
és akkor jött egy ismerősöm, aki mondja, hogy ő is hasonlóképpen él - étkezik - már több mint egy éve, de neki van ehhez kenyere, amit szokott sütni és remekül ki tudja egészíteni az étrendjét. No és ekkor került képbe a csodaszó: paleolit. 
Tudni kell, hogy eddig is hallottam már róla, de valamiért idegennek éreztem ezt a típusú táplálkozást, így nem is olvastam különösebben utána, hisz nem érdekelt (bocsi, nem voltam elég kíváncsi). 


No több se kellett nekem, utána olvastam ...
Így találtam magam szembe a Paleolit étrenddel. Kijelentem, hogy igazi paleos sosem lesz belőlem!!! Mégpediglen azért sem, mert a tojás, tejtermék - itt is főleg a sajt - amit nem tudnék nélkülözni az életemből! Viszont egyre inkább beleástam magam ebbe a típusú étkezésbe és kezdett tetszeni, érdekelni......
Hogy szokott ilyenkor lenni? ....hát úgy ,hogy gyorsan felkutatom, hogy mi van itthon  a kamrában, hűtőben és nekilátok ezek közül annak ami leginkább felkeltette azt érdeklődésemet. Mint most ez a "kenyér". Mert azért ezt a "limarás" oldalakon nevelkedett bloggerek, blogolvasók a legjobb indulattal sem fogják kenyérnek hívni..... de nekem viszont tetszett a végeredmény. Sőőőt, képzeljétek, még a Zuramnak is! 

Tehát, nekiláttam az első kísérleti darabnak....
Felvértezve magam minden bátorsággal, mert az összes ilyen oldalon, fórumon riogattak, hogy a kenyerük készítése a legnehezebb, és ez szokta kedvét szegni a követőknek. 
Én bátor voltam! és sikerült! ki merem jelenteni, hogy elsőre is ehető, túlzás nélkül állíthatom, hogy finom kenyérke lett belőle.
Ezért is bátorkodom feltenni ide ezeket a próbálkozásaimat.
Azóta ugyan kicsit alább hagyott a lelkesedésem, be kell valljam, mert viszont a kilók is megálltak az apadás folyamatában, és most úgy gondoltam, hogy akkor majd kicsit később hódolok ennek a számomra tetsző életszemléletnek. Mondom, csak néhány ötletet loptam innen, teljesen képtelen leszek megválni néhány dologtól - azt hiszem. 

Ismeritek az olyat, amikor keresel valamit a neten, mondjuk egy receptet.....aztán elkezdesz szörfölgetni és órák telnek el, közben ugye ezt észre sem veszed, de egyre érdekesebb receptek kerülnek a látókörödbe, amit sorra mentesz el ,hogy nehogy elvesszen, és gyűlnek a kipróbálásra váró listán.....Aztán egyszer csak felugrasz: no most aztán már legyen is valami! Akkor nekilátsz valami ilyenforma elkészítésnek és lesz az első sikerélmény (vagy nem). Aztán itt dől el, hogy a "csakazértis" győz a továbbiakban, vagy feladod és leszoksz az új dolgokról, amit még igazán meg sem ismertél........


Akkor nézzük mi van itthon a kamrámban.....

5  dkg szezámmag pehely (szezámmag darálva)
5 dkg magmix - ez készen így kapható , napraforgó- tök- és fenyőmag (darálva)
2-3 dkg mandula (darálva)
3 tojás
1 kk szódabikarbóna
1 kk só
0,5 dl langyos víz (szükség szerint több-kevesebb)

A magokat én hagyományos kávédarálón őröltem meg, de természetesen kaphatók ám a lisztváltozatok , és akkor nem kell darálni sem.

A magok darálékát, a már majdnem lisztet a sóval, szódabikarbónával elkeverjük és a tojásokat külön válasszuk. A sárgáját kicsit elkeverjük , majd a fehérjéből nem túl kemény habot készítünk. 
A száraz hozzávalókhoz először hozzáadjuk a sárgáját a tojásnak, majd elkeverjük viszonylag csomómentesre. Ekkor jön hozzá kicsi víz (nem kell a teljes mennyiség, csak hogy folyósabb állagot kapjunk mint a nokedli tésztája) ezután pedig már csak a tojáshabot vegyítjük hozzá óvatosan. Egy laza állagú, már-már folyékony tésztát kapunk . Nem kell megijedni, még csak köszönő viszonyban sincs a "normál" kenyér tésztájával, inkább a muffinéhoz hasonlít a végeredmény.
A sütőformát papírral kibéleljük és óvatosan beletöltjük a masszát. 
A tetejét én most fekete szezámmaggal szórtam meg, de ez már teljesen tetszés szerinti.
A sütőt 180C-os hőfokra melegítjük és betoljuk a sütőformát és kb. 25 percig sütjük. Tűpróba, ha szükséges még néhány percet süssünk rá. 


Amikor elkészült, rácsra emeljük és hagyjuk a papírral együtt kihűlni. Mikor kihűlt, levesszük a papírt róla és kezdhetjük szeletelni - vékonyan. 
Ne kérdezze senki, hogy miért a vékony változat jött be nekem, de valahogy ez a kenyérféle csak így ízlik .....
....mert valljuk be, ízlik! és nem csak nekem ám, hanem még a Zuramnak is bejött! Annyira, hogyha esetleg elfogyott az adag és nem készült újabb akár reklamálni is képes érte.... :)

Első ránézésre elég bizarr volt az első kenyerem! Mégpedig a tökmag zölddé varázsolta , amitől egyesek számára visszatetszést válthat ki. Tanulva ebből a hibából , a tökmag csak ízesítésként szerepel a későbbiekben a kenyereim hozzávalói között, jelentősebb mennyiséget a többi hozzávaló teszi majd ki. Mert az már biztos ,hogy lesz folytatás.......




2013. május 6., hétfő

Anyák napi szívecskés linzer



 Május első vasárnapja az Anyák Napja. 
Büszke vagyok rá, hogy 10 éve engem is köszöntenek ezen a napon. De én sem mulasztom el sosem megköszönteni az én Édesanyámat, aki életet adott nekem, szeretettel nevelt, útra bocsátott és messzi távolból figyeli életemet. 21 éve párom anyukáját is köszönthetem ebből az alkalomból, amit szívből teszek minden ilyen májusi vasárnapon. 

Erre az ünnepre egy igazán szívből jövő sütikére gondoltam, amit szívesen adhatok át annak az Anyának, akinek az én másik felemet köszönhetem.Az ő kedvére sütöttem ezt a linzerkét, kicsit megvariálva a szokott formát.

Édesanyámat a sok km-es távolság miatt csak telefonon tudom ilyenkor köszönteni, de gondolatban küldtem neki is ebből a linzerből, szívem egy darabjával......


Nem tudom kell-e még elmondanom, a szokásos 3:2:1 arányos linzertészta receptjét? De hátha vannak még itt új olvasok..... akkor nekik elmondom a megszokott összeállítást:
30 dkg lisztet, 20 dkg hideg margarin kockára vágva, 10 dkg cukor - ezeket én az aprítógépbe szoktam tenni, morzsásítani - de persze szabad kézzel gyorsan összegyúrni is, ekkor már mehet hozzá az 1 db tojás sárgája is. Gyorsan összeállítjuk (tudjátok a kéz melegétől megolvad a vaj és ragacsos lesz a tészta!) a tésztát. Kettévesszük és felét piros ételfestékkel élén színűre színezzük, másik fele marad 'fehér', gombóccá formáljuk, és mehet a folpack rá és pihi következik a hűtőben, úgy kb 1 óra. 
Ezután kivesszük a tésztát és 1cm egyenletes vastagságúra nyújtjuk és kör alakú formákkal kivágjuk mindkét színnél. A közepét egy szívecskéssel szintén. Figyeljünk arra, hogy párban dolgozzunk, illetve mindegyik szívecskés lapnak ,legyen egy sima korong talpa!
A sütőt előmelegítjük 180C-ra és 8perc alatt megsütjük a linzerlapokat.
Amikor kihűltek, mindegyik kap egy pötty házi baracklekvárt és szépen dobozba sorakoztatjuk őket. Fém, zárható sütisdobozban akár több napig is eláll, sőőőőőt, de ezt csak mesélték nekem, mert nálunk nem volt még több napja egy ilyen linzernek..........