Székely-káposzta

Kezd hűvösödni az idő, és előkerülnek azok az étkek, amik valamiért az őszi-téli időszakban fogynak jobban.....
No nekem egyik ilyen a Székely-káposzta! Simán csak megkívántam, így megvettem a hozzávalókat és gondoltam megnézek pár receptet, mert mint tudjátok, imádok kísérletezni....
Így utánaolvasva képedtem el, hogy amit eddig ettem az nem is az a székelykáposzta, hanem a Székely-káposzta!!!! Bizony ám!!! Az erdélyi magyaroknak a névadás szempontjából semmi közük eme káposztához.....csak annyi, hogy ők is jó szívvel eszik.

Mert mint megtudtam....

http://www.kulinarisvilag.hu/hun/cikkek/szekely+kaposzta+etelnevek+eredete+elso+resz+szekelygulyas

Akkor ezek tudatában elkészítettem hát a saját hagyományos pörköltöskáposztámat......

A hozzávalók:

500 gr sertés lapocka (kockára vágva)

1 nagy fej hagyma

pirospaprika,só,

stb ami a pörkölthöz kell!

1 kg savanyúkáposzta

tejföl

A hagymát apróra vágva olajon megpirítom, ráteszem a kockára vágott húst, együtt párolom amíg levet enged, ezután paprikát teszek rá és felengedem bőven vízzel. Így kb. 30-40 percig főzöm, de nem teljesen puhára a húst, amikor félkész, akkor jöhet rá az átmosott sav.káposzta. Ezzel együtt puhára főzöm.

Tálalásnál bőven kanalazunk rá tejfölt.

Virslis copfok, fonatok

Engem is utolértek a virslis copfok, fonatok....Már jó ideje szemeztem ezekkel a gyönyörűségekkel, és mindig megfogadtam, hogy következőre kipróbálom, de eddig valahogy mindig más lett helyette...
Pedig a kisfiam rendre a "lábtörlő" rendelését adja le, ezért is sürgetett a virslis péksüti kipróbálása!

Azt nem kezdem el sorolni, hogy ki mindenkinél láttam már, meg leginkább ugyanazon recept alapján készült mindegyik - ezért ne haragudjon meg rám valaki, ha épp nem az ő copfjának a linkje került be ide!!!

A tészta ugyanaz, mint amit Trinitynél olvashatunk...
2,4 dl tej,
1 tk só
0,85 dl olaj
1 egész tojás
43 dkg liszt
1,5 ek kr.cukor
6 gr szárított v. 1/2 cs. friss élesztő

tetejére:
1 tojás sárgája
1 ek tej
szezámmag
3-4 db virsli

A tészta hozzávalóiból kellemes, jóindulatú tésztát kapunk, nagyon könnyű vele dolgozni, majd meglátjátok!!!
Amikor dagasztás után megkelt a tészta, akkor 8 cipót készítünk és hagyjuk 10 percet pihenni őket.
Ezután jön a lényeg, a formázás..... Ami elsőre, laikusként nagyon bonyinak látszik - de nem az!!!
A cipókat harmadoljuk, sodrunk 3 szárat és mint amikor fonatot készítünk összecsípjük és jöhetnek a virslikarikák...
Részletes leírás a formázáshoz, hogy könnyítsünk a dolgunkon itt ezen a blogon található.

Ha kész vannak a fonatok, rendeljünk el 20 perc pihenőt, addig melegítsük be a sütőt 180C-ra!
Megkenjük a tejjel elkevert tojással és megszórjuk szezámmaggal - ez jól mutat rajta és finom is! - és tolhatjuk is a felmelegített sütőbe kb. 15-20 percre.

Garantáltan állítom, hogy egy adag nem lesz sosem elég....Nálunk most ez lett a favorit, ismételnem is kell, mert a fiúk olyan gyorsan eltűntették, hogy csak híre maradt....

 

Aszalt paradicsom

Hááááát.....kicsit el vagyok maradva a blogírással..... Sok minden volt most körülöttem, ami nem egy gasztrobloghoz tartozik, és el is vonta a figyelmemet kicsit a blogolásról, de igyekszem utolérni magam! Az is igaz, hogy az utóbbi időben a sütés-főzés is háttérbe szorult, pedig a "terápiára" most különösen szükségem lett volna, de még az sem esetett jól...

No de nem nyafogni ültem ide, hanem pótolni a lemaradásomat!

Először is kezdem az egyik kedvencemmel, amire igencsak büszke vagyok!
Mivel imádom az aszalt paradicsomot, nem hagyott nyugodni a gondolat. Ugyan ritkán fogyasztottam eddig, mert mint tudjuk elég borsos az ára amúgy a marketekben. De milyen dolog ez a blog, annyirszor olvastam már róla, hogy kedvet kaptam, és erőt gyűjtöttem - nekiláttam én is az napon aszalásnak!!!
Legelőszöris elugrasztottam a Zuramat a piacra megfelelő (lucullus) paradicsomért! Nagyon ügyesen várásolt gyönyörű példányokat, jó árért, első fordulóban 3 kg-ot.
Szépen nekiláttam, szeleteltem, sorban lerakosgattam a lakásban található összes tepsibe a pariszeleteket...Célszerű a tepsiket sütőpapírral kibélelni most is, mert különben hajlamos a paradicsom ráaszalódni a fémtepsire....
Miután jól utánaolvatam minden fázisnak, nagyon magabiztos voltam és jó vékony szeleteket vágtam úgy két tepsinyit.....aztán próbaként vastagabbakat is - valami lesz belőle alapon! Na és akkor megtanultam, hogy nem szabad vékonyra vágni!!!! úgy szinte nem aszalt, hanem száradt paradicsom lett belőle a szikkasztó 40-45 fokos kánikulai napsütésben!!! Mivel több napra is mondtak ilyen mediterrán időt, felbuzdulva az első fordulón - és tanulva hibáimból! - próbálkoztam újabb adaggal.... Ismét ugrasztottam a beszerzőmet egy következő, de már 5 kg-os paradicsomadagért. Ezzel már ügyesebben bántam, többféle formában szeleteltem, daraboltam...
Az igazi az lett volna, ha épp itthon vagyok, mikor kiteszem a piros gyönyörűséges korongokat a napra a teraszon, de persze csak este láttam őket újra, akkor meg már eléggé összeszottyadtak. Ha napközben tudtam volna, megfordítom őket, az lett volna az igazi, de azért remélem így is jól sikerülnek majd.
Mikor másnap kész lett a másik felük is, akkor jött az üvegbe töltés és felöntöttem mindegyiket olajjal...Ezen is variáltam - imádok kísérletezni - mert az egyik részét természetesen olívaolajjal úsztattam meg, a másik felére már "csak" sima étolaj maradt. Azt már most tudom - mert bontottam meg egy üveggel -,hogy  nem szabad spórolni az olajon, dukál a fincsi asztalt paradicsomhoz a minőségi olívaolaj!!!
Aztán annyira bebátorodtam, hogy készült olyan üveg is, amihez friss bazsalikomlevelet csempésztem a szeletek közé.

Hamarosan ideje lesz kipróbálni ,hogy hogyan sikerült az első aszalásom paradicsomból a mediterrán nyárban....

Már alig várom, hogy bonthassak egy üveggel, amikor is aszalt paradicsomost bagettet szeretnék sütni, vagy csak egy gyors tésztára lesz időm és a fokhagymás olívához most hozzádobhatok néhány szelet, apróra vágott paradicsomot is a saját aszalásomból....ühüm....

A későbbiekben beszámolok majd arról is.......



Levendulás kajszilekvár

A cím után nem is kell mondanom, de engem is utolért a szezonális kajszilekvárfőzés....

Épp elhatároztam magam idén, hogy én is megpróbálkozom a lekvárfőzéssel kajsziból is! Ugyanis ha emlékeztek, debütálásom a cseresznyével cseresznye dzsem formájában már megtörtént. Ezen felbátorodva vártam a kajsziszezont..... és szerencsém is volt, mert jól megérkezett, mindenhol jó sok kajszi termett, győzte mindenki eltenni, befőzni, esetleg elosztogatni.... No így kaptam én is két vödör kajszit a drága 3A2I barátnéméktól! Egyszercsak felhívott, hogy szándékomban áll-e még lekvárt főzni, mert akkor most épp a kezében tart két vödörrel, és akkor azt nálam tenné le....hát pont nem tiltakoztam, így enyém lett! Bár kicsit szabadkozott barátném, mert nem túl nagyszemű volt az idei termés, de jó sok. Én meg mivel gyakorlat híjján voltam, örültem így is az alapanyagnak, és egyáltalán nem zavart, hogy nem narancsméretű a kajszi...Már csak az volt a feladatom, hogy megfelelő számú lekvárnak való üveget szerezzek be...Megtörtént!

Így nem mentett meg már semmi a barackok előkészítésétől. Ahány ház annyi szokás alapon...én hagyatkoztam minden meghallgatott háziasszonyra és dzsemfix előírásaira! Ebből következően amit én az üvegekbe töltöttem igaziből dzsemek? de mégis inkább lekvárnak hívnám....

Megtörtént a barackok megmosása, és forró vízben fürdetése...és mint mondtam megfogadtam a tanácsokat, és a forró vízfürdő után hideg sokk-kal köszöntöttem a narancsos-pirosas gömböket...így könnyen kicsúszott mindegyik a héjából és gyerekjáték volt a tiszítás - amitől mindenki óvott!!!!

Be kell vallanom viszont valamit: egy részét disznó módon héjastól főztem meg...mert én -önfejűen -szerettem volna minél darabosabb változatot kapni. Hát elárulom, ezzel sem lett darabosabb!!! (de gondolom ez a barack fajtájától is függ?!) Aztán a javát megtisztítottam és a "hagyományos" módon folytattam a főzést.

A híres dzsemfix adagolása szerinti cukormennyiségből - okulva a cseresznyénél - kevesebbet tettem, mert én jobb szeretem az inkább savanykás, de gyümölcsízű lekvárt, mint az édeset. (Aki ismer tudja: ez nem látszik rajtam - sajnos!)

De félre a tréfával!!! A mennyiség nagyobb része természetesen "normál" baracklekvár lett, azaz semmi ízesítés. Azonban nem bíííírtam magammal és vettem el 1-1 adagot a "bolondériámnak"! Így készült a levendulás kajszilekvár  is!

A készítés módja semmiben nem különbözik attól, amikor alapban főzzük a kajszilekvárt, csak mikor már majdnem kész, akkor egy teáskanál szárított levendulavirágot számolva kilónként adunk hozzá. Ezzel még rottyan egyet és mehetnek az üvegekbe, amiket előtte tisztára mosunk és leszárítunk!

Még forrón belemertem az üvegekbe és rákerülhettek a tetők. Ekkor gyorsan megfordítom - a vákuum miatt, tudjátok! - és 5-10 percig így hagyom.

Másnap jöhetett a "díszítés" az üvegekre ... lehet ezt élveztem a legjobban???

Míg el nem marad...

hozzávalók a levendulás kajszilekvárhoz:

1 kg kajszi - már megtisztítva

20 dkg kr.cukor

1 tk. szárított levendulavirág

1 tk. citromsav

3:1 dzsemfix

Már megkóstoltuk mindegyik kajszilekvárt, simát, levendulást ... és mindegyik nagyon ízlett!!!

Ebből következik, hogy jövőre is nekilátok. Mostmár "tapasztalt" háziasszonyként állok a feladat elé - de nagyon várom már!

Egyelőre kiélem magam a soron következő gyümölcs lehetőségeivel....majd meglátjátok!

Ja....míg el nem felejtem, készült más ízesítés is.....ezt most vehetitek "fenyegetésnek" ,de inkább kedvcsinálónak szánom! Figyeljétek a blogom!

Csirkés fajitas

Szeretem a mexikói ízeket. Ezt így kijelenthetem! Bár ritkábban ízlelem őket, vagy mégis pont ezért, de örömmel eszek ilyet, ha úgy adódik. Eddig mindig étteremben ettem ebből a nemzeti ételből. De miért is????? No erre nem tudom megmondani a választ! Ugyanis semmi ördöngősség nincs az itthoni elkészítésében! az alapanyagok beszerzése se lehetetlen, és nem is költséges. Így hát hozzáláttam...

hogy miért is? mert a legkedvesebb, de távoli barátnőmmel találkoztam a minap...ilyenkor beiktatunk egy közös ebédet, ami általában hosszas tanakodás után mindig ugyanabban az étteremben zajlik. Ugye kitaláltátok már: mexikói konyha! (nem mellesleg az egyik barátunk csinálja az éttermet - de  erről majd máskor!)

Szóval közös ebéd a mexikóiban. Az alapétkek ugye tortilla-chips, taco, fajitas, enchilladas..... ebből szoktunk mi is szemezgetni. Így most a tacora esett a választásunk. Finom volt, jól sikerült ebéd lett a találkozásból...

De ,hogy ne zavarjak meg senkit, most itthon fajitast készítettem, mert épp nem volt a spajzban taco-shell....de tortilla lap igen!

Így történt, hogy nekiláttam a tölteléknek....

Volt itthon csirkemell is, összekockáztam hát. Aztán elkészítettem a pácot! jobb híján, mivel nem volt most kész fűszerkeverékem (nagyobb élelmiszerüzletekben már kapható).

Szóval a fűszerkeverék: oregano, bazsalikom, kömény, chili, hagyma apróra vágva, fokhagyma összezúzva, só, bors, paprika - majd kb 1 dl olaj.

Ebben pácolom a csirkemell-kockákat legalább 15 percig. (ha időben gondolkodok akkor akár egész éjjelen át a hűtőben!)

így pihen a csirkemell kocka a pácban....

Mikor kellően átvette a husi a pác ízét, akkor száraz serpenyőbe öntöm és megsütöm. Mikor majdnem kész, jöhet hozzá egy kisebb konzerv vörösbab, és fél konzerv csemegekukorica. Ezekkel együtt összepirítom, és végén egy nagyobb marék reszelt sajtot keverek hozzá, és megvárom, míg a sajt megolvad és összefogja a tölteléket.

Tálalás előtt felmelegítem a tortilla lapokat. Ezt lehet serpenyőben, mikroban, sütőben, kinek-kinek kedve szerint. De vigyázzatok! csak gyors átmelegítést igényel, mert különben kiszárad és kemény lesz!!!

Persze egy magára valamit is adó háziasszony maga készíti a tortilla lapokat, de én most nem így tettem... (ami késik nem múlik, mert azért kell a kihívás!)...csak mert volt itthon egy csomag kész tortilla.

Aztán szépen megtöltöttem a raguval, feltekertem. Tetejét meglocsoltam tejföllel és megszórtam reszelt sajttal.

Nekem jól esett hozzá egy kis zöldsaláta balzsamecettel....de ez már mindenkinek saját döntése!

De mindenképp dukál hozzá egy kis salsa szósz ...

Csirkés fajitas

Velős pirítós - a klasszikus

Régi kedvencem a velő. Tudom, megosztó egy étel ez is több másik társával...de ez most azoknak írodott poszt, akik szeretik.

Valamikor gyerekkoromra nyúlik vissza ennek a különös ételfélének a megszeretése, akkor még nagy kuriózumnak számított velőt szerezni - enni. Anno apukámmal hódoltunk a velős finomságoknak, lásd: velővel töltött karaj, vagy a méltán híres Bánfy-máj étel, amin szintén ott kell legyen a pirított velő. Szóval akkor nagy szó volt velős ételt enni....azóta meg - bevallom! - mindig féltem ilyen ételt rendelni az étteremben, mert a velő kényes ételféleség, csak frissen szabad fogyasztani!

Ma viszont már csak simán kérni kell nagyobb áruházak húspultjainál a kedves hentestől. 

Én is így tettem a minap és nem volt már más dolgom, mint finomra vágott hagymát pirítani olajon majd hozzáadni a kb. 20 dkg velőt és mint a tojásrántottát, megpirítani a serpenyőben. ....és kész is!

Közben pirítottam néhány szelet kenyeret, vágtam pár karika lilahagymát és jöhetett a rég vágyott velős pirítós élvezete.

Ajánlom a félősebbeknek is! én felbátorodtam, és máskor is bátran fogok velőt venni!

Paprikás krumpli - ahogy mi szeretjük!

Most lehet többen megdöbbentek, hogy nálatok nem ilyen a paprikás krumpli!!! No most épp ezért mutatom meg nektek, ahogy én szeretem a paprikás krumplit. Az alapok ugyanazok, mint bárki másnál, csak én még dúsítom nokedlivel és cukorborsóval.....

Mint már többször említettem én alföldi vagyok....onnan hoztam ezt a receptet, és itt a hegyek között is nagy sikert arattam vele. Alapvetően otthon "csak"  nokivel csinálta anyukám....csak amikor még vega voltam, akkor kaptam rá a borsós változatra (persze akkor a kolbász kimaradt!)

Szóval akkor a recept - gondolom nem mondok senkinek újat!

Hagymát üvegesre pároljuk , hozzáadjuk a krumplit, karikára vágott kolbászt, majd paprikázzuk, felengedjük bő vízzel és félfövőre főzzük. Míg ez kész lesz, elkészítjük a nokedlit - divatos, bocsi hivatalos! nevén: galuskát. Beleszaggatjuk a lébe (ezért hagytuk hosszabb lére, hogy legyen helye megfőni a nokedlinek) , majd beleteszünk egy nagy marék fagyasztott cukorborsót (szezonban természetesen frisset). Megvárjuk, míg mindkét hozzáadott finomság megfő és már kész is!!!

Én legjobban a tejfölös ubisalit szeretem hozzá.....

Javaslom kipróbálni nektek is ezt a rendhagyó változatot erre a gyors nyári egytál ételre!
Jó étvágyat!

Napraforgó - kakaóval

Annyira belejöttem a napraforgózásba! Mivel az Erika-partyra készült egy adag, aminek csak az egyike kapott sonkakrémes tölteléket, így maradt a töltetből.....innen jött a késztetés, egy újabb adag elkészítéséhez.

Viszont izgatta a fantáziámat két dolog.... Az egyik, hogy milyen lehet a napraforgó édes töltelékkel? a másik, hogy milyen lehet a napraforgó a Limaránál található "eredeti" spanyol recept tésztájával? No ezek miatt álltam neki a kánikulai napban is a sütésnek.... és bátran állíthatom, megérte!!!!!

Szóval a már jól ismert Limara-napraforgó volt az alap....vagyis mégsem, mert ott ugye említi ,hogy az eredeti link egy spanyol oldalról származik....

Az ottani tészta receptje kicsit soknak tűnt nekem, így csináltam egy mixet saját kútfőből a spanyol és a Limara-féle receptből. Mégpedig így:

Tészta hozzávalói:

500 gr. liszt (200gr BL80+300 gr BL55)

150 gr. joghurt

100 ml tej + 2 dkg élesztő

1 tojás

100 gr cukor

1/2 dl. olaj

1 kk só

A hozzávalókból kenyérsütő gépben tésztát dagasztok, majd kelni hagyom.

Mikor kész, elosztom 4 részre (ebből 2 rész kell a kakaóshoz, a másik 2 lehet bármilyen más töltelékkel)

Az első részből kinyújtom az alapot, kör alakúra, majd átteszem a sütőpapíros tepsibe. Erre jön a már ismert kakaós töltelék (pl. a kakaós csigánál is ilyen van!). Megkenem a tésztát olvasztott vajjal, majd rászitálok annyi cukrozatlan kakaót, hogy jól ellepje, ki se látszódjon a tészta, majd ezt beterítem szitált porcukorral.

Erre jöhet a kinyújtott másik rész, ezzel beborítom a kakaós tölelékanyagot és szépen rálapítom. Tudjátok, óvatosan, hogy az alsó korong ne tudjon "kicsúszni" eközben!

Most jöhet a "virágbaborulás"! közepére pohárral mintát nyomunk, majd elosztjuk a szirmokat. Ezt a szokásos mozdulat követi: kifordítjuk a szirmokat egyenként, 2-2 csavarással.

Lekenem tojással.

Én a közepére jégcukrot tettem, de természetesen ez mindenkinek kedvére szabottan változhat.

Mehet a sütőbe 190 C- 20 percre.

Én mondom nektek, érdemes kipróbálni ezt a tésztát így kakaósan is, mert egészen új élmény volt a kakaós csiga napraforgó változatban!!!

Party a szőlőhegyen.... Jelszó:irány a ranch



Már régen jegyeztem be újabb ételeket....ennek is megvan az oka....Itt is tombol a kánikula, a vakáció, ebből adódóan leginkább azok az ételek kerülnek előtérbe, amik gyorsan elkészíthetők, nem kell pluszban fűteni a lakást a sütés-főzéssel, és naná a gyerekek is szívesen megeszik - ergo: főzelék kizárva!!! Így most egy 5-6 ételből álló "menüfelsorolás" forog körbe-körbe hetente.....

No de ez a bejegyzés most nem ezért születik, mert a vakációs menükről posztolnék....nem ám!!!!
Hanem mert meghívást kaptunk....komoly írásos meghívóval! Erika barátném gondolt egyet, és meghívott minket az ő kis hajlékukba. Nagyon készült, hetekig izgalomba tartotta a gondolat, hogy megyünk, és mivel készüljön - programokon törte a fejét! - mit főzzön, tálaljon. Ő állítja magáról, hogy nincs nagy tehetsége a konyhai remekekhez (ezt a nézetét mondjuk nem osztom! - és bizonyította is ,hogy tévedett!)

Most sem volt másként, irtó meleg volt, már-már elviselhetetlen kánikula reggeltől...Ám vendéglátónk nagyon leleményes volt!!!! A welcome-drink stílusosan jégpohárban fogadott mindenkit!!!!

A házigazdák: Erika és Péter no meg a jégpohár...!

Welcome drink

Miután mindenki elfogyasztotta a köszöntő italát, helyet foglaltunk a szépen megterített asztalnál, ahol előételek sokasága fogadott minket. (sajnos elmaradt a fotó ezekről, de elhihetitek, finom volt!) Szép tálakon várakoztak a falatkák: stifolder, kolbászkarikák, igazi házi kecskesajt (ez mindenki kedvence), pici lilahagymával bolondítva mindez. hja.....és autentikus házi kenyér is került az asztalra (nem rontott az érdemén, hogy pékségből, mert gyönyörű volt és finom!)

Ekkor megkezdődött a trakta.....  Erikám szeirnt a "hülyegyerekbiztos"-recept!! :sárgadinnye-leves következett. Valóban egyszerűnek tűnő gasztroremekről tett tanúbizonyságot, és emelt az egyszerűségén, hogy saját héjában szolgálták fel, ami nagyon eredeti volt!

Házigazdáink semmit nem bíztak a véletlenre! Készültek kifejezetten "férfias" fogások, ez volt pl. a csülökkel főzött pincepörkölt. Péter készítette bográcsban....

Erika készítette el a "női fogást", ami most az ő kedvence volt : fűszeres pulykamellkockák zöldségekkel sütve. ahogy ő hívta...no azt most hagyjuk!!! elég ha mi tudjuk..... ehhez kínált még egy könnyű tejfölös öntetet.

Készült még tzatziki is! Ennek története van. Mégpedig, hogy a másik meghívott páros - 3A2I és Joe -most érkezett haza Korfuról, ahonnan souvenirként tzatziki fűszert hoztak nekünk. Azonban itthon derült ki számukra, hogy amit ott helyi nevezetességként ipari mennyiségben fogyasztottak, eltér jócskán attól amit a hozott fűszerrel készíteni tudunk itthon! Csalódással tapasztalták, hogy amit ott árulnak, az a turistáknak szánt fűszerremek, nem egyezik az általuk megismert ízzel......Ettől még finom lett az itthoni "tzatziki", csak kicsit "fokhagymás"....

Aztán nincs ám vége a felsorolásnak, amit magunkba kellett gyömöszölni!!!! Megbírkóztunk az előétellel, a levessel - mégha könnyű nyári volt is - a kétfogásos főétellel, aztán jöttek a desszertek! A már jól bevált gyümölcsös túrótorta (erről sajnos nincs fotó, de gondolom mindenki ismeri...). Meg volt még "halálos csokitorta" - aki ismeri ezt a "Stahl-os" remeket, tudja, mitől halálos.... de én imádom épp ezért amitől olyan halálos , mégpedig az irtó mennyiségű csoki miatt!!! Mivel ez épp nekem készült, hát meg tudtam bírkózni a gondolattal, hogy bevágok egy szeletet!!!! de halmoztuk az élvezeteket, ezért megkoronáztuk még egy gombóc vanília fagyival....nyami volt ez is!

Mielőtt még valaki feltételezné, hogy ez itt a vége, ha már desszertnél tartunk, akkor nagyon nagyot tévedett!!!! Ugyanis vissza volt a kávé. Aminek a fontosságát nem is az adta igazán, hogy igazán finom, igényes italt szolgáltak fel nekünk....hanem a tálalás!!! (ennek is története van, magunk között, ezzel most nem fárasztanék minden olvasót...)
Érdekessége még a szervirnek, hogy a kávét eredeti Josephine készletből ihattuk!

A teljes beszámolóhoz hozzátartozik még, hogy felsorolásba kerüljön a fotókon alig látszódó , de nagy sikert besöprő medvehagymás kifli is amit Gabi készített, igen jól!!! Aztán volt még részemről két napraforgó is (közkívánatra), az egyik a szokásos, már-már alap sonkakrémes töltelékkel, aztán újra megpróbálkoztam a sajtos változattal immár nagyobb sikerrel. Ez most fetás sajtkrém töltelétek kapott, így már nem volt annyira száraz mint az első próbálkozáskor a sima vaj-reszelt sajt változat (ajánlom figyelmetekbe).

Gabi a medvehagymás kiflikkel...






Sonkás napraforgó

Fetás sajtkrémes napraforgó

Amikor már nem bírtunk enni, csak pihegni, akkor a "szabad program" keretében lehetőségünk volt medencézni, ami ebben a kánikulában igencsak jól esett.

Akinek volt kedve ellátogathatott egyik közeli "ranchra" csacsinézőbe...

Aki viszont maradt, azokat a két cica szórakoztatta....Mici és Csufi:

Késő estig vendégeskedtünk, közben második felvonásban megettük a "maradékot", amit el tudtok képzelni, milyen mennyiség lehetett, ha a teljes létszám újraterítve lakmározott!

Annyira jól éreztük magunkat, hogy a  háziak vegyék fenyegetésnek: visszatérünk!!!!
Köszönjük a vendéglátást!

Viszlát!

Levendulás kalács

Remélem nem únjátok még a levendula-őrületemet....remélem! 

Azonban ennek a posztnak a megszületéséhez nem kifejezetten a levendulamániám vezetett, hanem mert meg akartam veletek osztani ennek a formának a történetét.

Mikor megláttam a kirakatban ezt a kalácssütő formát, először mosolyoghatnékom támadt....(kicsit nagyképűnek hat, igaz?!) Ugyan kinek van erre szüksége, meddig tart egy fonottat "összedobni"? Aztán míg napközben dolgoztam, egyre inkább izgatta a fantáziámat a sütőforma..... és persze vásárlás lett a vége, mint ahogy látszik is! Jó, jó, meggyőző volt az ára is, mintegy 600,-Ft! ez meg szerintem igen alacsony beszerzési ár a sütőformákhoz képest.

Aztán nem bírtam magammal és próbaként a jól bevált kalácsreceptem vettem elő, azt sütöttem benne először. Mivel felbátorodtam - ugyanis a forma kiállta a próbát!!! - ezért nekivágtam a levendulás változatnak!

Az alap persze maradt a sima kalács:

Hozzávalók:35 dkg liszt (BL-55)
15 dkg rétesliszt
7 dkg cukor
1 cs. van.cukor
7 dkg Rama
1 tk. só
2 tojás sárgája
1 ek tejföl
1,5 dkg élesztő
2,7 dl tej

a levendulás változathoz:

3-4 ek levendula szirup

egy marék levendula virág

Én legelőször a tejet meglangyosítom a cukor egy részét hozzáadva, majd az élesztőt futtatom...Közben a liszteket és minden egyéb hozzávalót a kenyérsütőbe készítem, hozzáadom a kész langyos tejes élesztőt és dagasztom a "szokásos" módon. Ezután jöhet a kelesztés - kelesztőtálban -, szép levegős tésztát kapunk.

Ezt a képlékeny tésztát töltjük a nem mindennapi formába, és kelesztjük még legalább 20 percet ...

A forma mélyedéseibe én most szórtam levendula virágot. Jól jött a szirupban már megfőzött virág, amit akkor kihűtöttem és eltettem a fagyasztóba. Az az igazság, hogy sajnáltam kidobni, úgy gondoltam, hogy használható lenne még, ez volt a "szirupban főtt virág" főpróbája!

Mehet a 180-200C-os sütőbe 20-25 percre!

Jó étvágyat!