2011. december 19., hétfő

Marcipános-fahéjas briós


A briós a tutttttiiii!!!! Ha már nagyon szenvedek, hogy mi legyen, aminek nekilátok , akkor mindig ez a vége - ha engem kérdeztek! Gyerekkorom egyik kedvenc péksüteménye volt (akkor még nem is volt százával a választék ám!) így könnyebb volt a választás is..... Aztán teltek az évek, szaporodtak a péksütemények választékban az üzletekben, pékségekben. Mindig megörültem, mikor olyan "régi", jó kinézetű brióssal találkoztam valamelyik üzlet kínálatában...aztán eddig tartott az örömem!!! Ugyanis csak a kinézete emlékeztetett a régi gyerekkori ízre, amit azután tapasztaltam mindig fancsali képpel társult csalódottság volt!!! Azóta sem értem, hogy miért kell ezekbe az egyszerű péksüteményekbe azokat a számomra borzasztó ízpótlókat belekeverni???? 
Tehát ezért van az, hogy mióta felfedeztem Limaránál az ő briósát, azóta nincs kegyelem a környezetemnek.... Ugyanis az a birós AZ A BRIÓS !

Ennek a briósnak pedig az a története, hogy megint süthetnékem volt....ergo: briós lesz a vége! Igen ám, de milyen briós legyen? Mazsolás az már biztos - mert hát a magam kedvére csinálom. 

Aztán valamikor pár napja próbálkoztam a szaloncukor készítéssel.....azt a hagyományos fondantos változatot szerettem volna elkészíteni elsőnek - és utolsónak is! - mert valahogy nem jött be nekem!!! Konkrétan elrontottam úgy ahogy kell....mert nem lett belőle se fondant sem más! Viszont a cukrot már félig elkészítettem, belekerült egy kis darált mandula is....hát ne menjen már kárba!!! Így eltettem egy jól záródó dobozba, jó lesz az majd valamire..... No mos lett jó!!! Ezzel ez a briós kicsit marcipános ízt kapott....de hogy fokozzuk az élvezetet, ment még hozzá fahéj is...no meg az elmaradhatatlan nagy mennyiségű mazsola (mit csináljak imádom így!!)

Az alaptészta persze a szokásos:
50 dkg liszt
7 dkg cukor (nekem ez most az 'elrontott' mandulás fondant)
2,3 dl tej,
2,5 dkg élesztő
1 tojás
1 tojás sárgája
0,5 dl olaj
1 marék mazsola (opcionális)

Szokásos módon összeállítjuk a hozzávalókból a kenyérsütőbe a tésztát és hagyjuk a gépet dolgozni.....aztán kelesztjük a briósnak valót. 
Ha kész a tészta, 8-10 gombócra osztjuk (attól függően, hogy kisebb vagy nagyobb briósokat szeretnénk), és oválisra nyújtjuk és most töltjük fahéjjal, és a briósnak megfelelő módon csigára hajtjuk.
Kelesztjük még legalább 15-20 percet, közben bemelegítjük a sütőt 180C-ra.

megkenjük olvasztott vajjal, megszórjuk bőven fahéjjal és összecsípjük...

feltekerjük a csigát...

sütőpapíros tepsibe ültetjük, megkenjük tojással, megszórjuk kristálycukorral...
Ha az összecsípett szélet hagyjuk kívülre, akkor olyan lesz a briós, mint egy rózsapogácsa...

Mondjuk, ha ezzel jár az elrontott fondant, akkor máskor is nekiállok kísérletezni!!!



2011. december 17., szombat

2színű narancsos keksz




Ezt a narancsos kekszet Illéskrisznél láttam meg. Eltettem a "kipróbálásra váró receptek" mappába, és ott várt már ... aztán eljött az ő ideje is! Gondoltam az advent idejére tartogatom a narancsos mivolta miatt. Aztán mire kész lett, kiderült, hogy ezt bármikor meg lehet csinálni, nem kell hozzá a karácsonyi hangulat!

Szóval csináltam egy próbasütést és eldöntöttem, hogy ez a süti is részese lesz a karácsonyi sütistálnak!

Nekiláttam hát a "próbának"....

A fehér tészta hozzávalói:
15 dkg liszt, 1 mk sütőpor, 1 csipet só, 1 tojás sárgája, 2 ek narancslé, 7,5 dkg cukor, 7,5 dkg vaj, 1 narancs reszelt héja.

A kakaós tészta hozzávalói:
15 dkg liszt, 1 mk sütőpor, 1 csipet só, 1 tojás sárgája, 7,5 dkg cukor, 7,5 dkg vaj, 2 ek. narancslé, 2 ek kakaópor.

Hempergetni: kb 1 marék kókuszreszelék.

Mindkét tészta hozzávalóit összeállítjuk külön-külön. A kakaós masszából gombócot, míg a fehér tésztából rudat formázunk és betesszük a hűtőbe legalább 1/2 órára. Ha kipihente magát, akkor a sötét tésztából egy kb 30x35 cm lapot nyújtunk és a közepére tesszük a kb 3 cm vastag rúddá formázott fehér tésztát, és feltekerjük. A kész rudat kókuszreszelékbe hempergetjük és kb fél cm vastagságú karikákra vágjuk. A 2színű korongokat sütőpapírral bélelt tepsibe tesszük és az előmelegített 170C-os sütőbe tesszük kb. 12 percre. Hagyjuk a sütőpapíron kihűlni és csak utána szedjük át tálra.


Nekem nagyon bejött ez az egyszerűen elkészíthető és mutatós narancsos keksz....Remélem kedvet kapott más is elkészíteni! Ha lemaradtatok a karácsonyi sütésről, (bár olyan gyors,hogy ez szinte elképzelhetetlen!) akkor se bánkódjatok, mert egész évben sikeresek lehettek ha ilyet süttök a környezetetekben bárkinek!






2011. december 8., csütörtök

Gyerekbarát lencsefőzelék



Tudom, hogy a lencsefőzelék nem nagy kunszt!!! Nálunk épp ezért van többször, mert gyors és szeretjük is.  Mi felnőttek.....ám a gyerek erősen kitámaszt, ha kiderül, hogy főzelékről van szó.....bármilyenről, ha főzelék! Hétközben általában menüzünk, a királyfi az iskolában menzázik, így hétvégére igencsak kiéhezünk egy-egy ételre, ételféleségre, mint pl. a főzelékek, tészták. Így készült ez a lencsefőzelék is, ami aztán jó szolgálatot tett egyik vacsorára is. 
Ehhez a főzelékhez a lencsét én a Lidl-ben szoktam venni, mert az ott kapható lencse valahogy másabb...mégpedig abban, hogy nincs benne sok szemét, nem kell áztatni, anélkül is gyorsan megfő és olyan helyes apróbb szemekből áll. 
Szóval feltettem a lencsét vízben fokhagymával, babérlevéllel sóval főni. Mikor megpuhult, készítettem egy laza rántást és hozzáadtam. Én szeretem tejföllel kicsit finomítani a végén, mielőtt tányérba szedjük, de ez persze ízlés dolga. 
Jöhet  a tálalás! tányérba szedjük és a megsütött virslikarikákkal mosolygóssá - gyerekbaráttá - varázsoljuk!

2011. december 7., szerda

Vajaskeksz



Kisfiam uzsonnája mindig központi kérdés nálunk. Csak ebédet kérünk neki, mert a többit sosem ette meg az iskolában, ergo: ugyanígy készítettem neki az uzsonnás dobozába tízóraira, uzsonnára valami finomságot amit viszont szívesen fogyaszt és megfelel az elveimnek, amit az étkezéssel szemben támasztok....
Ezért kezdtem az itthoni sütéseket is anno, hogy jó anyaként, igazi házi sütésű péksüteményeket tegyek a  pocakjába. Jó, néha készül neki hagyományos (házi) szendvics is, mert az is szereti ám! 
Sokszor kísérletezek újabb péksüteményekkel, azok között is vannak kedvencek amik már a jól bevált régi receptek. Köztudott ,hogy leginkább a sós, azok között is a sonkás, baconos változatok a nyerők a királyfinál! 
Igen ám!!!! Megvan a péksüti, mehet az uzsis dobozba! de....mindig kell mellé valamilyen keksz! ...és akkor itt jönnek az én elveim: ha már keksz - édesség - legalább valamennyire egészséges(ebb) legyen!!! Szerencsére nagy kedvenc a müzli szelet, a zabkekszek és a "Jó Reggelt" finomságok. 
Természetesen egy másik doboz szolgál a gyümölcs tárolására, mert annak is mindig lennie kell az uzsonnához. Szabály: addig nem fogyhat "édesség" alias keksz, amíg nem fogyott el a gyümölcs!!! Tudom, hogy ez most szigorúan hangzik, de higgyétek el, egyáltalán nem éli meg terrornak a gyermek!

Aztán most rá is térhetnék akár már arra is, amiért e poszt megszületett.....
Régóta szemezgetek az ilyen és hasonló vajaskekszekkel a blogokon, internetes oldalakon. Aztán most szemem elé került Elif karácsonyi nyomdás gyönyörűsége itt.... és akkor nem volt vissza, csak előre!! 

És  milyen jól tettem, hogy kipróbáltam! Egy nagyon finom, könnyen és gyorsan elkészíthető kekszről beszélünk ám!

Íme a hozzávalók:
12,5 dkg vaj
  fél pohár porcukor (1 pohár = 2,5 dl)
  2 ek barnacukor
  fél kk só
  1 tojás
  1 kk vanília aroma
  1 tk fahéj
  2 ek tej
  kb. 2 pohár liszt

A vajat mindkét cukorral habosra keverjük és hozzáadjuk a többi hozzávalót és tovább keverjük - itt már fakanállal is lehet - és összegyúrjuk. Mehet a fagyasztóba 30-40 percre pihenni. Ezután kinyújtjuk és formákkal kiszaggatjuk. Természetesen itt az adventi időszakban készülhet bármilyen karácsonyi formában, de máskor akár kör vagy négyzet alakúra is. 

Engem most nagyon izgatott ez a nyomdázás is -mert ettől még izgalmasabb lett ez az egyszerű keksz! Természetesen nekem nincs ilyen nyomdám, de van másféle!!!  Betűnyomda.....most ezzel játszottam kicsit.

Ha készek a formák, sütőpapíros tepsibe sorakoztatom és előmelegített 180C-os sütőbe mennek 12 percre. Nem kell pirosra sütni!!! elég ha a széle pirul csak meg! 
Dobozban hosszú ideig eltartható (lenne).

Nem utolsó szempont, hogy akár gasztroajándékként is el tudom képzelni - ha már adventnél tartunk!

2011. december 5., hétfő

Káposztás csiga



Mint említettem már, nálunk nagy kedvenc a pizzás csiga.....és új kedvenccé nőtte ki magát a káposztás pogácsa. Aztán ennek ötvözete lett  ez a káposztás csiga

Tészta hozzávalói
50 dkg liszt
1/2 cs friss élesztő
1 púpos ek tejföl
1 ek olaj
2,4 dl víz
2 kk só
1 kk cukor

Töltelék:
kb. 50 dkg pirított káposzta



A fenti hozzávalókból tésztát készítünk. A vizet meglangyosítjuk, beletesszük a cukrot és az élesztőt megfuttatjuk benne. A liszthez hozzátesszük a sót, tejfölt, olajat és az élesztős vizet. Összegyúrjuk, kelesztjük. Ha már szép levegős keltünk van, kinyújtjuk és megkenjük a pirított káposztával.

Én általában úgy csinálom, hogy ha veszek egy nagy fejeskáposztát, akkor az összeset megpirítom és szétadagolom. Lehet belőle egyszer káposztás tészta (családi kedvenc!), vagy az  előbb már említett pogihoz is jól jött, de ha csak egy ebéd köreteként kicsit megtuningolom ecettel akkor is jó szolgálatot tesz! Jól bírja a fagyasztást is, ezt tapasztalatból mondom. 
Szóval, most is volt a fagyóban egy dobozban eltéve egy ilyen adag, így csak kivettem, felengedett és mikor kész volt a tészta mehetett is rá. 

Ezután feltekertem - tudjátok, mint a bejglit - és felvágtam csigákra. 
Kicsit hagytam még pihenni, de utána mehetett a 180 C-os sütőbe 15-18 percre.






2011. december 4., vasárnap

Fahéjas-marcipános kalács


Szeretem a kalácsot! Ezt így bátran kijelenthetem. Szeretem a fahéjas ízeket! és szeretem a marcipánt! Akkor ezzel a süteménnyel sok baj nem lehet!!! 
A születésének oka nemcsak az édesség utáni vágyam volt - de leginkább persze az! - hanem mert ott lapult egy már-már elfeledett marcipándarabka a kamrámban (kicsit elfeledett, kiszáradt állapotában...). Aztán valamikor régebben csináltam egy ilyen marcipános kalácsot, de anno nem dokumentáltam, és már nem is tudom milyen recept volt, valami újságból ollózott.....Tehát magam kútfőjéből álltam neki ennek a változatnak, ami a végére "mentett" címkét kapott!

Az alaptészta természetesen a jól bevált kalácsreceptem volt most is. (egy életre hálás leszek érte Vicus barátosnémnak!!!)

Hozzávalók:
35 dkg liszt (BL-55)
15 dkg rétesliszt
7 dkg cukor
1 cs. van.cukor
7 dkg Rama
1 tk. só
2 tojás sárgája
1 ek tejföl
1,5 dkg élesztő
2,7 dl tej

Töltelékhez:
2 kanál fahéj,
5 dkg vaj olvasztva
kb 10 dkg marcipán

A hozzávalók közül a tejet meglangyosítom a cukor egy részével, majd az élesztőt megfuttatom benne. Közben a liszteket, a cukor többi részét, a van.cukrot, sót, tojás sárgákat, a tejfölt és az olvasztott Ramát bekészítem a kenyérsütőbe és mikor kész az élesztő, elindítom a dagasztást. Ezután kiveszem a kelesztőtálba és szép dagira engedem kelni. Egy nagyon jól kezelhető tésztát kell kapjunk ezekből a hozzávalókból! 
Kinyújtom lapra és meglocsolom kb. 5 dkg olvasztott vajjal (nem kell sajnálni!), megszórom fahéjjal (ez is ízlés dolga , de én jó sokkal szeretem!) és jöhet rá a marcipán. Én most nem reszeltem, mivel kicsit száraz volt szegényem, de természetesen a frisset  nagylyukú reszelőn érdemes ilyenkor a töltelékhez adni. 




















Ekkor feltekerjük mint a bejglit és akkorákra vágjuk mint a sütőforma szélessége, és sorban beleültetjük őket. Ha kész, hagyjuk kelni még legalább 20-30 percet. Akkor lekenjük tojással és ha van otthon, mandulaszeletekkel borítjuk a tetejét.





180C-os sütőbe tesszük és kb 20-25 percig sütjük. 



 Nagyon kellemes, finom kalácsunk lesz, amikor a marcipán a fahéjjal együtt olvad bele a tésztába.....







2011. december 3., szombat

Vaníliás aprókifli


Ez az a sütike, ami bárkinek sikerülhet!!! A története pedig a következő: láttam már én is ezeket a formákat a gazdaságosban és a sparban is, de valahogy nem fogott meg... Aztán azon az ominózus szombaton amikor sütöttük a mézeseket hozták ezt a sütőformát nekem a csajok. Meglepődtem, de nagyon örültem neki, mert nekem minden konyhai kütyü, még a legkisebb is, nagy örömet tud jelenteni! 
Aztán másnap addig-addig nézegettem a papíron a leírást, hogy nekiláttam. Ahogy a Zuram mondta: "nem bírtam magammal"! Persze, hogy nem, hisz kíváncsi voltam! (mikor nem?!) 

De mondom, erősen fenntartársaim voltak a sütit illetve a formát illetően, azonban ezt félretéve nekiláttam a tészta kikeverésének. No ez is pl. egy olyan része, hogy ezt még a laikusok sem tudják elrontani annyira egyszerű!!! 
A recept!


Azért le is írom hátha valaki nem látja! 
95 g liszt, 30 g hámozott, finomra őrölt mandula, (természetesen dióval helyettesíthető) 60 g cukor, 1 kk van.cukor, 100 g puha vaj, 1 közepes tojás, 
további hozzávalók: 1 kk vaj a forma kikenéséhez, 1-2 ek porcukor és 1/2 cs. van.cukor a szóráshoz.

Legelőször a sütőformát kikenjük a vajjal. Én kicsit megolvasztottam és ecsettel kentem ki a kifliket, mert olyan kicsik. Aztán a formát hideg helyre tesszük 10-15 percre. ez lehet hűtő, vagy télen kamra- terasz. 

A tésztához a hozzávalókat tálba töltjük és géppel alaposan kikeverjük. Ezután a formába simítjuk és mikor kész egy spatulával a lemezt áthúzzuk és belesímitjuk ,közben a felesleget eltávolítjuk. Előmelegített 160C-os sütőben 15 percig sütjük.
Formába töltés - simítás...
Közben a porcukrot a vaníliás cukorral összekeverjük. Amikor a kiflik megsültek kiborítjuk a tepsiből és megszórjuk a cukor keverékével.













A hozzá adott papíron lévő recept nekem másfél adaghoz lett elég. Mindenkinek szívből ajánlom az elkészítését, egy igen gyors, egyszerű és nagyon finom kis omlós tea-kávésüti lesz belőle!!!

Ja, és szerepel még sós változata is........

2011. december 1., csütörtök

Pizzás csiga


A kelt csigák gondolom mindenkinél favoritok...azok között is a pizzás a leg-leg....jól tudom? Nincs ez másként nálunk sem!!! Egyik fő oka, amiért én szoktam csinálni az egyszerűsége és gyorsasága, meg persze azért, mert a fő fogyasztóm a "Kishercegem" naná a pizzás dolgokat is nagyon szereti - a virslis és baconos péksütik után, előtt, között.....
Most is egy ilyen pizzás csiga került sorra.
A tésztája egy igen egyszerű, jól kezelhető pizzatészta.

Tészta hozzávalói
50 dkg liszt
1/2 cs friss élesztő
1 púpos ek tejföl
1 ek olaj
2,4 dl víz
2 kk só
1 kk cukor

Pizzaszósz:
1 doboz paradicsomkonzerv
oregáno, bazsalikom, bors, 
1 gerezd fokhagyma
1 tk ketchup


A fenti hozzávalókat én a kenyérsütő gépbe tettem és azzal dagasztattam meg, majd kelesztettem kelesztőtálban. De természetesen a hagyományos dagasztás-kelesztés is ugyanilyen jó!
Ezután kinyújtom és megkenem pizzaszósszal - ezt magam szoktam készíteni - és újabban megszórom sonkával és kukoricával (így mostanában népszerűbb), majd feltekerem és csigákra szeletelem, tetejét megszórom reszelt sajttal és tepsire rakom. Természetesen lehet készíteni csak a pizzaszósszal megkent változatot is, csak ennek az utóbbinak nálunk nagyobb sikere van!



Előmelegítem a sütőt 180C-ra és 15-18 percig sütöm.

Megjegyzés: A fotók két különböző pizzás csigáról készültek, senkit ne zavarjon meg! a felső fotón lévő tetejére került sajtszórás, a többi fotón lévő régebben készült, fotózott csigán épp nem volt....

2011. november 30., szerda

Keménytarhonya


A blog indulása óta bennem van, hogy ezt az ételt megosszam veletek! Mégpedig, mert nagyon hazai...
Nálunk otthon ez a keménytarhonya, máshol lehet pásztortarhonya, öregtarhonya, aratótarhonya .... és ki tudja még ki hogy ismeri. 

Az én szívemnek különösen kedves ez az étel, hisz maga a tarhonya is az alföldhöz köthető ételféleség, kifejezetten hugarikumnak számít, és nem keverendő össze a férfiak által katonaságnál megutáltatott, "úttörőgombóc"-ként elhíresült gépi förmedvénnyel!!! 
Gyerekkoromban csak a menzán ismertem a marhapörkölt köreteként adott fent említett tésztaételt, és nem is volt a kedvencem. Viszont otthon mindig a házi változatot fogyasztottuk. Drága Kismamikám még készített ilyet, anyukám már a piacon vette a házi tésztát árusító néniktől. Mikor elkerültem otthonról akkor ha hazamentem, vagy látogatóba érkezett valaki, mindig hoztak nekem pár csomaggal, mert itt nem találtam akkor még olyat ami felér az otthoni tarhonyával. Aztán telt az idő, és ritkábban jártam haza....ezért fel kellett fedeznem itthon is az otthoni alapanyagokat. Meg is találtam a "gazdaságos" áruházban, ami leginkább megközelíti a házi gyártású tarhonyát. 

Ha valaki érdekel még a téma, egy kis tarhonya történelem.

Mint említettem már, jöttek hozzám a barátnőim mézeskalácsot sütni....akkor készült a burgonya-krémleves pirított gombával. az ún. másodikfélének szántam ezt a hozzám különösen közelálló egytálételt. 
Otthon sokszor készült, aminek egyszerű okai voltak: nagyon-nagyon gyorsan elkészíthető étel, olcsó és nálunk mindenki szerette. Így ha anyukám hirtelen kellett készítsen valamit ebédre vagy vacsorára, akkor sokszor kerül ez a pásztorok eledele az asztalunkra. Az én asztalomra is sűrűn kerül a fenti okok miatt is, és főleg nyáron, amikor valahogy kevesebb kedvünk van a szauna-konyhában lenni....


De tényleg többet beszélek már róla, mint amennyi ideig az elkészítése tart!

Vegyük alapul, hogy van otthon házi készítésű tarhonyánk - ha nincs akkor a már említett "gazdaságos" áruház zöld csomagolású változatát ajánlom. Ebből egy 250 gr. változat 2-3 főnek bőven elég. 
Ha gazdagon készítjük, akkor szalonnakockát teszünk a lábosba és kisütjük, (a szalonna elhagyható, akkor olajat használunk) erre szórjuk a száraz tarhonyát és pirítjuk, ha már szép aranyszínű, akkor megszórjuk pirospaprikával, és felöntjük annyi vízzel, ami bőven ellepi. Hozzáteszünk még vékony apró kockára vágott burgonyát és egy fej hagymát gerezdekre vágva. Mehet bele pár karika füstölt kolbász is, de ez elhagyható - akkor akár böjt idején is fogyasztható. 
Rövid ideig főzzük, szinte duplájára, triplájára dagad. Ha szükséges a vizet pótoljuk, de óvatosan, nehogy eláztassuk a tarhonyát! 
A pirítástól kezdve kb. 30-35 perc telt el, és már kész is!

Házi  savanyúsággal a legfinomabb!....no jó, nyáron kovászos ubival!




2011. november 29., kedd

Burgonya-krémleves pirított gombával



Ilyenkor télen szívesen készítek és még szívesebben eszek krémleveseket. Persze leginkább azért mert olyan  selymesen járja át a melegség a testem, amikor a jó melegre készült krémet eszem.... No meg az is közrejátszik, hogy a repertoár határtalan a krémleveseket illetően!!! A már kevésbé tetszetős, versenyképes zöldségek tipikus felhasználási módja is ez lenne...persze csak azután, hogy imádom az ízüket! 
Sokunknak tipikus krémleves-felismerés a brokkoli ezen formája, ebből tálalnak legtöbbször elénk. Vagy sokszor az amúgy másoknak csak ezen formájában ismert spárga felhasználása - pedig milyen finom mindenhogy másképp..... aztán sorolhatnám még az elcsépelt és "jól ismert" krémleves-remekeket a menzák, menüzősök, éttermek kínálatából. De nem teszem, mert én most a barátnőimnek mással készültem!! Mégpedig az én egyik kedvencemmel: burgonya-krémlevessel!!! 
Jöttek hozzám a csajok, ugyanis nyakunkon az advent és evidens (nekem) a mézeskalács sütés. Gondoltam, csinálhatnánk egy görbe délután-estét, olyan igazi sütős-csajos napot! Ezért jöttek.....Mivel mindkettő dolgozott délelőtt, gondoltam jó éhesek lesznek, így készültem egy könnyű ebéddel. Napokig témáztam magamban, hogy milyen az igazi "csajos" menü, ha nem tészta és nem saláta??? Aztán olyan ködös, már-már télies idő volt, hogy magától értetődően jött ez a levesötlet...

Elkészítése is "pofonegyszerű", semmilyen különösebb tudományt nem igényel, tudjátok az a tipikus "hülyegyerekbiztos" eset! Természetesen kell hozzá pár szem burgonya - mindenki által ismert krumpli - mondjuk én hármunkra számoltam 6 db-ot. ezeket kockára vágtam, sós, babérleveles vízben feltettem hagyma és néhány kocka zeller társaságában főni. A zeller el is maradhat, csak nekem volt itthon olyan "nem versenyképes" változat, ezért elhasználtam, meg szeretem a krumpli-zeller párosítást. A víz mennyisége ne legyen annyi, mint amikor normál levest főzünk, csak kicsivel több, mint ami ellepi a krumplikockákat. Ez gyorsan megfő - ezért is szerethetők a krémlevesek! Ezután mindezt összeturmixoljuk és felöntjük kb 2 dl tejszínnel és még egyet "rottyantunk" rajta....és már kész is!!! Ugye mondtam, hogy egyszerű! 
Közben elkészítem a "levesbetétet", ami most nálam pirított gomba volt. De természetesen bármi kedvünkre való lehet, pl. pirított baconkockák, sült baconszeletek - az olyan helyes fodros lesz - zsemlekruton, pirított magok (tök,napraforgó...) vagy simán fokhagymás pirítós. De a végén nem maradhat el az olívaolajos csurgatás! ...és én szeretem a krémleveseken a tejfölt, de természetesen ez ízlés dolga.

A csajoknak is ízlett a kedvencem és remélem ti is kedvet kaptok egy-egy krémleves próbálkozáshoz!

Természetesen kaptak a leves után mást is.....

2011. november 28., hétfő

Kicsi gesztenye....



Kicsi gesztenye.... ismeritek a dalt? én nagyon szerettem anno.... meg a gesztenyét is, azt nem csak anno. Aztán találkoztam Andinál ezzel a gesztenyés sütivel még nyár végén valamikor.....és elhatároztam, hogy akkor én is megcsinálom majd, pont jól jön az őszi, gesztenye szezonban!
Közben elmúlott az ősz, én meg tartogattam a kipróbálásra váró mappában, és nem került valahogy sorra.... de nem hagyott nyugodni... Most úgy alakult, hogy elkészült! Bevált, ismétlésre váró sütike került így a tarsolyomba.
Ja, és míg el nem felejtem.... ez a sütés nélküli receptek sorát bővíti és ahogy Erika barátosném mondaná: "hülyegyerekbiztosrecept"!!!

Hozzávalók: 25 dkg darált keksz, 25 dkg gesztenye massza, 10 dkg vaj, 2 ek rum, 7,5 dkg porcukor, 0,9 dl tej (ez kb mennyiség, ahogy a massza kívánja) mártogatáshoz 10dkg étcsokoládé.

Az eredeti recept szerint minden a duplája, de ott legalább 57db golyót írt , ezért feleztem meg az adagot, így is 35 db gesztenye lett nekem is. A gesztenye massza  mennyiségét magam módosítottam, mert összekeverésnél nekem nem volt elég intenzív a gesztenyeíz....

Nincs is más dolgunk, mint a fenti hozzávalókból egy könnyű masszát keverni és kis gombócokká formálni. Igyekezzünk élethű méretűnek tartani a gombócokat! 
Közben az étcsokit vízgőz felett megolvasztjuk és belemártjuk a gesztenyegolyókat úgy jó félig. Ezt  a műveletet célszerű fogvájóval végezni, mert annak a helye utána könnyen eltűntethető.
itt látható még a fogvájó helye...

Ha kész vannak a kis gesztenyék, pralinépapírba sorakoztatjuk és hideg helyre tesszük őket. Gondolom nem szükséges a hosszú ideig tárolás szabályairól itt szólnom, mert nem volt még mód kipróbálni a szavidőt.....




2011. november 25., péntek

Borzas Kata


Először is szeretnék minden Katalin, Kata, Kati, Kató, Katica... nevű kedves blogolvasónak boldog névnapot kívánni!!!
Ezen alkalomból sütöttem meg életem első Borzas Katáját. 

Tudom, hogy ezzel a névvel többféle sütemény és annak is mégtöbbféle variációja kering a köztudatban, de utánaolvasva derült ki számomra is, hogy ez az alap borzas, a többi a fejlesztése, vagy más sütemény ekként nevezése....bonyi vagyok?
Szóval egy igen egyszerű és gyors sütemény ám ez a Kata!! Összeállítjuk a már unásig ismételt omlós tésztát - hagyományosan zsírral! (természetesen lehet már  modernül margarinnal is helyettesíteni, de nekem a "nagyanyáink" receptje volt meg, én ezt követtem.)

A tészta hozzávalói:
40 dkg liszt, 15 dkg zsír (vagy 20 dkg margarin) 3 tojás sárgája, 15 dkg porcukor, 1 citrom leve és héja reszelve, 1/2 cs. sütőpor.

A hozzávalókat jól összegyúrjuk. Nem kell megijedni, először nagyon morzsálós, de a kézmelegtől a zsír szépen beleolvad a tésztába és gombóccá áll össze. (Én nem szeretem a citromhéj ízét, ezért én azt kihagytam, viszont a lét pótolni kellett, kb ugyanennyi langyos tejjel tettem ezt) Ekkor ketté vesszük a tésztát és az egyik felét a tepsibe reszeljük. Ha valaki kényelmesebben szeretné, az alsó lapot simán kinyújthatja a tepsi nagyságára.

Közben összeállítjuk a tölteléket: 3 púpos ek. lekvárt - naná én a saját magam eltett kajszit vettem elő - tetszés szerinti cukorral összekeverjük (ez kb 10-15 dkg, függ a lekvár savanykás ízétől is), majd a 3 tojás fehérjét habbá verjük, hozzákeverünk finoman 10 dkg darált diót és  a végén a lekvárt. Nekem legközelebb mehet bele több lekvár...
Ezt a tölteléket szépen ráterítjük a tepsiben a tésztára, és a megmaradt másik féladag tésztát ráreszeljük a tetejére.

160C-os sütőben 20-25 percig sütjük.

Ugye ismerős a recept!!! és az íze.... nnnnna igen!!!! a nagyinál ettem mindig ilyet, csak akkor nem tudtam, hogy épp Katával barátkozok - de mostmár!!!! 
Ígérem, az általam ismert és eddig sütött túrós változatot is hozom majd ......

Itt kívánok külön szeretettel boldog névnapot a mi "bandázós barátnőnknek" a valóban borzas Katának!!!

2011. november 21., hétfő

Húsos tortellini - mint levesbetét

Annyira belejöttem a tésztagyúrásba..... Szeretem, mert szeretem!
Egyik nap egy könnyű zöldséglevesre esett a választásom. Szokott ez így lenni máskor is, de most valahogy nem volt kedvem a sima tészta levesbetéthez. (grízgaluskával még mindig hadilábon állok....jujjj)  Ekkor jött az ötlet, hogy ha már úgyis szeretek gyúrni....legyen egy töltött levesbetét!!! Gyorsan összedobtam a tésztát, aztán jött a formázás - mert ugye nincs ám nekem még tortellini készítő kézi készülékem!! Így maradt a leegyszerűsített eljárás: sütiformázóval kiszúrtam és  (húsos)tölteléket kapott miden darab, aztán jött a párja és összeragasztottam őket. (nem mondom, hogy így ebben a formában nem volt egy pepecs meló.....)
sütiformázóval kiszúrtam...
párosan kell!

...a húsos töltelékkel...
Közben vizet forraltam és a kész torelliniket beletettem és megvártam amíg feljönnek a kisvirágok a tetejére és szűrőkanállal kiszedtem mindegyiket - vigyázat, gyorsan megfő, tudjátok ,házi tészta!
Egy tálba olívaolajat tettem és ebbe szedtem ki a tortelliniket.
Minden tányérba jutott néhány darab és nagy sikert aratott a "sima kis levesem" ezzel a különlegesebbnek számító betéttel. A család "újrázásra" szavazta!
Természetesen vannak a tarsolyomban egyéb levesbetét -ötletek is, figyeljétek a blogon!

Jó étvágyat!