Brownie - a klasszikus

A Brownie egy tipikus amerikai édesség. Csupa csoki, csupa cukor, csupa vaj, csupa energiabomba. De nagyon nagyon finom! 

Eredete az 1890-es évekre vezethető vissza, amikor is a chicagói Palmer Hotel tulajdonosának felesége, Bertha Palmer csomagolható, egyszerű süteményt rendelt a séftől Amerika felfedezésének 400. évfordulójára tartott ünnepségre. Igy készült az első Brownie, amit akkor még nem is igy hivtak,  - ilyen néven csak 1896-ban jelenik meg - és baracklekvárral kenték meg a tetejét és diót szórtak rá. Viszont olyan nagy sikere volt, hogy onnantól maradt a hotel étlapján. 

No meg maradt a nagy kedvenc mindenkinél aki a csokis sütire esküszik. 

Igy vagyok én is ezzel, ha valami édességre vágyom, az legyen csokis, és ha gyorsan kész az már csak extra. A Brownie pedig gyorsan kész van! 

Hozzávalók:
20 dkg étcsoki,
16 dkg liszt
3 dkg kakaó
20 dkg vaj
4 tojás
25 dkg porcukor
1 tk őrölt fahéj

A csokikat összetörjük és gőzfürdő felett olvasztjuk, beletesszük a vajat. Amikor fényesen lágy krémes, akkor kész van!

A lisztet, kakaót  összekeverjük.

Tojásokat a porcukorral és a fahéjjal habosra keverjük, majd a csokis masszához dolgozzuk.

Ehhez az elegyhez a lisztes keveréket szépen hozzákeverjük, lassú mozdulatokkal, szinte lapátoljuk.

Közben a tepsit - van egyébként kifejezetten brownie tepsi is! , ami egy szögletes sütőforma - szóval ha épp ilyen nincs akkor egy kedvünkre való, nem túl nagy méretű tepsit papirral kibélelünk.

A megkapott masszát a formába öntjük és 180C-os sütőben 25-30 percig sütjük. Vigyázzunk, ne süssük túl!!!!

Akkor az igazi a Brownie-nk, ha kivül puhán kérges, de belül pedig még nem folyós, de laza állagú. 

Tetszés szerinti formára szeleteljük.

Klasszikus változatban egy adag fagyival tálaljuk. 

Csokis-málnás Pavlova torta

Akkor az idei év első receptes bejegyzése legyen egy ünnepi torta! 

A balerina tortája.

A névadó Anna Pavlova korának legnagyobb balerinája volt. A törékeny, kecses balerina társulata 1920-as években Ausztrália és Új-Zélend területén turnézott és a tiszteletére készitettek egy nagy, kerek, habcsókos édességet, krémes tejszinhabbal és gazdag gyümölcsfeltéttel. Ez lett a Pavlova-torta.

Már régóta szerettem volna a Pavlova tortát kipróbálni. Ezért biztosra mentem ,amikor már az elhatározás is megvolt. Egy barátnőm nagy mestere ennek , tőle kértem egy tutti receptet. Nem bántam meg! (Köszönöm Rita! :) )

Nekem ez a Pavlova torta egy ünnepi desszert..... nem tudom miért, de az. Igy hát amikor meghivást kaptam egy családi ünnepi ebédre - karácsonykor - gondoltam remek alkalom lesz kipróbálni ezt a süteményt. 

Kevés hozzávaló szükséges, és egyszerű az elkészitése, csak türelem és idő kell az óriás habcsókhoz.

Hozzávalók:

6 tojás fehérje, 30dkg porcukor, 3 ek kakaópor, 1 ek balzsamecet, 5 dkg étcsokoládé, 2-3 dkg csokiforgács, 500ml tejszin, 50 dkg málna

A sütőt előmelegitettem 180C-ra. 

A keményre felvert fehérjéhez kanalanként hozzáadom a cukrot., a kakaót és az ecetet, a csokidarabokat. Sütőpapirra halmozom a habot, kb 20-30 cm átmérőjű korongot formázok belőle. A korong közepére próbáljunk kicsit mélyedést kialakitani, hogy legyen helye a tejszinhabnak, gyümölcsöknek. Beteszem a sütőbe, amit most visszaállitok 150C-ra. A sütés 1 és 1/4 órát tart. inkább száritom a habot, szép türelmesen, nem nyitogatjuk közben a sütőajtót! Ha kész, akkor hagyom a sütőben kihűlni. Ekkor már kitámaszthatjuk a sütő ajtaját. 

Tálaláskor a tejszinhabot felverjük és a habcsók korong tetejére halmozzuk, szépen elrendezve. 

Erre jöhetnek a gyümölcsök - izlés szerint. Én most fagyasztott málnát használtam, de természetesen a gyümölcsök kiválasztása izlés kérdése. Ha szezonálisan készitjük a tortát, akkor friss eper-málna-szeder is kerülhet a habra. 

Csokiforgáccsal diszitjük.

Sikert aratott a vendégek között! Köszönjük Pavlova! Találkozunk még! 

Visszatérés

Visszatértem! 

Köszöntelek kedves olvasó hosszabb kihagyásom után ismét a blogon! 

Nagyon sok minden történt az utóbbi időben, hónapokban, években velem és körülöttem, ez volt az oka a bejegyzések elmaradásának... 

A főzés szenvedélyem! De egyben egy kikapcsolódás is valamint a gondoskodó hajlamom kiélésének legjobb módja. Gondoskodni pedig csak akkor tudunk, ha van kiről.... No most itt jön az , hogy ha nincs kiről, akkor okafogyottá válik a gondoskodás. 

A blog inditásakor támogató családban kezdtem a bejegyzések irását. A bemutatkozás is úgy kezdődött, hogy "mindenekelőtt a CSALÁD!"  amit továbbra is vallok! viszont megesik, hogy nincs hozzá család.... Néhány éve  "gyermeküket egyedül nevelő anyák" táborát erősitettem. Új helyzet, új élet, konyha újragondolva! Ebből adódóan már nem azt a szerepet töltötte be a főzés, a közös étkezések az életemben, mint addig. Mert hiába tagadjuk, de más családnak főzni, készülni és más amikor ketten eszünk egy kamasszal.Mert ugye amikor családról gondoskodunk, akkor már a hétvége közeledtével megkezdődik a tervezés, hogy mi legyen a menü egyik vagy másik napon, hogy ki mit szeretne enni, mire vágyik, hogy milyen szezon van, amit figyelembe veszünk a hétvégi összeállitásnál, .....és nem utolsósorban, hogy egy nagyon jó lehetőség arra, hogy együtt lehessen a család, a főzés örömét a közös evés öröme váltja fel és a teritett asztal mellett zajlanak a nagy beszélgetések a hét történéseiről a következő hét tervezéséről.... ugye igy van? 

Aztán erről váltunk a "ketten a kamaszfiúval" projektre. Ahol is kevésbé vevő a kamasz az újitásokra, mindegy mi a kaja, csak jó és laktató legyen, amit szeretek.... (nagyjából egy tizes skálán mozog a lista!) Itt már kevés lehetőségem adódik a gasztrotudományom fejlesztésére vagy kiélésére inkább csak megfelelek az elvárásnak és abban lelem örömem, ha látom, hogy jóizűen eszi a gyermek amit főztem. Ne várjunk egy kamaszfiútól magasztalásokat  a jól sikerült vasárnapi ebédre, örüljünk, ha udvariasan elismeri, megköszöni! 

Aztán ez az időszak is véges.... a kamasz továbblép , mert a boldogulása a legfontosabb minden szülőnek! Igy más lakhely, más ország, csak látogatóba érkezik már az étkezőasztalhoz és az anyai szivhez is. Látogatásokkor ismét a topkaják kerülnek asztalra, mert az örömszerzés egyik módja ha etetjük a messziről hazajött gyermekünket! 

Amúgy meg az egyszemélyes háztartás a mindennapok. No ilyenkor a szinglikonyha nem lesz annyira változatos, érdekes, hogy az blogolni lenne érdemes.... vagy mégis? 

Jönnek új irányok, ötletek, megmarad a főzés szenvedélye és persze vannak barátok, akik szintén szivesen veszik, ha "gondoskodok" róluk egy jó étellel.

Úgy hiszem, vagyis most úgy érzem, hogy eltelt annyi idő, hogy ismét érzek magamban annyi ambiciót, hogy újra eljött a főzések ideje, és hogy ezt  megosszam veletek, posztoljam egy-egy kreációmat. 

Remélem a lelkesedésem kitart és nem lesz ok megrekedni a blogreceptek közlésében.

Olvassátok , nézegessétek a posztokat és remélem inspirálok is az új bejegyzésekkel néhányatokat egy-egy jó recept kipróbálására.