2012. április 30., hétfő

Roston csirke - kicsit másként


Az az igazság, hogy nekem a tavasz már azt hozza, hogy grillezhetnékem van..... De most valahogy nagyon várat magára a tavasz! Viszont én már rákészültem a grilles ízekre...hát mit volt mit tenni, reprodukálni próbáltam bent a konyhában. Más esetben ezeket a nyársakat szoktuk készíteni a normál grillezések alkalmával is, ezért volt kicsit olyan a feelingje ennek - nekem. 

A csirkemellet csíkokra vágtam és bepácoltam. A pác lehet bármi, tetszőlegesen fűszerezve, én most az olívaolajhoz mustárt, ketchupot és grill fűszerkeveréket tettem és vágtam bele egy fej hagymát. Ebben a pácban pihentettem egy éjszakát a húsokat.
Másnap elővettem a nyárspálcákat, amiket előtte beáztattam, mert úgy nem reped meg sütésnél, és szépen felfűztem a húscsíkokat erre. Olyan hullámosan szoktam, mert úgy mutatósabb....
Elővettem a grill serpenyőmet - legalább az érzés legyen már olyan mintha szabadban sütögetnénk - és gyorsan átsütöttem a nyárshúsokat mindkét oldalukon.

Tálaláskor - mivel egy vasárnapi ebédről lenne szó egyébként - hagyományos köretek kerültek mellé /annak akik nem diétáznak, persze!/

Gondolom az olvasó megfejtette, hogy ez egy régebben készült recept és bejegyzés.....elmaradt a közlése, és most pótoltam.....



2012. április 29., vasárnap

Teafilter-süti


Először is el kell áruljam, hogy ezt a sütiötletet "loptam", vagyis láttam az egyik sokat olvasott blogomon és elraktároztam magamban, mert nagyon tetszett. Őrizgettem a receptet, mert tudtam, hogy szeretném majd elkészíteni ajándékba kedves ismerősöknek! 
Mert őszintén megvallom, hogy az utóbbi időben , mióta bloggerkedem, nagyobb örömet jelent számomra olyan ajándékkal kedveskedni ismerőseimnek, amit magam készítek és leginkább a konyhából, sütőből kerül ki.....Ha az igazat megvallom, önző módon azt gondolom, hogy én örülnék ilyen ajándéknak, és így más is örül neki - remélem nemcsak magamat ringatom illúziókban!

Szóval ez a "Teasüti" már ott lapult a "kipróbálásra váró recik" mappámban, és várt....Eljött most az ideje!!!
Mégpedig az egyik apropója, egy "hazai" kirándulás volt, amikor is visszatértem szülővároskámba és meglátogattam régi barátaimat, barátnőimet. Vendégségbe nem mehet az emberlánya - főleg a bloggerlány - ajándék nélkül....és én most erre az ajándékra gondoltam. Sajnos kapacitás hiányában - vagy inkább idő?hiányában - nem tudtam mindenkinek ebből a sütiből ajándékozni, de azért kaptak belőle....

Ezen felbuzdulva, nagyon kedves barátnőmnek (3A2I) névnapjára is elkészítettem....

Előre bocsátom, hogy nem egy gyors desszert! Így aztán csak azok lássanak neki, akik szeretetből és türelemmel szeretnének ilyet készíteni! 

A kezdet még mindenkinek megy! Ugyanis egy sima linzertészta kell a sütihez. Azt már gondolom mindenki kívülről fújja 3:2:1 arányosításban.....de persze elmondom megint, mert ismétlés a tudás anyja!
Szóval ....
hozzávalók a tésztához:

30 dkg liszt
20 dkg puha vaj
10 dkg porcukor
1 tojás sárgája

A tojás kivételével késes robotgépbe teszem a hozzávalókat, és morzsásra dolgoztatom majd apránként hozzáadom a tojás sárgáját. Természetesen simán kézzel is össze lehet morzsolni, de mint már a blogolvasóim tudják, én imádom ezt a konyhai gépemet, mert sok munkát elvégez helyettem....

Én most ezt a tésztát kicsi átvariáltam, ugyanis a lisztet megosztottam és 10 dkg darált mogyoróval dúsítottam. (20dkg liszt+10 dkg darált mogyoró) Ezt azért tartottam szükségesnek, mert itt most nem kap úgymond 'ízt' a tészta a lekvárral, csak a csoki lesz hozzá, és úgy elég semleges lenne az íze a tésztának...

Ha kész a tészta, átgyúrom és folpackba csomagolva kb 30-50 percre hűtőbe teszem - ahogy a linzert szoktuk. Amikor kész a pihenő, akkor kinyújtom, kicsit vastagabbra hagyva mint amikor összeragasztott, hagyományos linzert készítek belőle, mert itt nem lesz töltelék! Téglalapokat vágok a tésztából (én sablonnal készítettem, de persze nem kötelező) és a lapok felső sarkát levágom, mint az igazi teafilternél. 
Sütőpapíros tepsibe rakom a kis "linzerfiltereket" és mielőtt sütnénk, szívószállal lyukat szúrok mindegyiknél.
Előmelegített 180C-os sütőbe teszem és kb 10-12 percig sütöm (ez a tészta vastagságától függ).
Közben 5 dkg jó minőségű csokoládét felolvasztok.
A kihűlt linzerek alsó részét belemártom az olvasztott csokiba, hogy úgy tűnjön, mintha ott lenne a teafű....Rácsra rakom a linzereket és hagyom, hogy a csoki megszilárduljon - ez akár egy egész éjszaka is lehet - (mondtam, hogy nem egy "kapkodós" süti!).

Eközben elkészíthetjük az igazi teafiltereknél már megszokott etiketteket, ki-ki fantáziája és ízlése szerint.
Ha mondjuk ajándékról van szó - mint most nálam is volt - akkor lehet személyre szabottan feliratozni ezeket a kis cimkéket.
Amikor mondjuk másnap újra elővesszük a linzerkéket akkor cérnát fűzünk bele és ráragasszuk az alkalomhoz illó papírnégyzetet-kört-háromszöget....mondom, hogy fantázia kérdése!!!!
.....és kész is!!!! De megéri a fáradozást, mert nagyon fog tetszeni amikor átadjátok az ajándékot!!
Érdemes szép dobozkát választani hozzá, és csinos zsír- vagy selyempapírral bélelni és olyan teafilteresen belehelyezni.
Sajnos a tényleges ajándékokról már nem volt időm fotót készíteni, de sokkal jobban mutattak abban a csomagolásban.....



2012. április 28., szombat

1 éves lett a ChéfTündér!


Boldog szülinapot!!!! Mondogatom magamnak, mert eljött az idő, amit anno, a blog indulásakor olyan távolinak éreztem....és hát itt van! Egy éve volt, amikor is felfedeztem a gasztroblogokat és azonnal szerelembe estem ezzel a dologgal......Persze nemcsak megtetszett, hanem elhatároztam, hogy mivel én is nagyon szeretek sütni-főzni, szeretnék magamnak - és másoknak - egy blogot. Akkor még új volt minden ami ezzel kapcsolatos, egy dolog volt ami fixen megvolt bennem: szerettem volna megosztani minden érdeklődővel ezzel a témával kapcsolatos tapasztalataimat, segíteni azoknak, akik kevésbé járatosak a konyha-tudományában, akik ugyanígy ötletelnek másoktól, mint én, akik szívesen olvassák mások élményeit a konyhából......Hát nekiláttam..... és 2011.április 26-án megszületett az első bejegyzés a ChéfTündér blogján. Nekem nagyon nagy öröm volt, és remélem, hogy az azóta eltel egy évben másoknak is szereztem néhány jó pillanatot, sikerélményt, és gazdagíthattam egy-egy jól bevált recepttel az olvasóimat!

Azóta persze kisebb-nagyobb sikerrel tettem eleget ezeknek a saját magammal szemben állított elvárásoknak, mert ugye hogy van ezzel a blogger, mikor nekilát? Elhatározza, hogy mindig mindenről beszámol, amit elkészít, fotózza, kommenteli mindegyik alkotását.....naprakész lesz..... No ez nem megy mindig így! De ilyenkor, amikor kihagyások vannak, koppintanak az orromra, hogy nosza-rajta, írjak már....és ekkor mindig újabb elhatározás születik a rendszerességről. De ne higyje senki, hogy ilyen slendrián vagyok, csak hát ugye, egy blog sokkal több elfoglaltsággal jár, mint amit akkor gondolunk, amikor még csak másokét olvassuk!!! 

Ezúton szeretném megköszönni a rendszeres olvasóimnak, hogy nyomon követik a blog történéseit, netán véleményezik is. 


2012. április 19., csütörtök

Répatorta


Gondolom senkinek nem mondok újat, ha azt mondom répatorta! Mindenkinek él egy kép a répatortáról, és eldönti, hogy szereti-e vagy inkább köszi, de nem kéri..... Én speciel még ennek előtte nem csináltam répatortát, csak ettem....és hát semmi katartikus élményt nem nyújtott az amit ettem.....Ezért nem is hozott annyira lázba, hogy én is készítsem el itthon..... Igen ám, de kicsit elsokalltam a sárgarépával - igazság szerint medvehagymás sárgarépa salátának készültek volna.... - szóval itt várt felhasználásra a spajzban. Mielőtt önálló életre adták volna magukat, hát megszületett a répatorta lehetősége - én se maradjak már ki a répatorta feelingből!
Emlékeztem, hogy egyszer régen eltettem egy újságból kivett receptet ehhez, hát előkerestem és nekiláttam.

Hozzávalók: 
(26cm-es tortaformához megadva)
25 dkg sárgarépa
15 dkg barna cukor
15 dkg dió (durvára vágva)
5 tojás
10 dkg rétesliszt
10 dkg mazsola
2 cs. van.cukor
2 tk fahéj
2 tk sütőpor

Krémhez:
1 doboz Philadelphia krémsajt
10-15 dkg porcukor
1 cs. van.cukor


Legelőször is a tortaformát kikenem vajjal, megszórom liszttel és kibélelem sütőpapírral az alját. 
Hozzálátok a tészta kikeveréséhez. A répát apróra reszelem és pici citromlével meglocsolom - ez csak azért kell, hogy ne barnuljon meg amíg a többi hozzávalót elkészítjük. A reszelt répához mehet a mazsola. Ezután a diót durvára darálom, vagy késsel összevágom. Egy másik tálban összekeverem a diót, fahéjat és a vaníliás cukrot. A liszthez adom a sütőport. A tojások fehérjét habbá verem és nem teszem messzire a robotgépet, mert a  sárgáját a barna cukorral habosra keverem. Ehhez adom hozzá a répát, majd jöhet a többi hozzávaló is a diós lisztes keverék lazítjuk a habbá vert tojásfehérjével.
Egy laza, massza-szerű tésztát kapunk, és ezt az előkészített tortaformába öntjük és a 200C-ra előmelegített sütőbe tesszük, és kb. 40-50 percet sütjük. (tűpróba!)
Ha kész, kivesszük, és rácsra téve kihűtjük. 


Míg hűl a torta, addig elkészíthetjük a krémet. A krémsajtot a porcukorral és a van.cukorral elkeverjük és én egy kicsi vanília aromát is tettem bele, de ez elmaradhat persze. 
A kihűlt tésztát én kettévágtam és megkentem egy kis krémmel, mintha töltött lenne, de alapvetően ez elmaradhat. Viszont a tetejére már szükséges a fincsi krémet felkenni, ha jut akár az oldalára is, és igazi tortánk lesz így! 
Én a reszelt sárgarépából tettem félre egy keveset, ezzel díszítettem a szeletek csúcsánál, hogy még tortásabb kinézete legyen. 



Egy szó mint száz, bejött ez a répatorta! Tudom, hogy százféle receptúra kering a köztudatban, de nekem ez amit elkészítettem tetszett így készen is, így ezt megtartjuk! 








2012. április 18., szerda

Hagymás nokedli

Ennek az egyszerű ételnek külön története van - persze most mondhatjátok, melyiknek nincs!? 
Mint tudjátok, akik a blogot olvassátok: diétázunk. Így sokszor gondolkodásra késztet a másnapi étel kitalálása, hogy milyen napon, milyen összetevő engedélyezett..... Ekkor szoktam mondani, hogy úgy főzök mint a "Buday", hogy amit találok, abból kreálok. Nekem ez is adja a szépségét ennek a típusú fogyókúrának, hogy kreatívnak is kell lenni, nem elég csak főzni. Így szoktak születni új ételek, amik aztán maradnak a menüsoron és máskor is elkészítésre kerülnek. 
Aztán jön még hozzá adaléknak, hogy vannak ételek, amik a diéta idején mellőzésre kerülnek ,mert nem férnek bele a szabályokba, de viszont nagyon kedvelt ételek, és úgymond hiányoznak az étkezésünkből. Ilyen étel a  jó magyaros : pörkölt nokedlivel. A Zuram elmondja párszor, hogy neki ebből van hiánya, ezt nem szívesen nélkülözi. Így született ez az étel!!!
Mert ekkor épp szénhidrát napra kellett kitalálni valamit....
Alapból indult a nokedli.... Mivel párosítsuk? ....és akkor jött a pörkölt ötlete hús nélkül... No jó, nem meghülyültem, csak kipróbáltam - és bejött!!! 
Vagyis, a hagymát megpirítottam, megszórtam pirospaprikával és felengedtem kevés vízzel. 
Közben kikevertem a nokedli tésztáját. 2 db tojáshoz lisztet, vizet keverek ,hogy kellő sűrűségű masszát kapjak, amit a nokedliszaggatóval sózott forró vízbe engedek. Ez pár perc alatt elkészül, feljönnek a galuskák a víz tetejére, azokat kimerem és hideg vízzel leöblítem.
Az elkészült szaftot - az álpörköltet - átkeverem a galuskával és már kész is a szénhidrát napra való menü!

Mivel már tavaszodik, megjelentek az első-második fejes saláták....így adott a saláta lehetősége.
Ennek én egy ecet-cukor-só-víz elegyet készítek és a felvágott salátát ebben fürdetem meg. De nem szabad sokkal előbb elkészíteni, mert ez csak frissen, roppanósan az igazi!

Sajnos ez az étel nem túl fotogén....elnézéseteket kérem, de szerettem volna megosztani veletek, mert nálunk nagyon bejött!!!


2012. április 16., hétfő

Sajtos kisperec


Ismerős az érzés, hogy hamar-hamar kell valamit sütni, mert váratlan vendégek jelezték érkezésüket? Hát persze, hogy ismerős mindenkinek! No , ilyenkor szoktuk elővenni a mindig sikerre számító sajtos rúd lehetőségét - vagy sajtos stangli, ha így többen ismeritek. Ez nekem is egy biztos receptem, ám nem mindig rudacskákat gyártok belőle, van hogy pogácsa, és van, hogy perec lesz belőle.....mint most is!
A teljes igazsághoz hozzátartozik az is, hogy régóta szemeztem különböző receptes oldalakon ezekkel a kis perecekkel, de sehol sem láttam ilyen kiszúró formákat hozzá....vagyis el sem tudtam képzelni, (vagyis dehogynem!!!) hogy valaki nekiáll és ilyen apró méretű pereckéket egyenként a sodort rúdból formázzon.... Aztán egyszer belefutottam ebbe a rugós kiszúró formába!!! Biztos nem volt véletlen! - mert véletlenek nincsenek, ez az élet legalapvetőbb igazsága!!! Tehát dolgom volt ezzel a pereccel!

Rakosgattam már egy ideje, valahogy nem került sor a kipróbálására. Aztán jöttek a vendégek.....és előkerült a gyors tésztához ez a perecforma....No azt akkor még nem tudtam, hogy innen kezdve, a gyors tészta már nem gyors..... mert a perecek kiszúrogatása, igazi kiszúrás volt magammal!!! Ugye a sajtos rúd sokkal gyorsabb, de akkor nem tudtam volna meg most sem, hogy milyen ezzel a kiszúróval dolgozni. Nem is ez a lényeg, mert azért nem volt annyira sziszifuszi ez a művelet sem, de azért lassabb a hagyományos pogácsakészítésnél, mivel nem elég, hogy kivágod a perecet, de a közepét szinte egyenként ki kell emelni, mert azt a rugós rész nem nyomja ki......blőőőőő!
De még ez sem szegte a kedvem, és készültek sorra a kisperecek!!!

A tészta a legegyszerűbb, leggyorsabb és talán legfinomabb sós alaptészta - szerintem!

Hozzávalók:
40 dkg liszt
25 dkg Rama
20 dkg + 5 dkg reszelt sajt
2-3 ek. tejföl
2 tk só
1 tojás a kenéshez

A lisztet deszkára szórjuk és a margarint apró kockára vágva hozzáadjuk, mehet bele a só, reszelt sajt (a 20 dkg) és a tejföl - itt látjuk majd, hogy mennyit vesz fel, annak függvényében adjuk hozzá a mennyiséget. Mindezeket összegyúrjuk. Egy kellemes, laza, könnyen nyújtható tésztát kell kapjunk. Deszkán kinyújtjuk és ebben az esetben a perec kiszúróval formázzuk.
Sütőpapírral bélelt tepsibe rakjuk a kis pereceket és lekenjük a tojással és megszórjuk a félretett kb 5 dkg sajttal (nem kell vastagon szórni!)
A 180C-ra előmelegített sütőbe toljuk és kb.15-20 percet sütjük, amíg szép piros színt kap.

Melegen isteni!!!! ahogy a sajt megolvad a tetején és kicsit chips-esre sül a perecek szélén.....szóval nyami!!!!
Deeeee....ha maradna akár napokig is jól eltartható a már jól megszokott fém dobozunkban!





2012. április 14., szombat

Húsvéti linzer


Ezekkel a kis húsvéti formájú linzerekkel még adós vagyok....

Tavaly kezdődött a legújabb "betegségem"....mégpedig  a kiszúróforma gyűjtése - vagy begyűjtése? Egyszerűen kedvem kerekedik magamévá tenni egy-egy ilyen formát, amikor meglátom benne a lehetőséget. A múlt évben akár hetekig is keresgéltem a húsvéti készülődés idején a tojás kiszúró formáját.....mert akkor elhatároztam, hogy marcipánnal bevont linzertojásokat készítek. Akkor döbbentem rá, hogy ezek csak nekem fontosak!!! mármint a szebbnél szebb formák. Ugyanis bárhol megláttam, hogy kitettek egy halomban ilyen sütikészítőt, mindenhol szinte ugyanazok voltak, vagy legalábbis majdnem ugyanazok. A másik tapasztalatom, hogy sok helyütt "pofátlanul" (bocsi) drágán árulják ezeket a szezonban, és biztos akad aki megveszi.....engem meg csak bosszant és nem vagyok hajlandó egy formáért 900-1200 Ft-ot adni!! Főleg úgy, hogy egyik-másik kiszúró forma annyira silány minőség, még ebben az árkategóriában is....szóval bosszankodtam egy sort... No és akkor ilyenkor szokott az lenni, ugye, mikor gyűjtőről beszélhetünk, hogy van egy elképzelés, hogy mit szeretnénk, és elkezdjük a vadászatot. Mondjuk még nem fejtettem meg, hogy miért nem lehet ezeket a formákat akár egész évben venni, miért csak mindig azokat a szerintük az aktuális ünnephez kapcsolódó figurák jelennek meg mindenhol??? Tudom, vannak web-áruházak.....

Szóval az idén is szemezgettem a kínálatból és igyekeztem visszafogni magam, hogy ugyan nagyon szépek az új nyuszi-csibe-kacsa-madárka formák, de ne vegyem meg az ötödiket, mert kicsit más..... 
A másik kérdés számomra mindig az, hogy a forma mennyire felismerhető - mármint első ránézésre. Ha már forgatni kell, akkor már nem annyira vagyok biztos, hogy kell az nekem. Aztán ott van még a praktikum kérdése is. Ugyanis, arra is szoktam figyelni - no jó néha nehéz, amikor már a gyűjtőszenvedély remegése elkapott - szóval figyelek arra ,hogy amikor használom a formát, kiszúrásnál egyből ki lehessen szedni belőle a tésztát, ne kelljen segédeszköz, és ne sérüljön a tészta, mikor a formából kiszedjük. Gondolok itt pl. olyanra, hogy a nyuszi füle annyira keskenyre van szabva, hogy mikor kiszúrod a tésztát, a formából már magától nem jön ki és esetleg el is szakad a tészta. 
Persze lehet, ez megint az én fóbiám, és rajtam kívül senkit nem zavar - akkor elnézést kérek!

Kicsit visszatérve a húsvéti kekszekhez.....szóval a tavalyi marcipános linzertojásokat idén nem ismételtem volna....de azért mégis kellett valami, ami az ünnephez kapcsolódik. Így jutott eszembe a linzer, az örök kedvenc! Nekem is, mert gyorsan, egyszerűen elkészíthető - és az sem utolsó szempont, hogy kiélhetem a formázás örömét - másrészt azért , mert ezt mindenki szívesen eszegeti.....

Akkor most a már mindenki által ismert és szeretett linzer tésztája, a 3:2:1-es arányokkal:

30 dkg liszt, 20 dkg hideg margarin, 10 dkg porcukor , 1 tojás sárgája.

A lisztet gyúródeszkára szórom, a hideg margarint apróbb darabokra (kockákra) vágom, és kimérem a porcukrot , hozzáadom a tojás sárgáját és mindezekből gyors mozdulatokkal összegyúrom a tésztát. Vigyázzunk, nem szabad sokáig matatni, csak gyorsan eleggyé gyúrni és már csomagolhatjuk is folpackba és mehet a hűtőbe 30-60 percre.
A pihenő idő után kinyújtjuk és kiszúróval formázzuk. Sütőpapírral bélelt tepsibe sorakoztatjuk az aktuális formákat és mehetnek az előre már 180C-ra felmelegített sütőbe kb. 12-15 percre. 
Figyeljünk arra, hogy mindig párosan legyenek a formák, mert sütés, hülés után lekvárral ragasszuk őket és nehogy páratlan legyen.

Nekem van még bőven a saját készítésű különböző finomabbnál finomabb házi lekvárokból, ezért ezekből választottam most - közkívánatra - a kajszit, ami nagy kedvenc az idén. 
Mint tudjuk a linzernek jó ha áll 1-2 napot fogyasztás előtt.....hát erre most nem volt annyira módja ezeknek a tavaszi figuráknak, gyors elmúlás volt a sorsuk.....ami nem baj!

Amíg jelen voltak a húsvéti asztalon , kedves foltjai voltak a sütis tányérnak!


2012. április 12., csütörtök

Gnocchi spenóttal



Idejét nem tudom megmondani, hogy már milyen régóta készülök  igazi gnocchit készíteni - itthon!!! Kaptam is a kedves barátnőmtől a "Tésztáslánytól" hozzá eszközt anno karácsonyra - ezúton is köszönöm a figyelmességed : Petra!!! Szóval azóta készülök....... és most eljött az én időm ,és nekiálltam! Elkészítettem kb 1 kg krumpliból és kb 30 dkg lisztből, 1 db tojásból, sóból a "nudli" tésztáját. ..... és jöhetett a gyártás.... Persze a család többi tagja komplett hülyének nézett, hogy ennek nekiálltam, de én meg úgy éreztem, hogy ez kell nekem! és nekem lett igazam! Ugyanis az így készült házi nudli alias gnocchi utánozhatatlanul finom lett!!! Ebből következik, hogy hamarosan újra készülnek a kis golyóbisok.

Meg kell valljam, hogy nagy élmény volt a "gyártás"! olyan igazi kikapcsolódás és kreatívoskodás egyben.

Mivel még mindig javában tart a diétánk.....az aktuális szénhidrát napon iktattuk be ezt a finomságot!
A kész gnocchikat lobogó sós vízben kifőztem. Közben elkészítettem a mártást. Most fagyasztott spenótot használtam, így tényleg mártás lett belőle, de szeretem spenót szezonban levelesből is készíteni. Szóval egy fél fej hagymát apróra vágtam, és olajon kicsit üvegesre pároltam, mehet hozzá 2-3 gerezd fokhagyma is, mikor már nem annyira kemények a hagymák, akkor hozzáadjuk a spenótot és ezzel együtt rottyantunk rajta egyet, nem kell főzni, mert a spenót gyorsan kész van. Erre ráöntünk 0,5 dl tejszínt - én most a diéta miatt növényi tejszínt használtam, de az persze ízlés dolga! - és ezzel együtt még forralunk rajta egyet és már kész is!

Fogyasztásnál a kifőtt gnocchikra halmozunk a mártásból és lehetőség szerint aszalt paradicsomot és reszelt sajtot adunk hozzá.





2012. április 11., szerda

Kalács csibe


Ezek a helyes kis csibék még húsvétra készültek. Már régóta tartalékoltam az ötletet, amit néhány hete   Piszkénél láttam. Akkor is nagyon tetszett már, de gondoltam, jó lesz inkább a húsvéti sütikavalkádba..... 
Alapvetően csak az ötletet adták, vagyis inkább a formázás ötletét ezek a csibe-kacsák. (még gyakorolnom is kell.....)

A már jó bevált kalács receptemre gondoltam - mert ugye jól bevált, ahogy említettem is! Viszont mivel kicsit visszafogottabb mennyiségekben kellett idén gondolkodni, így nem akartam két kalácsot sütni, mert nem fogyott volna el! Azonban a gyerekek szívesebben eszik a kalácsot, ha nem szeletben, hanem formában sütöm - bejött! 

Tehát jöhet a tészta:
 35 dkg liszt (BL-55)
15 dkg rétesliszt
7 dkg cukor
1 cs. van.cukor
7 dkg Rama
1 tk só
2 tojás sárgája
1 ek tejföl
1,5 dkg élesztő
2,7 dl tej

/Ebből a mennyiségből 2 db kalács jön ki, tehát a felét használtam csak fel a csibékhez, de szerintem nem kell félni a mennyiségtől elfogy, ha egész adagosat készítünk is!/

Díszítéshez:
mazsola
szeletelt mandula

Máskor itt jön még hozzá egy marék mazsola, de én most ezt elhagytam, mert nem tudtam, hogy a formázásnál mennyire zavarna be. De nem zavarna....

A tészta hozzávalóit a kenyérsütő gépbe teszem és dagasztom. Kelesztőtálba teszem és jó dagira kelesztem. Mikor kész 12-16 gombócra osztom és kisodrom mindegyiket. A "kukac" egyik végét feltekerem mint a csigát (ez lesz a farka), a másik végét "S" alakban meghajtom és egyet visszafordítok rajta (ez lesz a feje). A szemének mazsolaszemet rakok, de jól bele kell nyomni, mert sütésnél könnyen kieshet! Csőrének jöhet a mandulaszelet, ezt is jó mélyen kell belenyomni !
Hagyom még kelni a csibéket, közben előmelegítem a sütőt 180C-ra. 20 percet sütöm.
Az eredeti recept szerint nem kellett megkenni tojással, mint ahogy a kalácsot szoktam, hanem mikor kisült, cukros vízzel átkenni a csibéket, szép fényesek lettek! 

Nagy sikere volt nemcsak a gyerekek körében, mert a felnőttek is örömmel fogadták, a kedves formákat és szívesen ették így...
Megjegyzem, hogy akár ajándéknak is elkészíthető, vagy gyerekzsúrokon is sikerünk lesz vele!






2012. április 10., kedd

Intelligens krémes


Intelligens krémes. mindenki felkapja a fejét - már aki nem ismeri még persze! - amikor hallja ezt az elnevezést. Mitől intelligens? jön utána egyből a kérdés is. Én azt mondanám attól, hogy magától tudja a sok hozzávaló, hogy mi a dolga és hogyan váljék finom, tetszetős süteménnyé úgy, hogy szinte az összekeverésen kívül semmi dolgunk vele!!! Akkor intelligens, ugye??? 
Ha esetleg valaki a recept elolvasása után felkapná a fejét, hogy "hja....én ismerem ezt csak úgy hívták, hogy sült madártej!!!" no akkor neki is igaza van! Mert ez a krémes a madártej átalakult, azaz sült változata.

Nálunk ez a süti közkedvelt desszert a családban, mégpedig azért, mert ezt legalább mindenki szereti!!! Ezért előszeretettel kerül az ünnepi asztalra utolsó fogásként, vagy családi rendezvényeken édességként.

Az egyszerűsége - intelligenciája, hogy maradjunk a tényeknél! - abban rejlik, hogy  a hozzávalókat két részre bontva elkészítjük és összekeverve azokat az előkészített tepsibe öntjük és csak sütjük. Ennyi. 
Egyik ismerősöm mondta, hogy azért intelligens, mert szőke nők is meg tudják csinálni? hááááát akár azért is mondhatnánk.... (én is szőke vagyok amúgy, és megy más süti is, ha jól tudom....) De leginkább azért ,mert még a kezdő , alig gyakorlott háziasszonyok is bátran nekiállhatnak, mert biztos sikerélménnyel gazdagodnak , amikor elkészült!
Érdekessége, hogy az összekutyult (bocsi), és tepsibe töltött massza sülésnél intelligenciájánál fogva szétválik!, és így három külön réteg keletkezik, egy alsó lap, egy középső krémes töltelék és egy fedő tésztalap. Ugye, hogy máris izgalmas!!!??

Akkor jöjjön a recept és az elkészítés......

Hozzávalók:
8 db tojás
30 dkg cukor (én ezt lecsökkentettem 25 dkg-ra, de ízlés dolga)
4 cs. van. cukor,
15 dkg puha vaj,
10 ek. liszt,
1 l tej,
a tepsi kikenéséhez:
vaj, zsemlemorzsa.

A tojásokat egyenként szétválasszuk. A tojás fehérjét habbá verjük és félretesszük. Ez után a sárgáját a cukorral, vaníliás cukorral habosra keverjük, és apránként hozzáadjuk a lisztet és belecsorgatjuk a vajat, amit majdnem folyékonnyá melegítettünk (nem kell teljesen folynia, csak lágynak lennie!) Hozzáadhatjuk - szintén apródonként - a tejet is, óvatosan, hogy ne fröcsköljük szét a már híg állagot! Amikor ez kész, akkor a már felvert habot kanalanként - mint a madártej galuskáit - hozzáadjuk a sárga masszához. Nem kell teljesen elkeverni, maradhatnak benne darabosabb részek! 
A már közben vajjal kikent és zsemlemorzsával megszórt tepsibe öntjük. 
A sütőt most nem kell előmelegíteni, mert a tepsit a hideg sütőbe tesszük és magas fokozatra kapcsoljuk - ez nálam 240 C volt, és így sütjük 15-20 percig, majd visszavesszük a hőfokot 150 C-ra és tovább sütjük 1 és 1/4 órát. Tudom, kicsit soknak tűnik, de ahhoz képest, hogy más dolgunk nem volt ezzel a sütivel, szerintem eltekinthetünk a hosszú sütési időtől!
Vigyázzunk, mert ha a sütőnk olyan , akkor megkaphatja a tetejét a hosszú sütési idő alatt, ezért figyeljünk rá, és ha szükséges, tegyünk fóliát a tetejére. Más recepteknél azt írják, hogy nem szabad kinyitni a sütőt....hááááát én ezt nem tudtam még sosem betartani.....

Akkor kész is van a krémesünk!!! más dolgunk nincs vele, mint amikor kivesszük, hűvös, hideg helyre tesszük, kihűtjük. Célszerű ezt a süteményt egy nappal korábban elkészíteni, mert akkor lehet szépen szeletelni - tapasztalat!!! - ha már teljesen kihűlt és a krém pudingszerűen összeállt! Apropó!!! ha valaki melegen szeretné szeletelni , úgy is lehet, ha tudja, csak akkor még a közepe lágyabb, mármár folyósabb állagú! nekem jobban bevált ,ha pihentetem és kihűtve szeletelem. Így tetszik, hogy olyan "elvágólag" lehet  felszeletelni, nekem akkor szép....

Remélem ,hogy nemcsak a sütemény neve keltette fel az érdeklődéseteket, hanem meggyőzött benneteket a poszt is, hogy ennek a sütinek érdemes nekifogni, mert egyszerű és gyors......hja, és még finom is!!! Átmenet a madártej és a cukrászdai krémes között - én így fogalmaznám. 
Ha elkészítettétek, szerintem többeknél családi kedvenc lesz belőle!



2012. április 8., vasárnap

Sajttekercs


Az egyik nagy gyengém - mármint az evés vonatkozásában - a hidegtálas ételek. Így amikor lehetőség adódik, ünnepek, vendégség, hát én tobzódok....Máshol is szívesen eszek ilyet, de még szívesebben készítem is el ezeket a finomságokat. Sokszor kísérletezek is - de maradhatnak a hagyományos hidegtálas alapelemek is, nekem mindegy..... 
Egyszer egy baráti társasággal szilvesztereztünk, olyan "batyus" összejövetel volt, és az egyik barátunk akkori  barátnője egy ilyen sajttekerccsel jött - nagy örömömre. Ugyanis én akkor még nem "mertem" ennek a finomságnak az elkészítéséhez neki állni, mert féltem attól az első lépéstől, hogy : vízben lágyítsuk fel a sajtot! Viszont az az ominózus sajttekercs ízlett, sajnos a barátnő nem maradt, azonban azóta is úgy emlegetjük: kár, mert a sajttekercse nagyon finom volt!!! Ennek jó pár éve...... és azóta is erőt gyűjtök, hátha én is megcsinálom.....
Hát most eljött az ideje!!!! most felbátorodtam és megcsináltam!!!! Sajnos az ő általa készített sajttekercs receptje már feledésbe merült, de van már azóta internet.....millió lehetőséggel.

Hozzávalók:
20 dkg sajt egészben (Trappista, Ementáli)
1 tömlős sajt (natúr, ízesített)
kb 1 ek vaj,
fél fej lilahagyma apróra vágva,
20 dkg gépsonka
10 dkg reszelt sajt

Szóval, bátran álltam a feladat elé......és előkészítettem az összes hozzávalót. Először a tölteléket állítottam össze, mert mindenhol azt olvastam, hogy gyorsan kell dolgozni, ha felmelegedett a sajt....hát szót fogadtam!

A töltelékhez egy tömlős sajtkrémet kikevertem vajjal és nagyon apróra vágott lilahagymával. Ha esetleg a sajtkrém nem lenne elég lágy, akkor tejföllel lehet lazítani.
Felforraltam egy lábosban vizet és a kb. 20 dkg sajtot - nekem most Trappista volt itthon, de állítólag az Ementálival még finomabb - szóval a sajtot hőálló nylonzacskóba tettem (pl. sütőzsacsi) és beleengedtem a forrásban lévő vízbe és kb. 5 percig főztem, míg olyan lágy lett, hogy nyújtani lehessen. Nos itt kell gyorsan dolgozni......azért kapkodni nem kell, csak igyekezni, mert ha a sajt visszakeményedik, nehezebb vele dolgozni és reped. 
Kinyújtottam a sajtot olyan téglalap formájúra, és ráfektettem két egymás melletti sorban 20 dkg gépsonkát, azt megkentem az előbb előkészített krémmel, megszórtam a reszelt sajttal, és jó szorosan feltekertem - tudjátok, mint a beiglit! 
Ezután alufóliába csomagoltam és a két végénél olyan szaloncukor szerűen megtekertem a fóliát. Hűtőbe tettem. Legalább néhány órára szüksége van, hogy lehűljön és formázható legyen, de legjobb akár egy éjszakára is hidegre tenni. Ha kellően lehűtjük, könnyebb szép szeleteket vágni belőle.

Nálunk most a húsvéti sonkás tál kiegészítője lett, de bármikor megállja a helyét önállóan vacsorának vagy egy hidegtálon is. 
Ja, és míg el nem felejtem, fehérjenapon fogyasztható.

Húsvéti kalács 2.


Nincs húsvét kalács nélkül (sem)! Ezt leszögezhetjük, ugye? Mert ha húsvét, akkor a sonka-tojás párosa utána a kalács az, ami minden család asztalán jelen van ilyen vagy olyan formában! Lehet hagyományos, semleges ízű, lehet sós, lehet töltött....és a lehetőségek tárháza végtelen. .....és akkor még hozzájön ,amikor valaki beleolvas a gasztroblogokba, netán az ilyenkor tömegesen megjelenő gasztroújságokba...., mert mindenhol a saját ötletét favorizálja mindenki - érthető persze - és ötletelhetünk bőven, csak a bátorságunkon és a kapacitásunkon múlik, melyiket, mennyit készítünk arra pár napra, amit húsvétolásnak hívunk. Természetesen családonként változik a mennyiség annak ismeretében is, hogy ki mennyire tartja a szokásokat, van -e náluk még hagyományos locsolkodás, jönnek-e vendégek, szóval sok tényező határozza meg minden háziasszonynak, hogy melyik kalács legyen idén a befutó!

Tavaly egy hagyományos kalácsot készítettem.... Akkor még nem készültem fel igazán a húsvéti kalács projectre, csak megsütöttem a szokásos kalácsomat. De az idén!!!! no már tudatosan kerestem a megfelelő receptet....Böngésztem az interneten több gasztrooldalt, szívesen fogadtam a bloggertársak jó ötleteit az ő bevált húsvétos kalácsukról......de azért gondolom senkit nem lepek meg, ha azt mondom ,hogy Limara foszlós kalácsa mellett döntöttem....??!!!! Mondjuk csak a tészta amit átvettem, a formázás hagyományos maradt, de mint minden eddig recept tőle : bevált!!!!

Szeretek ajándékozni! sőt továbbmegyek, szeretek süteményt ajándékozni!!! Szívesen sütök kalácsot másnak, aki örül neki..... Most is így volt, ajándékba - is - sütöttem, de most csak a családnak. Az volt a kívánság, hogy se sós, se édes ne legyen, hanem semleges, hogy lehessen sonkához is enni, de akár reggelire lekvárosan is......
Ezért esett a választásom a fent már említett foszlós kalácsra. A formázása nálam maradt a hagyományos, hármas fonással.

Hozzávalók:
2,5 dl habtejszín
1 egész tojás
1 tojás fehérje
csipet só
3 ek cukor
50 dkg liszt
2 dkg élesztő

1 tojás a lekenéshez

A hozzávalókat a kenyérsütő gépbe teszem és elindítom a dagasztást, mikor kész, akkor kiveszem és kelesztőtálban kelesztem.
Én ezt az adagot elfeleztem és két kalácsot készítettem belőle.

Tehát felezés után mindkét gombócot még három-három részre osztottam és fonatot készítettem. Majd betettem a sütőpapírral kibélelt sütőformába és hagytam duplájára kelni - ez kb. 25 perc volt. Ekkor lekentem a tojással és a 180C-ra előmelegített sütőbe tettem 25-30 percet sülni.

Mikor kész lett, kivettem és rácsra raktam hűlni. A fotózás kedvéért megvágtam - no jó, irtó kíváncsi is voltam, na......és nagyon jó állagú, jó bélzetű, nem utolsósorban finom ízű kalács lett a végeredmény! Miért is nem csodálkoztam? mert itt nem magamat dícsérgetném ezzel, hanem azt a tényt, hogy megint igazam lett, amikor a "limarás" receptekről azt mondom : csukott szemmel csinálhatod!!!! Még1x köszönöm Limara a szuper receptet!!!

Ha már ajándék lett a kalács, akkor illik becsomagolni....kis túlzással, mert tavaszi szalagot kapott és indult is a családtagoknak ,hogy ők is élvezhessék a húsvéti kalács finom ízét.





2012. április 2., hétfő

Perec


Már többször is szóba került a perec, mikor felteszem a kérdést, hogy mit süssek az uzsonnás dobozba....de valamiért mindig más készült helyette... Most nem térítettem el magam, és lett a PEREC! Valamikor régebben már sütöttem ilyen perecet, de akkor nem került "dokumentálásra". Most is csak egy gyors fotóra futotta.....
Recept ügyében nem is fogtam hozzá nagy keresgélésbe, mert anno a már jól bevált "receptanyámhoz" fordultam - tudjátok: Limarára gondolok! Az ő perecét csináltam meg máskor, és jó volt! Most is így tettem....

Hozzávalók:
70 dkg liszt
2 tk só
1 ek cukor
7 dkg puha vaj
2 dl langyos tej
2 dl langyos víz
2 dkg friss élesztő

a vízfürdőhöz:
1 cs. szódabikarbóna

sós mázhoz:
1,5 tk só
2 tk liszt
kevés víz

A tejet és a vizet kimérem, összekeverem és cukorral meglangyosítom és elkeverem benne az élesztőt. majd a többi hozzávalóval együtt  a dagasztógépbe teszem és lágy tésztát készítek. Hagyom kelni. Mikor kész a tészta akkor 8- 10 darabra osztom (attól függően, hogy mekkora pereceket szeretnénk) és bagett szerűen formázom és ezekből sodrok "kukacokat", amiknek a végét kicsit elvékonyítom... ebből formázom a klasszikus pereceket..... Nekem eszembe jutottak az óvodás emlékeim....(bocsi!)

Ezeket a pereceket is még hagyjuk kelni jó pár percig. Amíg kelnek, előkészítjük a szódabikarbónás vízfürdőt! Én megvallom az igazat, anno nagyon féltem ezektől a receptektől, mert nem tudtam elképzelni, hogy "áztassuk meg" a kelt tésztát......no azóta már tudom ,hogy működik, sőőőőt! Szóval felforraljuk a vizet a szódabikarbónával, levesszük kis lángra és a már megkelt pereceket megfürdetjük benne mindkét oldalukkal kb 1-1 percig. Ekkor már a sütőpapíros tepsire emeljük ki , mert utána nem tudjuk már mozgatni őket.

Közben előmelegítjük a sütőt 200C-ra és a pereceket betesszük 15-18 percre sülni. Mikor az utolsó 2 perc van vissza a sütésből, akkor meglocsoljuk a  sós mázzal és azt rásütjük.





Medvehagymás pogácsa 2.



Gondolom már mindenkinek a könyökén jön ki - így a medvehagyma szezon idején-, hogy minden blog tele a medvehagymás finomságokkal.....ezért ne haragudjatok rám, hogy én is egy már unalomig szajkózott medvehagymás pogácsával jövök!

Mifelénk ugye sok a medvehagyma, ezért minden évben tartanak is Orfűn "Medvehagyma Fesztivált". A legelsőkön is jelen voltunk ,aztán változtak a lehetőségek - értem itt a belépő, kóstolójegy, kevés étel stb - így néhány éve kihagytuk már ezt a programlehetőséget. Idén viszont valamiért úgy gondoltuk, hogy mégis elnézünk erre a programra, még úgy is, ha nem megyünk be a belépős udvarba, csak szétnézünk és kirándulunk egyet.....Meg is beszéltük két baráti párral, hogy ott találkozunk....No de csak nem mehetek oda üres kézzel!!!! Ezért gondoltam stílusosan sütök egy medvehagymás pogácsát - hátha ott már nem tudunk szert tenni ilyenre. Kerestem is egy jó , és most leginkább gyors pogácsareceptet, mert kicsit időhiányban voltam. 

Hozzávalók:
50 dkg liszt,
15 dkg zsír,
1 egész tojás,
1 tojás sárgája,
2 dkg élesztő,
1 dl tej, +cukor,
1 kis pohár joghurt,
só,

ebben az esetben még egy csokor medvehagyma apróra vágva.

A lisztet keverőtálba teszem, hozzávágom a zsírt kockázva és ezzel összemorzsolom, majd jöhetnek a tojások, só, joghurt, és a tejben felfuttatott élesztő. Az előzőekből összegyúrunk egy jó kis pogácsatésztát. Hagyjuk pihenni úgy 30-40 percet. Ezalatt szépen megkel. Ekkor átgyúrjuk mégegyszer és kilapítjuk kicsit és rászórjuk az apróra darabolt medvehagymát, és ezzel együtt összegyúrjuk ,hogy mindenhová jusson belőle.
Majd kinyújtjuk , berácsozzuk a tetejét , és pogácsaszaggatóval vagy simán késsel kockára vágjuk (mint én most), lekenjük tojással és mehet is az előre melegített 180C-os sütőbe 15-20 percre.

Mikor elkészültek a pogik, kosárba tettem és már indulhattunk is a barátainkhoz, akik örültek a még langyos medvehagymás pogácsáknak.......

2012. április 1., vasárnap

Sajtsaláta almával - hamis majonézesen


Szeretem a hidegtálas salátákat. ezt így kijelenthetem! Mióta diétázunk sokszor került a sültek mellé a nem majonézes, hanem zöldsaláta, ami ugyan változatos, de néha jól esik más is......
Ilyenkor kell a fantázia, hogy lehetőleg fehérje legyen és még a "diéta" se sérüljön. Az első ami eszembe szokott jutni a jól bevált tojássaláta, de ugye nem lehet mindig ezt enni.....Így most következett a másik kedvenc a sajt-alma saláta a már ismert "hamis majonézzel". 

Hozzávalók:
10-10 dkg sajt (pl.Trappista és füstölt)
2 nagyobb alma
1 nagy pohár tejföl
1 kis pohár joghurt
mustár, só, cukor, citromlé

Az almákat meghámozom, és apró kockára vágom, és meglocsolom pár csepp citromlével, hogy ne barnuljanak meg. Ezután a kétféle sajtot is ugyanilyen méretű kockára aprítom és összekeverem az almakockákkal. Közben elkészítem az öntetet: a tejfölt, joghurtot, kicsi cukrot, sót és mustárt , citromlevet összekeverem és a sajt-tojás keverékére öntöm és jól átforgatom. Hogy igazán finom legyen, tegyük be a hűtőbe pár órára, hogy összeérhessenek az ízek.

Itt jegyezném meg, hogy ez a saláta bele illeszthető a fehérje napba ha a 90 napos diétát csináljuk!
Fehérje nap: húsgolyó sajt-almasalátával