2013. december 26., csütörtök

Bloggerkarácsony 2013.

Tavaly is szerepeltem  egy ilyen játékban, és mivel idén nem láttam sehol a felhívást, hát kérdeztem.... Aztán Dina intézkedett és megszervezte az idei ajándékozást - amit ezúton is köszönök neki! Nagy izgalommal vártam a sorsolást, mind azért, hogy én kit kapok a sors kerekétől akit megajándékozhatok, mind pedig azért is, mert a női kíváncsiság dolgozik bennem, és szerettem volna tudni ,kitől kapom én az idén a meglepi csomagot?! Annyira jó volt ez a várakozás, a készülődés , igazi adventi időszakot hozott az idei egyébként rohanó mindennapjaimba... 
Megvolt a sorsolás és nagy örömömre én Tortafüggő Marisz -t kaptam , akit ajándékkal lephettem meg idén. Hát, az öröm után nagy volt az izgalmam, hogy mi lenne az amivel igazán örömet tudnék szerezni neki, hisz annyira profi, és aki ilyen profi, annak már annyi mindene van....de sebaj, gondoltam majd készítek valami személyest, konyhai dolgot, sütit....Aztán jó közbeszólt a munka és nem volt időm rá, amit most is nagyon sajnálok!!! Azért remélem örömet szereztem így is a csomaggal. Az biztos, hogy egy nagyon kedves bloggertársat ismerhettem meg így közelebbről, és az is biztos, hogy a jövőben jobban szem előtt tartom majd az írásait, hisz már szinte jó ismerősként olvasgathatom! 
Azóta újabb meglepetéssel szolgált nekem Marisz!!!! Nagyon megható volt, mert küldött nekem ő is ajándékot!!! Gyönyörű terítőkkel lepett meg , amit ezúton is köszönök!

De ugye a sorsoláskor az én nevemet-blogomat is megnyerte valaki! Mégpedig egy Őrülten jó ételekkel, ŐrültSzakács, azaz Steffel Csabi. Izgalommal vártam, hisz érdekelt, hogy ismeretlenül, férfi blogger létére milyen ötletei lesznek .... Ne haragudjon rám, de aki ismer, tudja, hogy milyen kíváncsi típus vagyok.....
Ezúton is szeretném megköszönni Csabinak, hogy időben, és nagy figyelemmel összeállított csomagja megérkezett!



Nagy meglepetések voltak ám benne....és kicsit el is érzékenyültem, bevallom! 
Mivel Csabi nem ismer, nem tudhatja, hogy én meg őrülten gyűjtöm a kiszúróformákat! ezért ez a meglepetése már telitalálat volt! Gyengém a levendula és a marcipán, ezekből is csempészett a csomagba, volt benne még finom csoki és bloggerhez méltón, saját készítésű karácsonyi sütike is! Ami külön figyelmesség volt tőle, a személyre szóló képeslap, és az ő blogjának a hűtőmágnese!! ezt nagy becsben tartom!

A készülődésen és az örömködő meglepetésen kívül külön jó ebben a játékban, hogy megismerhetjük egymást, egymás blogját és a későbbiekben akár távbarátságokat is hozhat egy ilyen bloggerkarácsony. 

Amit már most megígérhetek: jövőre veletek ugyanitt, ugyanígy!

Boldog karácsonyt kívánok minden gasztrobloggernek!




2013. december 1., vasárnap

Bazsalikomos-sajtos csirkemell - Blogkóstoló 13.


Már régóta olvasgattam a gasztroblogokon erről a játékról, de mindig lemaradtam....igen, a Blogkóstolóról van most szó! Aztán egyszer kaptam egy kis unszolást, vagy inkább felhívást Teller Zsuzsitól, hogy Csak mert szeretem blog írója Janka indítja a következő játékot, jelentkezzek, és végre időben jelentkeztem is.....és minő meglepetés, részt is tudtam venni benne!! Nagy izgalommal vártam, hogy kit sorsol ki hozzám a jó szerencse, és ki lesz aki engem "megnyer", mennyire fogok tetszeni neki, illetve mennyire tetszik majd annak a bloggerinának  akit én kaptam, amit elkészítek a blogjáról.

Örömmel vártam a sorsolást és érdekes volt, amikor - az  eddig számomra ismeretlen - Kisribizli blogjába belekukkantottam, ugyanis nagyon sok megegyező receptet találtam benne ami nálam is elkészült már.
Mivel az ars poéticám: véletlenek pedig nincsenek! , ezen már nem is lepődtem meg! Csak úgy halkan jegyzem meg, hogy aki pedig engem kapott épp egy "Tündérkonyhás" Tünde.....Szóval ennyit a véletlenekről! :)

Viszont ezek az egyezőségek nemhogy megkönnyítették volna a dolgomat választás tekintetében, sőt, inkább nehezebbé tette, hogy találjak olyat amit elkészíthetek a játékra, és még nem szerepelt esetleg nálam is. No azért nem adtam ám olyan könnyen fel.... bár bevallom, kicsit hazai pályán mozogva készítettem el a következő ételt.
Sokszor kerül nálunk is asztalra, és mivel csirkemell mindig jöhet, mindig van a fagyasztóban "vész" esetére is néhány adag. Jól jött ez most is, egyik vacsorára készítettem el Kisribizli  bazsalikomos-sajtos csirkemell variációját kicsit felturbózva.

A csirkemell szeleteket vaj-olaj keverékén elősütöttem. A sütőtálba sorakoztattam mindegyik szeletet és mehetett rá az első "feltét" a kis mozzarella sor, közéjük bújtatva néhány friss bazsalikom levéllel. Nálam mindig van itthon egy cseréppel ebből a fantasztikus zöld fűszernövényből, mert szerintem a friss bazsalikomnak nincs párja, és valljuk be őszintén, a szárított változata megszégyenítő kicsúfolása az igazi friss változatnak.Szóval ezekből csipkedtem párat a mozzarella golyóbisok mellé.....



Aztán jöhetett a következő feltét a sonkaszeletek , majd erre a paradicsomkarikák. Ezek is kaptak azért egy bazsalikompuszit, majd jöhettek a sajtszeletek, ezzel beborítottam mindegyik húst és már várta őket az előmelegített sütő, ahol úgy kb. 25percig sültek.





Ez egy igazi "olasz" vacsoraötlet, amit nincs aki ne szeretne, és nem mellesleg gyorsan elkészíthető! Köretek ötlete is határtalan, választható mellé rizs, krumplipüré, hasábburgonya.......vagy amihez épp kedvünk van!

Köszönöm a lehetőséget ,hogy részese lehettem ennek a Blogkóstolós játéknak, nagy örömmel készültem és remélem megfeleltem az elvárásoknak, és nem okoztam csalódást Kisribizlinek sem.
Ígérem, hogy most már jobban figyelek, ha ismét hirdetik ezt a jó kis gasztro játékot, mert nem szívesen maradnék már ki belőle!!!!

Jó sütés főzést, jó játékot mindenkinek!




2013. november 20., szerda

Színes linzer





Akik többször látogatták már a blogomat, tudhatják, hogy sokszor készül nálunk linzertésztás keksz, amolyan "útravaló" típusú. Többek között azért is, mert szoktam a királyfim uzsis dobozába tenni néhány darabot, csak úgy desszertnek. Már megszokta, talán el is várja ezeket a kis meglepetés finomságokat. Kedvencei között szerepelnek ezek a színes linzerek is, amit variálni szoktam mind forma, mind szín-íz tekintetében.
Igazából a most sorra kerülő poszt egy régebbi alkotás, csak elmaradt a bemutatása.

A tészta:linzertészta......

Nem tudom kell-e még elmondanom, a szokásos 3:2:1 arányos linzertészta receptjét? De hátha vannak még itt új olvasók..... akkor nekik elmondom a megszokott összeállítást:
30 dkg lisztet, 20 dkg hideg margarin kockára vágva, 10 dkg cukor - ezeket én az aprítógépbe szoktam tenni, morzsásítani - de persze szabad kézzel gyorsan összegyúrni is, ekkor már mehet hozzá az 1 db tojás sárgája is. Gyorsan összeállítjuk (tudjátok a kéz melegétől megolvad a vaj és ragacsos lesz a tészta!) a tésztát. Kettévesszük és felét kakaóval barnára színezzük, másik fele marad 'fehér', gombóccá formáljuk, és mehet a folpack rá és pihi következik a hűtőben, úgy kb 1 óra. 
Ezután kivesszük a tésztát és 1cm egyenletes vastagságúra nyújtjuk és kör alakú formákkal kivágjuk mindkét színnél. A közepét egy tetszőleges formával (most gomba és négyszög) szintén. Figyeljünk arra, hogy párban dolgozzunk, illetve mindegyik figurás lapnak legyen egy sima korong talpa!



A sütőt előmelegítjük 180C-ra és 8perc alatt megsütjük a linzerlapokat.


Amikor kihűltek, mindegyik kap egy kiskanál nutellát, vagy egy pötty házi baracklekvárt és szépen dobozba sorakoztatjuk őket. Fém, zárható sütisdobozban akár több napig is eláll, innen adagolható az uzsonnás dobozba. Állítólag tovább is eltartható, de nálunk még nem volt mód kipróbálni a hosszabb szavatosságot... 

Remek kávé mellé való kis töltött linzer, de megállja a helyét akár gasztroajándéknak is.


2013. november 19., kedd

Hagymasavanyúság - expressz



Gyerekkori emlékeimből vettem elő ezt a savanyúságot. Tudom, hogy bizonyos kor után hajlamosabbak vagyunk nosztalgiázni - ne haragudjatok meg ezért rám! Szóval ez a hagymasavanyúság is egy ilyen. Anno a téli időszakban sokszor készült ilyen nálunk. Leginkább apukámmal gyártottuk, mert ehhez nem kell különösebb konyhai hozzáértés - mert neki nem is volt. Az ételmelegítés még ment neki, meg sokat kuktáskodott is anyukámnak (szegényt mennyire idegesítette is vele pedig, mert anyukám haladt volna, ő meg alaposan, érdeklődve segédkezett), de a főzés alapjai egyáltalán nem érdekelték. Hogy hogyan került az étel a fazékba, és hogyan változott ehetővé.....no az valami tőle független dolog volt. Ez persze meg is látszott rajta, világ életében nagyon sovány volt (ez rólam pl. nem mondható el), pedig szerette az evés örömét, szerette a jó ételeket, megvoltak a kedvencei.....Egy néhányat majd hozok mostanában nektek, mert valamiért többször repertoárra kerültek ezek nálunk. ..... hogy miért épp most, nem tudom.....talán......azért, mert nemrég volt a Halottak napja, és én őrá már csak emlékezni tudok......de őrzök magamban sok dolgot ami rá emlékeztet, ami visszahoz a gyerekkoromból jónéhány szép pillanatot! Az ételek is ilyenek. 

Akkor hát itt van ez a "gyerekjáték" savanyúság is. 

Hozzávalók: (0,75l üveghez)
1 vöröshagyma
1 kisebb lila hagyma
ecet, cukor, só, víz.

Általában egy ilyen üveggel készítünk ,mert nem olyan "elállós" savanyúság ez ,mint amit télire elteszünk a nyár végén . (Vagyis még sosem próbáltam eltartani! ) 
A hozzávalók egyike persze a hagyma. Ez a gyerekkoromban csak vöröshagyma volt, de mostanában már vegyesen, vörös- és lila  hagyma kerül az üvegekbe.Egy ilyen 0,75-ös üvegbe egy nagyobb fej vöröshagymát és egy kisebb fej lila hagymát számolok.  A hagymát pucolás után vékony szeletekre vágom és szálasra szedem. Vegyesen beleteszem az üvegbe. lehet összekeverni, vagy rétegezni, ez már tényleg csak ízlés és kreativitás kérdése. Mikor megtelik az üveg , akkor elkészítjük a levet. A szokásos savanyú lé , semmi faxni! Cukor, só , ecet, víz. Arányokat nem írok, mert mindenki ízlése szerint ossza, én jobb szeretem a savanyúbb változatot, nálam az ecet dominál. Elkeverem a cukrot , hogy elegyedjen a vízzel és felöntöm a hagymát, csurdultig töltöm az üveget. Ennyi volt, kész is az előkészület! Ugye mondtam, hogy "gyerekjáték"! 
Ezután már csak annyi a dolgunk, hogy betesszük az üveget a hűtőbe, és hagyjuk érni 2-3 napig. Akkorra megpuhulnak kicsit a hagymaszeletek, ízesednek és gyönyörű rózsaszínűre változnak. 
Kellemes kísérője bármilyen köretnek, főételnek. Természetesen nem egy fontos randi előtt - mert ez is csak egy hagy...ma!


2013. november 18., hétfő

Hagymás krumpliderc


Ígértem nektek néhány nosztalgiázós receptet. Ez is egy ilyen lesz. Hagymás krumpliderc alias krumplipüré pirított hagymával. 
Ebben az ételben sem lesz sok ördöngősség, csak néha jól esik a változatosság. Nem mellesleg apukám egyik kedvenc étele volt, gyerekkoromban unásig ettük, így felnőtt koromban ritkábban kerül az asztalunkra. De most megkívántam és meg is csináltam egyik vasárnapi húsétel köreteként. 
Az elkészítése azonos a hagyományosan készülő krumplipürével. A pucolt krumplit kockára vágva sós vízben megfőzzük. Még forrón krumplinyomóval összetörjük. 
Míg fő a krumpli hagymát aprítunk és zsíradékon pirosra sütjük. 
Ezután nincs más dolgunk, mint a két hozzávalót összekeverni. 
Kész is! 

Gyerekkoromban sok hétvégén volt ez a köret a vasárnapi sült húshoz. Most is jó szívvel ajánlom. Hús nélkül főételként is szoktam fogyasztani salátával, savanyúsággal, esetleg jól jön hozzá a "hagymasavanyúság" is! Ezt egy következő posztban megismertetem veletek.


2013. október 6., vasárnap

Oroszkrém torta


Ennek a bejegyzésnek apropója volt! Mégpedig, hogy a családban születésnapot ünnepeltünk - anyósom 70. születésnapját! Szépen csendben készültünk , amolyan meglepetésszerűen, osztozva a tennivalókon.... De nem is volt kérdés, hogy a sütemény - mit sütemény - a torta! elkészítése az én feladatom lesz. Tanakodtunk, hogy melyik is igazán a mama kedvenc tortája, és többször is az oroszkrém tortához kanyarodtunk vissza. Vettem a lapot, és utánaolvastam a neten , érdeklődtem a gyakorlott tortakészítő ismerősöknél a mikéntekről, és hát az igazat megvallva, nem is tűnt annyira nagy falatnak... (ez később kicsit nagyképűség volt részemről, de nem fogott ki rajtam!) 

A legszimpatikusabb receptet tanulmányozva és a nekem tetsző amatőr tortakészítő receptjén elindulva nekiláttam életem első oroszkrém tortájának....

Nem is tudom miért van az, hogy a bloggerek között létrejön egy olyan láthatatlan kötelék, amikor is feltétel nélkül elkészítesz egy receptet, ha attól a bloggertől olvasod, akit valamiért "kiválasztottál" már magadnak? Mert így van, ez tagadhatatlan! Nekem is megvannak az ilyen bloggertársaim, akiknek a receptjeiben vakon hiszek, és még sosem kellett csalódnom bennük! 
Most is egy ilyen "ismerősöm" receptjét készítettem el.....
Így került a konyhapultra Duende tortareceptje kinyomtatva, később összekenve, mert ez volt az én tortámnál is az irányadó. Nem is bántam meg.......

Szót fogadva a leírásnak, először a torta piskótáját készítettem el.

Hozzávalók a piskótához:
5 tojás,
15 dkg kristálycukor,
17 dkg liszt,
1 csipet só,
pár csepp ecet,
3 teáskanál olaj,

Hozzávalók a krémhez:
5 tojás,
6 dl tejszín,
5 dkg zselatin,
22 dkg porcukor a krémbe,
8 dkg porcukor a tejszínbe 
8 dkg mazsola,
0,5 dl rum,
2,5 dl tej,
1 egész vaníliarúd
1 narancs héja
kandírozott narancshéj



A sütőt 180C-ra előmelegítem. A tortaforma alját kibélelem sütőpapírral. Most először bekentem olajjal. Ezt eddig nem tettem, de máskor is fogom, mert bejött. A forma oldalát nem kell bekenni!

A tojásokat a cukorral betettem az állórobot táljába, és magukra hagytam, hagy dolgozzanak, és alaposan kikeverje a gép, jó habosra. később hozzáadtam pár csepp ecetet, ezzel is kevertem még tovább, majd jöhetett a liszt, de ezt már kanállal adtam hozzá adagolva. Ekkor jött az olaj, ezzel óvatosan összekevertem, vigyázva, hogy a már habosra kikevert tojás ne essen össze....
Mehetett az előkészített tortaformába és 180C-os sütöttem úgy kb. 5 percig, majd levettem a hőfokot 170C-ra és így sült tovább még 30-35 percet. 
Tudjátok, ez is piskóta!! nem nyitjuk ki közben a sütőt!!!

Amíg sül a piskótánk, elkészíthetjük a krémet is.

A tejszínt a cukorral habosra verem és beteszem a hűtőbe.
Egy kis lábosban vizet melegítek és elkészítem a zselatint a szokott módon, és hagyom hűlni.

A krémhez a tojásokat a cukorral, a vanília kikapart magjával, csipet sóval habosra kevertetem a robotgéppel. Hozzáadom a tejet és a mazsolát áztató rum is jöhet még hozzá, meg a narancs reszelt héja, majd gőz fölött krémmé főzöm, hagyom besűrűsödni. Ekkor mehet bele a kandírozott narancshéj is.
Hűtök kicsit a vaníliakrémen - ezt úgy, hogy hideg vizes lábosba állítom, és kevergetem - majd hozzáadom a langyosra hűlt zselatint is, ezzel is elkeverem. Jön még hozzá a felvert tejszínhab kb. fele, meg a rumban már ázott mazsolaszemek. Ezzel kész is a töltelékünk! Nem kell megijedni, a szokásosnál kicsit folyékonyabb a krém állaga. Ezt azért mondom, mert én azt hittem, hogy elrontottam a krémet.......nagyon elkeseredtem, megijedtem.....De most már tudom, hogy ilyennek kell lennie! Kicsit várni kell - türelemmel, ami nálam épp nem volt odaírva! - és akkor majd visszaáll a krém sűrűsége, hogy szépen kenhető legyen.

Közben kihűlt a piskótánk is, vágjuk három lapba és töltsük meg. Tegyük vissza a kapcsos formába, majd szépen rétegezzük a lapok közé a krémet. 
Én úgy osztottam, hogy a tetejére is maradt egy kicsi, vékony réteg krém. Ja, és a lapok között mehet még a piskótára egy gondolatnyi rumocska......(de persze el is maradhat, csak így sokkal finomabb!)

Ezzel a nagyja részével kész is vagyunk!!! Mehet a hűtőbe legalább 3-4 órát pihenni. 

A végleges formát a tálalás előtt nem sokkal fogja megkapni, mert a külső díszítő réteg a tejszínhab.

A hűtőből kivett tortát a tortatálra tesszük és mehet a díszítés! 
A tejszínt nyomózsákba tesszük és szépen rányomjuk a torta tetejére és kicsit az oldalára is. 
A tetejére olyan habcsókokat nyomunk, mint a cukrászdás tortáknál, és azok közepébe mehet egy-egy szem mazsola, a szeletek közé pedig kandírozott narancshéj, meg egy kis félretett reszelt narancshéj is.
A torta oldalát pedig pirított mandulaforgáccsal díszítjük. 
Ha van még idő, tegyük kicsit vissza a hűtőbe.

Mindenkinek ajánlom, készítse el ezt az igazán egyszerű, kezdő cukrászoknak sem okoz gondot, és nagy sikerre számíthatunk ezzel a remekművel. 





Boldog 70. szülinapot kívánunk, Magdi mama!







2013. szeptember 18., szerda

Túrógombóc dióval





Megint mentegetőzéssel kellene kezdenem azoknak, akik olvassák(nák) a blogomat, mert elég régen voltam már jelen bejegyzéssel. Gyorsan telt a nyár, sok dolgunk is volt, így csak kevés idő maradt a gasztro élvezetekre és még kevesebb ezek publikálására. Szerintem ezzel mindent el is mondtam a távollétemről..... mert ugye ez végülis egy gasztroblog lenne, nem napló a mindennapi eseményekről.

Szóval mióta nem "találkoztunk", több változás is beállt az életemben, de ebből ami érintheti a bejegyzéseket az az, hogy már hosszabb ideje nem eszem rizst, krumplit és persze semmilyen tésztafélét, kenyeret. Most mondhatnánk, hogy paleo-zok, de azért mégsem.....Nem tudok lemondani a tejtermékekről - a tejről eddig is simán ment! - de a sajt, joghurt, túró az valahogy ragaszkodik hozzám - én meg hozzájuk. 
Néha szoktam egy-egy paleos kenyeret , sütit készíteni, amikor már elfog a vágy valami olyan után, de igaziból csak nélkülözöm a fent felsorolt alaphozzávalókat az étrendemből. 

Ennek a túrógombócnak is az a története, hogy már nem bírtam magammal. Vagyis már hetek óta "kívántam" ezt a finomságot, amit leginkább a nyári vakációban szoktuk a gyerekeknek adni egy ebédlehetőségként. Aztán ,hogy miért - megint nem tudni, hisz bármikor máskor lehetne ilyet enni, ugye?! 
Igen ám, de a túró a paleo-ban a "megengedett" kategória szélén kullog..... A gombóc hempergetéséhez használt pirított morzsa meg egyenesen "megengedhetetlen".....
De ahogy már egy régebbi bejegyzésben is említettem egyik ismerősöm nagyon jó , és azóta átvett mondását: "EZ NEM EGY VALLÁS!" , vagyis, nem kell bigottul ragaszkodni a szabályokhoz, amit amúgy is magam találtam ki magamnak..... :)

Egyik ráérősebb hétvégén aztán sor került a túrógombócra. Mikor kezdtem összeállítani, odajött az én édesem a Zuram és kérdi, mit csinálok? válasz: túrógombócot, mert már úgy kívánom.... ismét kérdés: az nem szénhidrát? válasz: hááát, lehet  az....... (és itt már majdnem szégyelltem magam a gyengeségemért!) de megráztam magam és mondtam, hogy igen, az, de csak majdnem, mert megoldom! (jó kis kompromisszumra szükség lesz...)

Az alap az maradt a már jól bevált túrógombóc, aminek a receptjét a már többször említett nagyon jó barátnőmtől Vicustól kaptam, hogy ez mindig bejön. ..... és igaza is volt, mint mindig! 

Hozzávalók:
1 kg túró
15 dkg búzadara
5 db tojás
1 csip. só
1 marék zsemlemorzsa

- olaj, zsemlemorzsa, cukor amikor kifőtt és megforgatjuk benne.

- porcukor, fahéj, tejföl, mikor tálaljuk.


Az előbbi hozzávalókat összekeverem, és azonnal - nem szoktam pihentetni - vizes kézzel gombócokat formálok és tálcára kikészítem. A közben már feltett víz felforrt, és mehetnek bele a gombócok szépen sorjában. Ügyesen felevickélnek a víz tetejére, mikor kész vannak, és nincs is más dolgunk mint a lepirított morzsában megforgatni.....
..........ha normál gombócot készítünk!!!!
de most ugye kicsit paleosítjuk a nem paleos gombócot! legalább az illúzió legyen meg, hogy figyelünk a részletekre! 

Az előbb felsoroltak közül az olaj, zsemlemorzsa, cukor helyett, most  pirított diót durvára daráltunk. A kifőtt gombócokat most ebben hempergetjük meg. 

A továbbiakban a porcukort kiváltjuk darált nyírfacukorral vagy más édesítővel, de jöhet a fahéj és a tejföl - mert így az igazi nekem. 



Természetesen az adagot lehet felezni, vagy negyedelni is. Én is így csináltam és a negyed adag lett ez az újított változat, és a másik negyed maradt hagyományos változatban. 
Meg kell mondjam, hogy az újításomnak is sikere volt, úgyhogy máskor bátrabban készíthetem az adagot ebben a változatában is! 



Ui.: Ha valaki igazi paleos változatot szeretne készíteni , akkor természetesen használhatja a "paleo túrót" , de én még nem próbáltam, ezért csak ötletnek szánom. 




2013. június 1., szombat

Spárga mozzarellával



Ismét utolért minket a spárgaszezon. Ugye nem haragszanak meg nagyon rám, akik szoktak olvasni engem, hogy egymásutánban több "spárgás" recept következik majd. 

Azt is lehet már tudni rólam, hogy inkább a zöld spárgát részesítem előnyben..... De most a fehér is helyet kapott nálunk, és nem bántuk meg! 
Most egy olyan "csőben sütött" változat készült belőle, íme:

A fehér spárgasípokat megpucoltam, és egy magasabb fazékban sóval, pici cukorral és kanálka vajjal megfőztem úgy kb. 20 perc alatt. Kiszedve a vízből lecsepegtettem mindegyiket és odakészítettem egy tányérra a sütőtál mellé. 
A mozzarellagolyókat hosszában felszeleteltem,  hármasával összefogtam a spárgasípokat és ráfektettem a mozzarellákat és körbetekertem egy szelet baconnal. Sütőtálba fektettem a kis csomagokat és úgy 10-15 percre betoltam a 180C-os sütőbe, hagytam kicsit megpirulni a tetejüket. 


Ja, és míg el nem felejtem, a hozzávalók:

1 cs (500gr) fehér spárga
1 cs. 500gr bacon 
2 cs mozzarella

Könnyű vacsora lehet belőle, de akár köretként is adhatjuk.



2013. május 27., hétfő

Az első "Paleo"-kenyerem






Szeretném elöljáróban leszögezni, hogy senki ne kövezzen meg, nem felejtettem el innen kezdve sütni-főzni, csak......
.....szóval ismerkedek egy új élet-ételformával, aminek a neve: PALEOLIT!
Mielőtt még bárki is felugrasztaná a szemöldökét, leszögezem, hogy lesznek "normál" kaják is még a blogon! Azonban néhány ilyen is.....
Nem titkolt szándékom néhány csúnya, és már feleslegesnek ítélt kilótól megszabadulni (is), de alapvetően érdekelt ez a típusú étkezési forma. Van ez így nálam, hogy a kíváncsiság olyan erős, hogy kipróbálok dolgokat - főleg ez a konyhában igaz, persze. 

Úgyhogy egyik hétfő reggel úgy indult a hét, hogy mától szénhidrátmentesen élek - amennyire ez első nekifutásra sikerül. Ez úgy valósult meg a gyakorlatban, hogy nap mint nap tányérra kerültek a már ismert, megszokott "fehérjék", alap- és megbolondított formában. Ilyenek ugye a csirkemell, csirkecomb, a tojás, a sajtfélék, a kefír, joghurtok....és még sorolhatnám. Köretként a "szokásos" saláták, savanyúságok és zöldségek jöttek sorban.
........
és akkor jött egy ismerősöm, aki mondja, hogy ő is hasonlóképpen él - étkezik - már több mint egy éve, de neki van ehhez kenyere, amit szokott sütni és remekül ki tudja egészíteni az étrendjét. No és ekkor került képbe a csodaszó: paleolit. 
Tudni kell, hogy eddig is hallottam már róla, de valamiért idegennek éreztem ezt a típusú táplálkozást, így nem is olvastam különösebben utána, hisz nem érdekelt (bocsi, nem voltam elég kíváncsi). 


No több se kellett nekem, utána olvastam ...
Így találtam magam szembe a Paleolit étrenddel. Kijelentem, hogy igazi paleos sosem lesz belőlem!!! Mégpediglen azért sem, mert a tojás, tejtermék - itt is főleg a sajt - amit nem tudnék nélkülözni az életemből! Viszont egyre inkább beleástam magam ebbe a típusú étkezésbe és kezdett tetszeni, érdekelni......
Hogy szokott ilyenkor lenni? ....hát úgy ,hogy gyorsan felkutatom, hogy mi van itthon  a kamrában, hűtőben és nekilátok ezek közül annak ami leginkább felkeltette azt érdeklődésemet. Mint most ez a "kenyér". Mert azért ezt a "limarás" oldalakon nevelkedett bloggerek, blogolvasók a legjobb indulattal sem fogják kenyérnek hívni..... de nekem viszont tetszett a végeredmény. Sőőőt, képzeljétek, még a Zuramnak is! 

Tehát, nekiláttam az első kísérleti darabnak....
Felvértezve magam minden bátorsággal, mert az összes ilyen oldalon, fórumon riogattak, hogy a kenyerük készítése a legnehezebb, és ez szokta kedvét szegni a követőknek. 
Én bátor voltam! és sikerült! ki merem jelenteni, hogy elsőre is ehető, túlzás nélkül állíthatom, hogy finom kenyérke lett belőle.
Ezért is bátorkodom feltenni ide ezeket a próbálkozásaimat.
Azóta ugyan kicsit alább hagyott a lelkesedésem, be kell valljam, mert viszont a kilók is megálltak az apadás folyamatában, és most úgy gondoltam, hogy akkor majd kicsit később hódolok ennek a számomra tetsző életszemléletnek. Mondom, csak néhány ötletet loptam innen, teljesen képtelen leszek megválni néhány dologtól - azt hiszem. 

Ismeritek az olyat, amikor keresel valamit a neten, mondjuk egy receptet.....aztán elkezdesz szörfölgetni és órák telnek el, közben ugye ezt észre sem veszed, de egyre érdekesebb receptek kerülnek a látókörödbe, amit sorra mentesz el ,hogy nehogy elvesszen, és gyűlnek a kipróbálásra váró listán.....Aztán egyszer csak felugrasz: no most aztán már legyen is valami! Akkor nekilátsz valami ilyenforma elkészítésnek és lesz az első sikerélmény (vagy nem). Aztán itt dől el, hogy a "csakazértis" győz a továbbiakban, vagy feladod és leszoksz az új dolgokról, amit még igazán meg sem ismertél........


Akkor nézzük mi van itthon a kamrámban.....

5  dkg szezámmag pehely (szezámmag darálva)
5 dkg magmix - ez készen így kapható , napraforgó- tök- és fenyőmag (darálva)
2-3 dkg mandula (darálva)
3 tojás
1 kk szódabikarbóna
1 kk só
0,5 dl langyos víz (szükség szerint több-kevesebb)

A magokat én hagyományos kávédarálón őröltem meg, de természetesen kaphatók ám a lisztváltozatok , és akkor nem kell darálni sem.

A magok darálékát, a már majdnem lisztet a sóval, szódabikarbónával elkeverjük és a tojásokat külön válasszuk. A sárgáját kicsit elkeverjük , majd a fehérjéből nem túl kemény habot készítünk. 
A száraz hozzávalókhoz először hozzáadjuk a sárgáját a tojásnak, majd elkeverjük viszonylag csomómentesre. Ekkor jön hozzá kicsi víz (nem kell a teljes mennyiség, csak hogy folyósabb állagot kapjunk mint a nokedli tésztája) ezután pedig már csak a tojáshabot vegyítjük hozzá óvatosan. Egy laza állagú, már-már folyékony tésztát kapunk . Nem kell megijedni, még csak köszönő viszonyban sincs a "normál" kenyér tésztájával, inkább a muffinéhoz hasonlít a végeredmény.
A sütőformát papírral kibéleljük és óvatosan beletöltjük a masszát. 
A tetejét én most fekete szezámmaggal szórtam meg, de ez már teljesen tetszés szerinti.
A sütőt 180C-os hőfokra melegítjük és betoljuk a sütőformát és kb. 25 percig sütjük. Tűpróba, ha szükséges még néhány percet süssünk rá. 


Amikor elkészült, rácsra emeljük és hagyjuk a papírral együtt kihűlni. Mikor kihűlt, levesszük a papírt róla és kezdhetjük szeletelni - vékonyan. 
Ne kérdezze senki, hogy miért a vékony változat jött be nekem, de valahogy ez a kenyérféle csak így ízlik .....
....mert valljuk be, ízlik! és nem csak nekem ám, hanem még a Zuramnak is bejött! Annyira, hogyha esetleg elfogyott az adag és nem készült újabb akár reklamálni is képes érte.... :)

Első ránézésre elég bizarr volt az első kenyerem! Mégpedig a tökmag zölddé varázsolta , amitől egyesek számára visszatetszést válthat ki. Tanulva ebből a hibából , a tökmag csak ízesítésként szerepel a későbbiekben a kenyereim hozzávalói között, jelentősebb mennyiséget a többi hozzávaló teszi majd ki. Mert az már biztos ,hogy lesz folytatás.......




2013. május 6., hétfő

Anyák napi szívecskés linzer



 Május első vasárnapja az Anyák Napja. 
Büszke vagyok rá, hogy 10 éve engem is köszöntenek ezen a napon. De én sem mulasztom el sosem megköszönteni az én Édesanyámat, aki életet adott nekem, szeretettel nevelt, útra bocsátott és messzi távolból figyeli életemet. 21 éve párom anyukáját is köszönthetem ebből az alkalomból, amit szívből teszek minden ilyen májusi vasárnapon. 

Erre az ünnepre egy igazán szívből jövő sütikére gondoltam, amit szívesen adhatok át annak az Anyának, akinek az én másik felemet köszönhetem.Az ő kedvére sütöttem ezt a linzerkét, kicsit megvariálva a szokott formát.

Édesanyámat a sok km-es távolság miatt csak telefonon tudom ilyenkor köszönteni, de gondolatban küldtem neki is ebből a linzerből, szívem egy darabjával......


Nem tudom kell-e még elmondanom, a szokásos 3:2:1 arányos linzertészta receptjét? De hátha vannak még itt új olvasok..... akkor nekik elmondom a megszokott összeállítást:
30 dkg lisztet, 20 dkg hideg margarin kockára vágva, 10 dkg cukor - ezeket én az aprítógépbe szoktam tenni, morzsásítani - de persze szabad kézzel gyorsan összegyúrni is, ekkor már mehet hozzá az 1 db tojás sárgája is. Gyorsan összeállítjuk (tudjátok a kéz melegétől megolvad a vaj és ragacsos lesz a tészta!) a tésztát. Kettévesszük és felét piros ételfestékkel élén színűre színezzük, másik fele marad 'fehér', gombóccá formáljuk, és mehet a folpack rá és pihi következik a hűtőben, úgy kb 1 óra. 
Ezután kivesszük a tésztát és 1cm egyenletes vastagságúra nyújtjuk és kör alakú formákkal kivágjuk mindkét színnél. A közepét egy szívecskéssel szintén. Figyeljünk arra, hogy párban dolgozzunk, illetve mindegyik szívecskés lapnak ,legyen egy sima korong talpa!
A sütőt előmelegítjük 180C-ra és 8perc alatt megsütjük a linzerlapokat.
Amikor kihűltek, mindegyik kap egy pötty házi baracklekvárt és szépen dobozba sorakoztatjuk őket. Fém, zárható sütisdobozban akár több napig is eláll, sőőőőőt, de ezt csak mesélték nekem, mert nálunk nem volt még több napja egy ilyen linzernek..........





2013. április 5., péntek

Rozmaringos krumpli


Ez egy nagyon egyszerű köret lehetőség. Vagy akár főételnek is megfelelhet egy jó salátával. 
A krumplit gerezdekre vágtam. 
Egy tálban olajat és krumplihoz való fűszert kevertem, néhány szál rozmaring ágat tettem hozzá , és ebbe tettem a hasábokat, jól összeforgattam.
Aztán most jön az "újításom".....ami ugye nem a spanyol viasz, csak hátha másnak is segít a konyhai munka gyorsításában....Szóval elővettem a sütőzacskót és így olajjal együtt belelapátoltam a krumplikat.
Előmelegítettem a sütőt 200C-ra és beállítottam 35 percre, eddig sütöttem a krumplit. Ami ugye majdnem a fele annak ameddig egyébként sütni szoktam a zacskó nélkül! Addigra szépen megpuhultak, beízesedtek a hasábok és kivettem a biztonságos zacskóból, átöntöttem a sütőtálba és még kb. 10 percig sütöttem, hogy kis színt kapjon a tetején. Ha gondoljuk lehet grillezni is néhány percig. 


Nekem sima ecetes zöldsaláta volt hozzá, amit még sokszor fogok ismételni!


2013. április 4., csütörtök

Lecsó tarhonyával



A lecsó a nyár íze! ilyenkor így télidőben már nagyon vágyunk a nyár ízeire, igaz?! Deeeeeeee van ám a spajzban elraktározva a nyár ízéből! 
Életemben először éreztem késztetést a lecsó téliesítésére - még a nyáron. Akkor Toma lecsóját vettem alapul , és mentem a saját fejem után....

Végülis ahogy ő is írja, a lecsó annyi, hogy elkészítjük mint máskor és beletöltjük üvegekbe. Hát kb ennyi is! Kis változtatással.

Hozzávalók:
6 kg paprika
3 kg paradicsom
1,5 kg hagyma

A fentiekből a hagymát apróbbra vágva feltettem egy nagy edényben zsíron párolódni. Erre mehetett a darabolt paprika és fedő alatt párolódott tovább, majd amikor már félig kész, akkor jöhetett hozzá a paradicsom is, a fűszerek - só ,bors. 
Normál esetben, ha azonnali fogyasztásra készítem, akkor addig sütöm, míg a leve szinte teljesen elsül. Mi így szeretjük, de tudom, hogy általánosságban hagynak rajta bővebben levet. Most így a téli változatnál én is így tettem, hogy szinte már leveses állagúra hagytam. 
Az üvegeket mikróztam és szépen odakészítettem a fazékhoz és mehettek is bele a nyár ízét idéző lecsók kanalazva. Mikor megteltek a  0,7 l-es üvegek akkor rátettem a tetőt és gyorsan megfordítottam, így hagytam néhány órára, míg kihűltek. 

Elkészítettem a hozzájuk dukáló címkéket és mehettek is szépen a helyükre a kamrapolcra. 

Tadam-tadam....!!! és akkor most így télvíz idején előkerülnek a kamrapolcról! Semmi más dolgom nincs ilyenkor már vele, mint serpenyőbe tenni, kicsit átmelegíteni - én tudjátok kicsit lesütöm - és közben megfőzni hozzá a tarhonyát. 
Szinte pillanatok alatt finom ebédet varázsolhatunk a napsugár után kívánkozó napokon. 


2013. április 3., szerda

Diós guba


Történt a nem olyan régmúltban, hogy hosszú hétvége következett....meg hóvihar, ítéletidő...Emlékeztek? No akkor volt, hogy gondolván arra, hogy a  hétvégén nem akarunk kimozdulni sem, bevásároltam. Aztán mikor a kenyér került sorra a pékségben, akkor ámultam, hogy nincs már kenyér! (ahogy ilyenkor lenni szokott!) szóval csak kifli volt..... így hát abból vettem. Mivel azonban a hétvégi programozásban annyira nem éheztünk meg, és épp olyanokat sikerült enni, amihez annyira nem volt szükséges a pékáru, hát a nyakunkon maradt a sok kifli! Mit volt mit tenni, utánanéztem ,hogy milyen felhasználási lehetőséget ajánlanak. 
Magamtól is épp ezek jutottak eszembe: kiflimorzsa (milyen jól jön majd , ha netán panírozok!) , máglyarakás (mert szeretjük!) , mákos guba (mert amúgy csak karácsonykor esszük!) .....

Aztán lett belőle diós guba!!! A mákot nem szereti mindenki, a diót inkább megeszik a többiek is. Hát megadtam magam!

Hozzávalók:
5-6 db kifli (mérettől függően)
6 dl tej
3 ek cukor
1 cs vaníliás cukor
15 dkg darál dió
12 dkg porcukor
5 dkg vaj
1 tojás sárgája


Az előkészületekhez nem kellett más tennem, mint a diót ledarálni és a kifliket karikára vágni. 
A tejet a cukorral és a vaníliás cukorral felteszem egy lábosba melegedni - inkább csak langyosítani  addig, amíg a cukor elolvad - 
ha kész, kicsit hűtsük le. Ekkor mehet bele a tojás sárgája.

Közben a sütőtálat kikentem vajjal és zsemlemorzsával megszórtam. Ez a művelet el is maradhat....

Ide szépen lerétegeztem a kiflikarikákat, rászórtam a cukorral elkevert darált diót és meglocsoltam a tejes keverék kb felével, majd mehetett még egy sor mindebből, a végén meglocsolva a tej maradékával. Erre teszünk vajkockákat és mehet is be az előmelegített 180C-os sütőbe 25-30 percre. Ha sülne a teteje, tegyük rá a fóliát. 

Amíg sül, elkészítjük a vaníliasodót.

Hozzávalók:
0,5 l tej,
2 tojás sárgája,
5 dkg cukor
2 ek liszt
1 cs. van. cukor
1 dkg vaj

A tojás sárgáját a cukorral és a liszttel kb 0,5 dl (!) tejben elkeverjük. A többi tejet a vaníliás cukorral felforralni, majd ekkor kell hozzáadni a fenti tojásos-lisztes keveréket, ezt elkeverni benne és összefőzni. Csomómentesre sűrítjük. Egy selymes állagú krémet kapunk, ehhez jöhet még a vaj , azt is elvegyítjük benne és kész is a sodó! 
Ha esetleg vanília krémet szeretnénk készíteni , akkor is ezt készítsük, csak kicsit több lisztet tegyünk hozzá! Vigyázzunk ,mert főzésnél sűrűsödik! 
Én pl mindig ezt a krémet társítom a palacsintához! Anyukám mindig ilyen krémes palacsintát csinált nekünk! 

DE vissza a diós gubához!

Ha megsült a guba, akkor hagyjuk kihűlni mielőtt adagokat szelünk belőle. 
Tálaláskor vaníliasodóval öntjük nyakon - bőven!

(Sajnos nem túl fotogén ez az édesség, de annál finomabb!)


Megjegyzem: ez az étel kicsit átalakítva elkészíthető a maradék kalácsból is! Ha meg valaki nem tud, vagy nem akar vaníliasodót készíteni, megteszi öntetnek egy vaníliás puding is.





2013. április 2., kedd

Kellemes Húsvétot!




KELLEMES HÚSVÉTI ÜNNEPEKET KÍVÁNOK!  

Amikor már mindenkinek unásig van a gondolatában a sonka....ugye! Ez az összeállítás kicsit eltér a megszokott sonka-tojás-kolbász-torma kombótól....de csak az elkészítésében! 
A már megfőzött sonkából vágunk egy kicsit vastagabb szeletet, ezt megsütjük mindkét oldalán. Ezután kitesszük egy tányérra és a serpenyőben a visszamaradt zsiradékon sütünk egy-egy tojást is hozzá tükörtojásnak. Ez mehet a kész sonkaszeletre, vagy akár mellé. Társíthatjuk a szeletekre vágott finom házi kolbász és egy kis ecetes torma is mehet mellé - csak úgy a szánk íze végett! 

.....és akkor ha lementek az ünnepek és ott a hűtőben a sonka- és főtt tojás maradék....lehet elkezdeni gondolkodni a felhasználás különböző formáin. Nem titok, nálunk ilyenkor szokott lenni sonkás tésztarakottas, tojáspörkölt, tojássaláta, esetleg tojáskrém (ez már a vég!) 


2013. március 17., vasárnap

Tea-keksz


Ez a kekszötlet is már jó ideje itt csücsült a várólistán....Aztán most akartam kedveskedni az új kolléganőimnek valami kis különlegességgel. Vagyis nekem ez egy kicsit különlegesebb sütike - aztán majd Ti eldöntitek, hogy valóban az-e!?

Szeretem a kekszféléket. Több okból is. Az egyik az ,hogy sokáig elállnak, jól csomagolható uzsonna kiegészítőnek, és nem mellékesen még a tea vagy kávé mellé is bekaphatunk belőle egy-két darabot. Ezért tartalékoltam már ezt a kis kekszet is, mert ez is megfelelt ezeknek a kritériumoknak!

Az ötlet Piszkétől származik, nála láttam még karácsony környékén, és most előrukkolt a Rooibos-os változattal. Szóval nem volt már semmi kifogás, jöhetett a főpróba!

Hozzávalók:
20 dkg liszt,
10 dkg vaj
7 dkg porcukor
1 tojás sárgája
1 dl tejszín


A kekszhez én most gyümölcsteát választottam, méghozzá egy elég intenzív ízű cseresznyés-banános változatot. 
5 filter teát a megmelegített 1 dl tejszínnel leöntöttem és hagytam állni kb. fél órát. Jól beletunkoltam a filtereket, hogy még jobban engedjék ki az aromákat. 

Közben a késes robotgépbe tettem a lisztet, vajat, morzsásra dolgoztattam, majd jöhetett a porcukor, és a tojás sárgája, a leszűrt teás tejszín - összegyúrtam. A szokásos módon folpackba csomagoltam és mehetett a hűtőbe pihenni, legalább fél órára. Pihentetés után kinyújtottam, kb fél cm vastagra, majd egy négyzet alakú kiszúróval falatkákat formáztam. Persze a forma tetszőleges, alkalomhoz illően választhatjátok! 
Aztán jöhetett a kedvencem: a keksznyomda! Most úgy gondoltam, hogy stílusosan a "tea" feliratot kapja az új szerzeményem.

Szépen tepsire sorakoztattam a "teakockákat" és a 160C-os sütőben 15-20 percet sültek. Vigyázat, nem kell tovább, mert akkor könnyen kiszáradnak, megkeményednek!

Miközben sültek a kis falatkák, finom teaillat lengte be a lakást.....kedvem szottyant egy jó kis teát elkészíteni hozzá! 















A kolleginák is megörültek a finomságoknak, csak egy hibáját vélték felfedezni......igen: kevés lett!!! Mert ami finom, abból sosem elég, ugye!?





2013. március 11., hétfő

Mediterrán batyus hal


Ez a mediterrán hal az egyik kedvencünk! Gyorsan elkészül és nem mellesleg nagyon finom is!
Jelentem: kezdő háziasszonyok is könnyen elkészíthetik!

Bármilyen halféle lehet, amit szeretünk . Én most felfedeztem egy tengeri halat az egyik hipermarketben, és rendszeresen ezt vásároljuk Semmi mást nem kell tenni vele, mint néhány fűszerrel megszórni..... Anno még  tavaly nyáron volt nálunk egy "Fűszerkarnevál" rendezvény. Ott sok jó kis fűszerkeveréket vettem és mindig kipróbálok egyet-egyet, így tettem most is. Egy igazi halas fűszer volt , épp egy orfűi változat.....
Szóval a halat előkészítjük pici olívaolajjal, megszórjuk az orfűi halkeverékkel és mehetnek rá a finomságok kedvünkre: citromcikkek - ez elengedhetetlen! , kapribogyó, fekete olívabogyó, póréhagyma karikák. 

Előkészítünk a halszeletek méretéhez megfelelő alufóliákat, és megkenjük kis olajjal, erre ráfektetjük a halakat, és becsomagoljuk olyan "batyusan". Erre azért van szükség, mert kell egy kis levegő, hogy a gőzben párolódni tudjon a hal. 

Nem kell neki sok idő, úgy kb 15-20 perc és már kész is van! Mondtam én,hogy gyorsan elkészül!!!
Addig ne csomagoljuk ki a halakat, míg nem tálaljuk, mert szaftosabb marad és még melegen is tarthatjuk, ha csak pár perc van a tányérra úszásig.
Sütés előtt - előkészítve minden finomsággal.....

sütés után.......


Miközben sült a hal elkészítettem hozzá a legalább ilyen egyszerű köretet is.
Ez lehet bármilyen zöldségkeverék, ami szimpatikus. Én a mexikói elnevezésű változatot favorizálom, de természetesen ez is ízlés dolga. Sőt olyan is előfordul, hogy "feljavítom" ezt a kedvencet brokkolival, karfiolrózsákkal, cukkinivel, mikor mi van itthon....
Fele olívaolaj, fele vaj keverékében a fagyott állapotú zöldséget beleteszem a serpenyőbe és kezdem melegíteni. Én jobb szeretem, ha lesül kicsit és nem csak párolódik, de ezt is ki-ki döntse el maga. 
Erre is mehetnek a fűszerek! Bármilyen zöldségfűszer megfelel, persze én ebből is a grillzöldség fűszert szeretem legjobban. De saját kútfőből is összeállíthatjuk a már megszokott kedvencekből, pl. kakukkfű, oregáno, majoranna stb.

Ha ügyesek vagyunk, nagyjából egyidőben készül el a köret és a halacska.....és akkor már jöhet is a tálalás!

Megjegyzem, hogy ilyen "batyus" változatban készülhet bármilyen húsféle is, és az ízkavalkád végtelen. Jó választás, ha gyorsan kell elkészíteni valami majdnem egészséges, vagy diétás változatot. Illetve akkor is jól jöhet ez az ötlet, ha vendégeknek akarunk valami meglepetés vacsorával kedveskedni.