Fahéjas-marcipános kalács

Szeretem a kalácsot! Ezt így bátran kijelenthetem. Szeretem a fahéjas ízeket! és szeretem a marcipánt! Akkor ezzel a süteménnyel sok baj nem lehet!!! 

A születésének oka nemcsak az édesség utáni vágyam volt - de leginkább persze az! - hanem mert ott lapult egy már-már elfeledett marcipándarabka a kamrámban (kicsit elfeledett, kiszáradt állapotában...). Aztán valamikor régebben csináltam egy ilyen marcipános kalácsot, de anno nem dokumentáltam, és már nem is tudom milyen recept volt, valami újságból ollózott.....Tehát magam kútfőjéből álltam neki ennek a változatnak, ami a végére "mentett" címkét kapott!

Az alaptészta természetesen a jól bevált kalácsreceptem volt most is. (egy életre hálás leszek érte Vicus barátosnémnak!!!)

Hozzávalók:
35 dkg liszt (BL-55)
15 dkg rétesliszt
7 dkg cukor
1 cs. van.cukor
7 dkg Rama
1 tk. só
2 tojás sárgája
1 ek tejföl
1,5 dkg élesztő
2,7 dl tej

Töltelékhez:

2 kanál fahéj,

5 dkg vaj olvasztva

kb 10 dkg marcipán

A hozzávalók közül a tejet meglangyosítom a cukor egy részével, majd az élesztőt megfuttatom benne. Közben a liszteket, a cukor többi részét, a van.cukrot, sót, tojás sárgákat, a tejfölt és az olvasztott Ramát bekészítem a kenyérsütőbe és mikor kész az élesztő, elindítom a dagasztást. Ezután kiveszem a kelesztőtálba és szép dagira engedem kelni. Egy nagyon jól kezelhető tésztát kell kapjunk ezekből a hozzávalókból! 

Kinyújtom lapra és meglocsolom kb. 5 dkg olvasztott vajjal (nem kell sajnálni!), megszórom fahéjjal (ez is ízlés dolga , de én jó sokkal szeretem!) és jöhet rá a marcipán. Én most nem reszeltem, mivel kicsit száraz volt szegényem, de természetesen a frisset  nagylyukú reszelőn érdemes ilyenkor a töltelékhez adni. 

Ekkor feltekerjük mint a bejglit és akkorákra vágjuk mint a sütőforma szélessége, és sorban beleültetjük őket. Ha kész, hagyjuk kelni még legalább 20-30 percet. Akkor lekenjük tojással és ha van otthon, mandulaszeletekkel borítjuk a tetejét.

180C-os sütőbe tesszük és kb 20-25 percig sütjük. 

 Nagyon kellemes, finom kalácsunk lesz, amikor a marcipán a fahéjjal együtt olvad bele a tésztába.....

Vaníliás aprókifli

Ez az a sütike, ami bárkinek sikerülhet!!! A története pedig a következő: láttam már én is ezeket a formákat a gazdaságosban és a sparban is, de valahogy nem fogott meg... Aztán azon az ominózus szombaton amikor sütöttük a mézeseket hozták ezt a sütőformát nekem a csajok. Meglepődtem, de nagyon örültem neki, mert nekem minden konyhai kütyü, még a legkisebb is, nagy örömet tud jelenteni! 

Aztán másnap addig-addig nézegettem a papíron a leírást, hogy nekiláttam. Ahogy a Zuram mondta: "nem bírtam magammal"! Persze, hogy nem, hisz kíváncsi voltam! (mikor nem?!) 

De mondom, erősen fenntartársaim voltak a sütit illetve a formát illetően, azonban ezt félretéve nekiláttam a tészta kikeverésének. No ez is pl. egy olyan része, hogy ezt még a laikusok sem tudják elrontani annyira egyszerű!!! 

A recept!

Azért le is írom hátha valaki nem látja! 

95 g liszt, 30 g hámozott, finomra őrölt mandula, (természetesen dióval helyettesíthető) 60 g cukor, 1 kk van.cukor, 100 g puha vaj, 1 közepes tojás, 

további hozzávalók: 1 kk vaj a forma kikenéséhez, 1-2 ek porcukor és 1/2 cs. van.cukor a szóráshoz.

Legelőször a sütőformát kikenjük a vajjal. Én kicsit megolvasztottam és ecsettel kentem ki a kifliket, mert olyan kicsik. Aztán a formát hideg helyre tesszük 10-15 percre. ez lehet hűtő, vagy télen kamra- terasz. 

A tésztához a hozzávalókat tálba töltjük és géppel alaposan kikeverjük. Ezután a formába simítjuk és mikor kész egy spatulával a lemezt áthúzzuk és belesímitjuk ,közben a felesleget eltávolítjuk. Előmelegített 160C-os sütőben 15 percig sütjük.

Formába töltés - simítás...

Közben a porcukrot a vaníliás cukorral összekeverjük. Amikor a kiflik megsültek kiborítjuk a tepsiből és megszórjuk a cukor keverékével.

A hozzá adott papíron lévő recept nekem másfél adaghoz lett elég. Mindenkinek szívből ajánlom az elkészítését, egy igen gyors, egyszerű és nagyon finom kis omlós tea-kávésüti lesz belőle!!!

Ja, és szerepel még sós változata is........

Pizzás csiga

A kelt csigák gondolom mindenkinél favoritok...azok között is a pizzás a leg-leg....jól tudom? Nincs ez másként nálunk sem!!! Egyik fő oka, amiért én szoktam csinálni az egyszerűsége és gyorsasága, meg persze azért, mert a fő fogyasztóm a "Kishercegem" naná a pizzás dolgokat is nagyon szereti - a virslis és baconos péksütik után, előtt, között.....

Most is egy ilyen pizzás csiga került sorra.

A tésztája egy igen egyszerű, jól kezelhető pizzatészta.

Tészta hozzávalói: 

50 dkg liszt

1/2 cs friss élesztő

1 púpos ek tejföl

1 ek olaj

2,4 dl víz

2 kk só

1 kk cukor

Pizzaszósz:

1 doboz paradicsomkonzerv

oregáno, bazsalikom, bors, 

1 gerezd fokhagyma

1 tk ketchup

A fenti hozzávalókat én a kenyérsütő gépbe tettem és azzal dagasztattam meg, majd kelesztettem kelesztőtálban. De természetesen a hagyományos dagasztás-kelesztés is ugyanilyen jó!

Ezután kinyújtom és megkenem pizzaszósszal - ezt magam szoktam készíteni - és újabban megszórom sonkával és kukoricával (így mostanában népszerűbb), majd feltekerem és csigákra szeletelem, tetejét megszórom reszelt sajttal és tepsire rakom. Természetesen lehet készíteni csak a pizzaszósszal megkent változatot is, csak ennek az utóbbinak nálunk nagyobb sikere van!

Előmelegítem a sütőt 180C-ra és 15-18 percig sütöm.

Megjegyzés: A fotók két különböző pizzás csigáról készültek, senkit ne zavarjon meg! a felső fotón lévő tetejére került sajtszórás, a többi fotón lévő régebben készült, fotózott csigán épp nem volt....

Keménytarhonya

A blog indulása óta bennem van, hogy ezt az ételt megosszam veletek! Mégpedig, mert nagyon hazai...

Nálunk otthon ez a keménytarhonya, máshol lehet pásztortarhonya, öregtarhonya, aratótarhonya .... és ki tudja még ki hogy ismeri. 

Az én szívemnek különösen kedves ez az étel, hisz maga a tarhonya is az alföldhöz köthető ételféleség, kifejezetten hugarikumnak számít, és nem keverendő össze a férfiak által katonaságnál megutáltatott, "úttörőgombóc"-ként elhíresült gépi förmedvénnyel!!! 

Gyerekkoromban csak a menzán ismertem a marhapörkölt köreteként adott fent említett tésztaételt, és nem is volt a kedvencem. Viszont otthon mindig a házi változatot fogyasztottuk. Drága Kismamikám még készített ilyet, anyukám már a piacon vette a házi tésztát árusító néniktől. Mikor elkerültem otthonról akkor ha hazamentem, vagy látogatóba érkezett valaki, mindig hoztak nekem pár csomaggal, mert itt nem találtam akkor még olyat ami felér az otthoni tarhonyával. Aztán telt az idő, és ritkábban jártam haza....ezért fel kellett fedeznem itthon is az otthoni alapanyagokat. Meg is találtam a "gazdaságos" áruházban, ami leginkább megközelíti a házi gyártású tarhonyát. 

Ha valaki érdekel még a téma, egy kis tarhonya történelem.

Mint említettem már, jöttek hozzám a barátnőim mézeskalácsot sütni....akkor készült a burgonya-krémleves pirított gombával. az ún. másodikfélének szántam ezt a hozzám különösen közelálló egytálételt. 

Otthon sokszor készült, aminek egyszerű okai voltak: nagyon-nagyon gyorsan elkészíthető étel, olcsó és nálunk mindenki szerette. Így ha anyukám hirtelen kellett készítsen valamit ebédre vagy vacsorára, akkor sokszor kerül ez a pásztorok eledele az asztalunkra. Az én asztalomra is sűrűn kerül a fenti okok miatt is, és főleg nyáron, amikor valahogy kevesebb kedvünk van a szauna-konyhában lenni....

De tényleg többet beszélek már róla, mint amennyi ideig az elkészítése tart!

Vegyük alapul, hogy van otthon házi készítésű tarhonyánk - ha nincs akkor a már említett "gazdaságos" áruház zöld csomagolású változatát ajánlom. Ebből egy 250 gr. változat 2-3 főnek bőven elég. 

Ha gazdagon készítjük, akkor szalonnakockát teszünk a lábosba és kisütjük, (a szalonna elhagyható, akkor olajat használunk) erre szórjuk a száraz tarhonyát és pirítjuk, ha már szép aranyszínű, akkor megszórjuk pirospaprikával, és felöntjük annyi vízzel, ami bőven ellepi. Hozzáteszünk még vékony apró kockára vágott burgonyát és egy fej hagymát gerezdekre vágva. Mehet bele pár karika füstölt kolbász is, de ez elhagyható - akkor akár böjt idején is fogyasztható. 

Rövid ideig főzzük, szinte duplájára, triplájára dagad. Ha szükséges a vizet pótoljuk, de óvatosan, nehogy eláztassuk a tarhonyát! 

A pirítástól kezdve kb. 30-35 perc telt el, és már kész is!

Házi  savanyúsággal a legfinomabb!....no jó, nyáron kovászos ubival!

Burgonya-krémleves pirított gombával

Ilyenkor télen szívesen készítek és még szívesebben eszek krémleveseket. Persze leginkább azért mert olyan  selymesen járja át a melegség a testem, amikor a jó melegre készült krémet eszem.... No meg az is közrejátszik, hogy a repertoár határtalan a krémleveseket illetően!!! A már kevésbé tetszetős, versenyképes zöldségek tipikus felhasználási módja is ez lenne...persze csak azután, hogy imádom az ízüket! 

Sokunknak tipikus krémleves-felismerés a brokkoli ezen formája, ebből tálalnak legtöbbször elénk. Vagy sokszor az amúgy másoknak csak ezen formájában ismert spárga felhasználása - pedig milyen finom mindenhogy másképp..... aztán sorolhatnám még az elcsépelt és "jól ismert" krémleves-remekeket a menzák, menüzősök, éttermek kínálatából. De nem teszem, mert én most a barátnőimnek mással készültem!! Mégpedig az én egyik kedvencemmel: burgonya-krémlevessel!!! 

Jöttek hozzám a csajok, ugyanis nyakunkon az advent és evidens (nekem) a mézeskalács sütés. Gondoltam, csinálhatnánk egy görbe délután-estét, olyan igazi sütős-csajos napot! Ezért jöttek.....Mivel mindkettő dolgozott délelőtt, gondoltam jó éhesek lesznek, így készültem egy könnyű ebéddel. Napokig témáztam magamban, hogy milyen az igazi "csajos" menü, ha nem tészta és nem saláta??? Aztán olyan ködös, már-már télies idő volt, hogy magától értetődően jött ez a levesötlet...

Elkészítése is "pofonegyszerű", semmilyen különösebb tudományt nem igényel, tudjátok az a tipikus "hülyegyerekbiztos" eset! Természetesen kell hozzá pár szem burgonya - mindenki által ismert krumpli - mondjuk én hármunkra számoltam 6 db-ot. ezeket kockára vágtam, sós, babérleveles vízben feltettem hagyma és néhány kocka zeller társaságában főni. A zeller el is maradhat, csak nekem volt itthon olyan "nem versenyképes" változat, ezért elhasználtam, meg szeretem a krumpli-zeller párosítást. A víz mennyisége ne legyen annyi, mint amikor normál levest főzünk, csak kicsivel több, mint ami ellepi a krumplikockákat. Ez gyorsan megfő - ezért is szerethetők a krémlevesek! Ezután mindezt összeturmixoljuk és felöntjük kb 2 dl tejszínnel és még egyet "rottyantunk" rajta....és már kész is!!! Ugye mondtam, hogy egyszerű! 

Közben elkészítem a "levesbetétet", ami most nálam pirított gomba volt. De természetesen bármi kedvünkre való lehet, pl. pirított baconkockák, sült baconszeletek - az olyan helyes fodros lesz - zsemlekruton, pirított magok (tök,napraforgó...) vagy simán fokhagymás pirítós. De a végén nem maradhat el az olívaolajos csurgatás! ...és én szeretem a krémleveseken a tejfölt, de természetesen ez ízlés dolga.

A csajoknak is ízlett a kedvencem és remélem ti is kedvet kaptok egy-egy krémleves próbálkozáshoz!

Természetesen kaptak a leves után mást is.....

Kicsi gesztenye....

Kicsi gesztenye.... ismeritek a dalt? én nagyon szerettem anno.... meg a gesztenyét is, azt nem csak anno. Aztán találkoztam Andinál ezzel a gesztenyés sütivel még nyár végén valamikor.....és elhatároztam, hogy akkor én is megcsinálom majd, pont jól jön az őszi, gesztenye szezonban!

Közben elmúlott az ősz, én meg tartogattam a kipróbálásra váró mappában, és nem került valahogy sorra.... de nem hagyott nyugodni... Most úgy alakult, hogy elkészült! Bevált, ismétlésre váró sütike került így a tarsolyomba.

Ja, és míg el nem felejtem.... ez a sütés nélküli receptek sorát bővíti és ahogy Erika barátosném mondaná: "hülyegyerekbiztosrecept"!!!

Hozzávalók: 25 dkg darált keksz, 25 dkg gesztenye massza, 10 dkg vaj, 2 ek rum, 7,5 dkg porcukor, 0,9 dl tej (ez kb mennyiség, ahogy a massza kívánja) mártogatáshoz 10dkg étcsokoládé.

Az eredeti recept szerint minden a duplája, de ott legalább 57db golyót írt , ezért feleztem meg az adagot, így is 35 db gesztenye lett nekem is. A gesztenye massza  mennyiségét magam módosítottam, mert összekeverésnél nekem nem volt elég intenzív a gesztenyeíz....

Nincs is más dolgunk, mint a fenti hozzávalókból egy könnyű masszát keverni és kis gombócokká formálni. Igyekezzünk élethű méretűnek tartani a gombócokat! 

Közben az étcsokit vízgőz felett megolvasztjuk és belemártjuk a gesztenyegolyókat úgy jó félig. Ezt  a műveletet célszerű fogvájóval végezni, mert annak a helye utána könnyen eltűntethető.

itt látható még a fogvájó helye...

Ha kész vannak a kis gesztenyék, pralinépapírba sorakoztatjuk és hideg helyre tesszük őket. Gondolom nem szükséges a hosszú ideig tárolás szabályairól itt szólnom, mert nem volt még mód kipróbálni a szavidőt.....

Borzas Kata

Először is szeretnék minden Katalin, Kata, Kati, Kató, Katica... nevű kedves blogolvasónak boldog névnapot kívánni!!!

Ezen alkalomból sütöttem meg életem első Borzas Katáját. 

Tudom, hogy ezzel a névvel többféle sütemény és annak is mégtöbbféle variációja kering a köztudatban, de utánaolvasva derült ki számomra is, hogy ez az alap borzas, a többi a fejlesztése, vagy más sütemény ekként nevezése....bonyi vagyok?

Szóval egy igen egyszerű és gyors sütemény ám ez a Kata!! Összeállítjuk a már unásig ismételt omlós tésztát - hagyományosan zsírral! (természetesen lehet már  modernül margarinnal is helyettesíteni, de nekem a "nagyanyáink" receptje volt meg, én ezt követtem.)

A tészta hozzávalói:

40 dkg liszt, 15 dkg zsír (vagy 20 dkg margarin) 3 tojás sárgája, 15 dkg porcukor, 1 citrom leve és héja reszelve, 1/2 cs. sütőpor.

A hozzávalókat jól összegyúrjuk. Nem kell megijedni, először nagyon morzsálós, de a kézmelegtől a zsír szépen beleolvad a tésztába és gombóccá áll össze. (Én nem szeretem a citromhéj ízét, ezért én azt kihagytam, viszont a lét pótolni kellett, kb ugyanennyi langyos tejjel tettem ezt) Ekkor ketté vesszük a tésztát és az egyik felét a tepsibe reszeljük. Ha valaki kényelmesebben szeretné, az alsó lapot simán kinyújthatja a tepsi nagyságára.

Közben összeállítjuk a tölteléket: 3 púpos ek. lekvárt - naná én a saját magam eltett kajszit vettem elő - tetszés szerinti cukorral összekeverjük (ez kb 10-15 dkg, függ a lekvár savanykás ízétől is), majd a 3 tojás fehérjét habbá verjük, hozzákeverünk finoman 10 dkg darált diót és  a végén a lekvárt. Nekem legközelebb mehet bele több lekvár...

Ezt a tölteléket szépen ráterítjük a tepsiben a tésztára, és a megmaradt másik féladag tésztát ráreszeljük a tetejére.

160C-os sütőben 20-25 percig sütjük.

Ugye ismerős a recept!!! és az íze.... nnnnna igen!!!! a nagyinál ettem mindig ilyet, csak akkor nem tudtam, hogy épp Katával barátkozok - de mostmár!!!! 

Ígérem, az általam ismert és eddig sütött túrós változatot is hozom majd ......

Itt kívánok külön szeretettel boldog névnapot a mi "bandázós barátnőnknek" a valóban borzas Katának!!!

Húsos tortellini - mint levesbetét

Annyira belejöttem a tésztagyúrásba..... Szeretem, mert szeretem!

Egyik nap egy könnyű zöldséglevesre esett a választásom. Szokott ez így lenni máskor is, de most valahogy nem volt kedvem a sima tészta levesbetéthez. (grízgaluskával még mindig hadilábon állok....jujjj)  Ekkor jött az ötlet, hogy ha már úgyis szeretek gyúrni....legyen egy töltött levesbetét!!! Gyorsan összedobtam a tésztát, aztán jött a formázás - mert ugye nincs ám nekem még tortellini készítő kézi készülékem!! Így maradt a leegyszerűsített eljárás: sütiformázóval kiszúrtam és  (húsos)tölteléket kapott miden darab, aztán jött a párja és összeragasztottam őket. (nem mondom, hogy így ebben a formában nem volt egy pepecs meló.....)

sütiformázóval kiszúrtam...

párosan kell!

...a húsos töltelékkel...

Közben vizet forraltam és a kész torelliniket beletettem és megvártam amíg feljönnek a kisvirágok a tetejére és szűrőkanállal kiszedtem mindegyiket - vigyázat, gyorsan megfő, tudjátok ,házi tészta!

Egy tálba olívaolajat tettem és ebbe szedtem ki a tortelliniket.

Minden tányérba jutott néhány darab és nagy sikert aratott a "sima kis levesem" ezzel a különlegesebbnek számító betéttel. A család "újrázásra" szavazta!

Természetesen vannak a tarsolyomban egyéb levesbetét -ötletek is, figyeljétek a blogon!

Jó étvágyat!

Nyáridéző..... sült hekk

Igen, elmúlott már a nyár....de azért még mindig összefut a nyál a szánkban, ha rágondolunk a finom grillezett étkekre!!! Főleg, ha ott leledzik a fagyasztóban még egy zacskó fagyasztott hekk, ami már nem került sorra nyáron. Kerülgettem is már párszor, hogy mi legyen a sorsa....mert azért izgatta a fantáziámat a nyári finom sült hal!!! mikoris csal a'la natur sütjük a roston, közben megsimogatjuk az előre elkészített olíva+fokhagyma+petrezselyem páccal...

De mivel már jócskán ősz van, sőt lassan advent kopogtat az ablakpárkányon, ennek esélye is minimális, ugye?!

Mit volt mit tenni....bekerült a hal a sütőbe, csak úgy sütőtálban! Kapott társaságnak két fej vöröshagymát szálakra szedve, jócskán volt ott fokhagyma is, no meg a petrezselyem sem hiányozhatott - ezt is a fagyasztóban találtam, nem véletlenül, mert ezt is menekítek mindig a nyárból! Aztán, hogy igazi halas étel váljon belőle, citromkarikák jöttek a barátság kedvéért....

Szépen ropogósra sült a forró sütőben.

Olyan igazi mediterrán íz kerekedett a kényszeredett receptelésből. Annyira, hogy ugyan kikészítettem a finom kenyeret is mellé, de "elfelejtettük" tunkolni a finom sült hal melletti szaftba....

Ha netán kedvet kaptatok a nyári ízek idézésére....kapható ám multikban most is fagyasztott hekk...

Citromos tagliatelle - chilis-tejszínes rákszósszal

Ennek az ételnek már régre nyúlik vissza a története.... Anno olvastam egyik blogban a citrommal ízesített tésztáról - ott késztésztaként említették - de izgatott, hogy akkor otthon is elkészíthető.... No azóta tervezem, hogy ha időm engedi, és megfelelő alkalom is adódik , akkor elkészítem én is.

Most itt volt a sok szabadidőm, így adott volt az alkalom is....ezért nekiláttam a tésztagyúrásnak.

Akkor ahogy már tudjuk és szoktuk, ahányszor 10dkg a liszt, annyi tojás, só és most hozzáadtam még 2 egész citrom levét a tésztához. Itt jegyzem meg, hogy ilyenkor a plusz folyadék miatt szükséges még hozzáadni lisztet, ahogy látjátok ,hogy felveszi gyúráskor. A citrom mennyisége ízlés dolga, én még tettem volna bele, így most azt mondom, hogy járjunk el úgy, mint a tojással, ahányszor a liszt 10dkg-ja, annyi citrom leve. De mivel először próbáltam, féltem, hogy hogy fog viselkedni a citrom illóanyaga főzésnél, hogy intenzívebb lesz-e, vagy épp elillan...

Szép kemény tésztává gyúrjuk össze. Ekkor előveszem a segítséget - a tésztagépem - és jöhet a nyújtás, formázás...

 

 

Megszórom liszttel és hagyom kicsit szikkadni a tésztacsomagokat...

Közben elkészítem a rákszószt. Hagymát nagyon apróra vágok, felteszem olaj és vaj keverékén üvegesre párolni, hozzáadom a szintén nagyon apróra darabolt fokhagymát és gyorsan, hogy az meg ne égjen, hozzáadom a fagyasztott rákokat - most az a kis rózsaszínt koktélrákot vettem - és felöntöm 1dl száraz fehérborral és hagyom párolódni egészen addig, míg a bor elillan. ekkor megszórom chilivel kicsit hagyom a chilit is érvényesülni és felöntöm tejszínnel, azzal kiforralom. A legvégén még megszórom petrezselyemmel és kap még egy kis chili szórást.

Amíg ez készült, feltettem forrni a tésztának a vizet. Mivel nem találtam elég intenzíven citromosnak a tésztát, ezért a főzővízbe beletettem a kifacsart citromokat cikkekre vágva, hogy így is fokozzuk az ízhatást..... és mehet is bele a szikkadt tészta, néhány perc alatt készre főzöm. Ugye a házi tésztának jóval kevesebb időre van szüksége!

Ekkorra már a családtagjaim korgó gyomra jelezte, tálalhatunk....

Elővettem a már ismert pastatányérjaimat - tudjátok a rohamsisakokat! - és jöhetett az ebéd!

Nagyon izgalmas, jó ízű alaptésztát kaptam, tetszett a kísérlet végeredménye! Máskor is hozzálátok ilyen vagy hasonló tésztagyártásnak. Már vannak ötleteim, hogy a citromos tésztához milyen szósz tudok még elképzelni - mindjárt ugye a halast!

Arra is ötleteltem már, hogy mivel ízesíteném a tésztát máskor. A további kísérletekről is jönnek majd beszámolók. Addig is ajánlom figyelmetetekbe ezt a már kipróbált citromos tagliatellét chilis-tejszínes rákszósszal!



Boszorkányujj - Halloweenre

Közeledett a Halloween.... Nem vagyok híve az ünneplésnek, mert nálam ez még mindig  inkább a Mindenszentek és a Halottak Napjához kapcsolódó dátum (hiába no a régi beidegződések!), de mióta gyerek van, azóta "amerikaihallovén" is van! Mert ugye az emberlánya mindent megtesz a gyerekéért!!! Most is így van ez - mint már évek óta.

Erre e-mailt kaptam az egyik drága barátnémtól.... sos! süti kell a kislánya iskolai Halloween partyjára....Uccu neki, bújtam a netet, jobbnál jobb ötletet kerestem egy nem túl vad, iskolába is prezentálható őrültséghez..... volt minden: vérben úszó szemgolyó, boszorkánykoktél, sütőtök minden formában, penészeskenyér, koporsótorta....és sorolhatnám még a végtelenségig. Aztán ráleltem a boszorkányujj képeire! Egyből tetszett, mert annyira ötletes volt és egyszerű, hogy azonnal megfogott. Jójó....kicsit bejátszott az is, hogy körmösként ennél kézenfekvőbb halloweenes meglepetés nem is jöhetett volna szóba! (hiába, no, dolgozik az ego, igaz?) Gyorsan el is küldtem a linkeket a barátosnémnak és én is nekiálltam a próbának...

Az első persze kicsit nem sikerült annyira jól...mármint a recept tutti, de a forma...no az még hagy némi kivánnivalót maga után!

Közben kiderült, hogy az én kisfiamnak is jó lenne ez ,mert épp mennek kirándulni....és milyen menő lenne, ha ő ilyen "halloweenes" sütivel mehetne az osztállyal.....Ok,ok, de akkor  a vért kihagyjuk az ujjak végéről!!!!

Jött a második felvonás - jelzem ez sem tökéletes még, de már közelít!

Az alapötlet innen van, Szepyke ujjai tökéletesek!

Akkor jöjjön a recept:

Tészta hozzávalói:

• 45 dkg liszt
• 20 dkg porcukor
• 23 dkg vaj
• 1 tojás
• 1 kk. mandula aroma
• 1 kk vanília aroma v. 2cs. van.cukor
• csipet só
• 10 dkg egész mandula

A fentiekból könnyen tésztát gyúrunk, majd pihenni hagyjuk a hűtőben kb. fél órát. ezután hosszabb csíkokat sodrunk, kb kisujjnyi vastagra és mutatóujj hosszra darabolunk. A közepénél hagyjuk vastagabbra, hogy élethűbb, "görcsörtösebb" bosziujj formája legyen.

Ha kész, sütőpapírral bélelt tepsibe sorakoztatjuk és az "ujjperceknél" bevágjuk mindegyiket és a végére odabiggyesztjük a mandulaszemet körömnek!

Közben előmelegíthetjük a sütőt 180C-ra és ha megvan a formázás, mehetnek be a tepsik 15-20 percre.

Az eredeti recept szerint "véresek" az ujjak, ha azt követjük akkor színezzük még piros ételfestékkel, vagy cukormázzal az ujjvégeket, hogy igazi halloweenes boszorkányujjat kapjunk.

Én ezt most kihagytam, mint ahogy említettem, nem akartam kockáztatni a presztízsemet(?) a tanító néniknél.....

Azért jutott még a vendégeknek és ismerősöknek is egy kis Halloween-hangulat, mert kaptak a maradék Boszorkányujjak-ból kóstolóba!

Kb. 50-60 db lesz ebből az adagból.