2011. július 31., vasárnap

Csirkés fajitas


Szeretem a mexikói ízeket. Ezt így kijelenthetem! Bár ritkábban ízlelem őket, vagy mégis pont ezért, de örömmel eszek ilyet, ha úgy adódik. Eddig mindig étteremben ettem ebből a nemzeti ételből. De miért is????? No erre nem tudom megmondani a választ! Ugyanis semmi ördöngősség nincs az itthoni elkészítésében! az alapanyagok beszerzése se lehetetlen, és nem is költséges. Így hát hozzáláttam...
hogy miért is? mert a legkedvesebb, de távoli barátnőmmel találkoztam a minap...ilyenkor beiktatunk egy közös ebédet, ami általában hosszas tanakodás után mindig ugyanabban az étteremben zajlik. Ugye kitaláltátok már: mexikói konyha! (nem mellesleg az egyik barátunk csinálja az éttermet - de  erről majd máskor!)

Szóval közös ebéd a mexikóiban. Az alapétkek ugye tortilla-chips, taco, fajitas, enchilladas..... ebből szoktunk mi is szemezgetni. Így most a tacora esett a választásunk. Finom volt, jól sikerült ebéd lett a találkozásból...

De ,hogy ne zavarjak meg senkit, most itthon fajitast készítettem, mert épp nem volt a spajzban taco-shell....de tortilla lap igen!
Így történt, hogy nekiláttam a tölteléknek....
Volt itthon csirkemell is, összekockáztam hát. Aztán elkészítettem a pácot! jobb híján, mivel nem volt most kész fűszerkeverékem (nagyobb élelmiszerüzletekben már kapható).
Szóval a fűszerkeverék: oregano, bazsalikom, kömény, chili, hagyma apróra vágva, fokhagyma összezúzva, só, bors, paprika - majd kb 1 dl olaj.
Ebben pácolom a csirkemell-kockákat legalább 15 percig. (ha időben gondolkodok akkor akár egész éjjelen át a hűtőben!)

így pihen a csirkemell kocka a pácban....
Mikor kellően átvette a husi a pác ízét, akkor száraz serpenyőbe öntöm és megsütöm. Mikor majdnem kész, jöhet hozzá egy kisebb konzerv vörösbab, és fél konzerv csemegekukorica. Ezekkel együtt összepirítom, és végén egy nagyobb marék reszelt sajtot keverek hozzá, és megvárom, míg a sajt megolvad és összefogja a tölteléket.




Tálalás előtt felmelegítem a tortilla lapokat. Ezt lehet serpenyőben, mikroban, sütőben, kinek-kinek kedve szerint. De vigyázzatok! csak gyors átmelegítést igényel, mert különben kiszárad és kemény lesz!!!
Persze egy magára valamit is adó háziasszony maga készíti a tortilla lapokat, de én most nem így tettem... (ami késik nem múlik, mert azért kell a kihívás!)...csak mert volt itthon egy csomag kész tortilla.
Aztán szépen megtöltöttem a raguval, feltekertem. Tetejét meglocsoltam tejföllel és megszórtam reszelt sajttal.
Nekem jól esett hozzá egy kis zöldsaláta balzsamecettel....de ez már mindenkinek saját döntése!
De mindenképp dukál hozzá egy kis salsa szósz ...

Csirkés fajitas



2011. július 27., szerda

Velős pirítós - a klasszikus

Régi kedvencem a velő. Tudom, megosztó egy étel ez is több másik társával...de ez most azoknak írodott poszt, akik szeretik.
Valamikor gyerekkoromra nyúlik vissza ennek a különös ételfélének a megszeretése, akkor még nagy kuriózumnak számított velőt szerezni - enni. Anno apukámmal hódoltunk a velős finomságoknak, lásd: velővel töltött karaj, vagy a méltán híres Bánfy-máj étel, amin szintén ott kell legyen a pirított velő. Szóval akkor nagy szó volt velős ételt enni....azóta meg - bevallom! - mindig féltem ilyen ételt rendelni az étteremben, mert a velő kényes ételféleség, csak frissen szabad fogyasztani!
Ma viszont már csak simán kérni kell nagyobb áruházak húspultjainál a kedves hentestől. 
Én is így tettem a minap és nem volt már más dolgom, mint finomra vágott hagymát pirítani olajon majd hozzáadni a kb. 20 dkg velőt és mint a tojásrántottát, megpirítani a serpenyőben. ....és kész is!
Közben pirítottam néhány szelet kenyeret, vágtam pár karika lilahagymát és jöhetett a rég vágyott velős pirítós élvezete.
Ajánlom a félősebbeknek is! én felbátorodtam, és máskor is bátran fogok velőt venni!

2011. július 24., vasárnap

Paprikás krumpli - ahogy mi szeretjük!


Most lehet többen megdöbbentek, hogy nálatok nem ilyen a paprikás krumpli!!! No most épp ezért mutatom meg nektek, ahogy én szeretem a paprikás krumplit. Az alapok ugyanazok, mint bárki másnál, csak én még dúsítom nokedlivel és cukorborsóval.....
Mint már többször említettem én alföldi vagyok....onnan hoztam ezt a receptet, és itt a hegyek között is nagy sikert arattam vele. Alapvetően otthon "csak"  nokivel csinálta anyukám....csak amikor még vega voltam, akkor kaptam rá a borsós változatra (persze akkor a kolbász kimaradt!)
Szóval akkor a recept - gondolom nem mondok senkinek újat!
Hagymát üvegesre pároljuk , hozzáadjuk a krumplit, karikára vágott kolbászt, majd paprikázzuk, felengedjük bő vízzel és félfövőre főzzük. Míg ez kész lesz, elkészítjük a nokedlit - divatos, bocsi hivatalos! nevén: galuskát. Beleszaggatjuk a lébe (ezért hagytuk hosszabb lére, hogy legyen helye megfőni a nokedlinek) , majd beleteszünk egy nagy marék fagyasztott cukorborsót (szezonban természetesen frisset). Megvárjuk, míg mindkét hozzáadott finomság megfő és már kész is!!!

Én legjobban a tejfölös ubisalit szeretem hozzá.....

Javaslom kipróbálni nektek is ezt a rendhagyó változatot erre a gyors nyári egytál ételre!
Jó étvágyat!


2011. július 19., kedd

Napraforgó - kakaóval



Annyira belejöttem a napraforgózásba! Mivel az Erika-partyra készült egy adag, aminek csak az egyike kapott sonkakrémes tölteléket, így maradt a töltetből.....innen jött a késztetés, egy újabb adag elkészítéséhez.
Viszont izgatta a fantáziámat két dolog.... Az egyik, hogy milyen lehet a napraforgó édes töltelékkel? a másik, hogy milyen lehet a napraforgó a Limaránál található "eredeti" spanyol recept tésztájával? No ezek miatt álltam neki a kánikulai napban is a sütésnek.... és bátran állíthatom, megérte!!!!!

Szóval a már jól ismert Limara-napraforgó volt az alap....vagyis mégsem, mert ott ugye említi ,hogy az eredeti link egy spanyol oldalról származik....
Az ottani tészta receptje kicsit soknak tűnt nekem, így csináltam egy mixet saját kútfőből a spanyol és a Limara-féle receptből. Mégpedig így:

Tészta hozzávalói:
500 gr. liszt (200gr BL80+300 gr BL55)
150 gr. joghurt
100 ml tej + 2 dkg élesztő
1 tojás
100 gr cukor
1/2 dl. olaj
1 kk só
A hozzávalókból kenyérsütő gépben tésztát dagasztok, majd kelni hagyom.
Mikor kész, elosztom 4 részre (ebből 2 rész kell a kakaóshoz, a másik 2 lehet bármilyen más töltelékkel)
Az első részből kinyújtom az alapot, kör alakúra, majd átteszem a sütőpapíros tepsibe. Erre jön a már ismert kakaós töltelék (pl. a kakaós csigánál is ilyen van!). Megkenem a tésztát olvasztott vajjal, majd rászitálok annyi cukrozatlan kakaót, hogy jól ellepje, ki se látszódjon a tészta, majd ezt beterítem szitált porcukorral.
Erre jöhet a kinyújtott másik rész, ezzel beborítom a kakaós tölelékanyagot és szépen rálapítom. Tudjátok, óvatosan, hogy az alsó korong ne tudjon "kicsúszni" eközben!
Most jöhet a "virágbaborulás"! közepére pohárral mintát nyomunk, majd elosztjuk a szirmokat. Ezt a szokásos mozdulat követi: kifordítjuk a szirmokat egyenként, 2-2 csavarással.
Lekenem tojással.
Én a közepére jégcukrot tettem, de természetesen ez mindenkinek kedvére szabottan változhat.
Mehet a sütőbe 190 C- 20 percre.



Én mondom nektek, érdemes kipróbálni ezt a tésztát így kakaósan is, mert egészen új élmény volt a kakaós csiga napraforgó változatban!!!



2011. július 18., hétfő

Party a szőlőhegyen.... Jelszó:irány a ranch



Már régen jegyeztem be újabb ételeket....ennek is megvan az oka....Itt is tombol a kánikula, a vakáció, ebből adódóan leginkább azok az ételek kerülnek előtérbe, amik gyorsan elkészíthetők, nem kell pluszban fűteni a lakást a sütés-főzéssel, és naná a gyerekek is szívesen megeszik - ergo: főzelék kizárva!!! Így most egy 5-6 ételből álló "menüfelsorolás" forog körbe-körbe hetente.....

No de ez a bejegyzés most nem ezért születik, mert a vakációs menükről posztolnék....nem ám!!!!
Hanem mert meghívást kaptunk....komoly írásos meghívóval! Erika barátném gondolt egyet, és meghívott minket az ő kis hajlékukba. Nagyon készült, hetekig izgalomba tartotta a gondolat, hogy megyünk, és mivel készüljön - programokon törte a fejét! - mit főzzön, tálaljon. Ő állítja magáról, hogy nincs nagy tehetsége a konyhai remekekhez (ezt a nézetét mondjuk nem osztom! - és bizonyította is ,hogy tévedett!)

Most sem volt másként, irtó meleg volt, már-már elviselhetetlen kánikula reggeltől...Ám vendéglátónk nagyon leleményes volt!!!! A welcome-drink stílusosan jégpohárban fogadott mindenkit!!!!


A házigazdák: Erika és Péter no meg a jégpohár...!

Welcome drink
Miután mindenki elfogyasztotta a köszöntő italát, helyet foglaltunk a szépen megterített asztalnál, ahol előételek sokasága fogadott minket. (sajnos elmaradt a fotó ezekről, de elhihetitek, finom volt!) Szép tálakon várakoztak a falatkák: stifolder, kolbászkarikák, igazi házi kecskesajt (ez mindenki kedvence), pici lilahagymával bolondítva mindez. hja.....és autentikus házi kenyér is került az asztalra (nem rontott az érdemén, hogy pékségből, mert gyönyörű volt és finom!)


Ekkor megkezdődött a trakta.....  Erikám szeirnt a "hülyegyerekbiztos"-recept!! :sárgadinnye-leves következett. Valóban egyszerűnek tűnő gasztroremekről tett tanúbizonyságot, és emelt az egyszerűségén, hogy saját héjában szolgálták fel, ami nagyon eredeti volt!

Házigazdáink semmit nem bíztak a véletlenre! Készültek kifejezetten "férfias" fogások, ez volt pl. a csülökkel főzött pincepörkölt. Péter készítette bográcsban....

Erika készítette el a "női fogást", ami most az ő kedvence volt : fűszeres pulykamellkockák zöldségekkel sütve. ahogy ő hívta...no azt most hagyjuk!!! elég ha mi tudjuk..... ehhez kínált még egy könnyű tejfölös öntetet.

Készült még tzatziki is! Ennek története van. Mégpedig, hogy a másik meghívott páros - 3A2I és Joe -most érkezett haza Korfuról, ahonnan souvenirként tzatziki fűszert hoztak nekünk. Azonban itthon derült ki számukra, hogy amit ott helyi nevezetességként ipari mennyiségben fogyasztottak, eltér jócskán attól amit a hozott fűszerrel készíteni tudunk itthon! Csalódással tapasztalták, hogy amit ott árulnak, az a turistáknak szánt fűszerremek, nem egyezik az általuk megismert ízzel......Ettől még finom lett az itthoni "tzatziki", csak kicsit "fokhagymás"....

Aztán nincs ám vége a felsorolásnak, amit magunkba kellett gyömöszölni!!!! Megbírkóztunk az előétellel, a levessel - mégha könnyű nyári volt is - a kétfogásos főétellel, aztán jöttek a desszertek! A már jól bevált gyümölcsös túrótorta (erről sajnos nincs fotó, de gondolom mindenki ismeri...). Meg volt még "halálos csokitorta" - aki ismeri ezt a "Stahl-os" remeket, tudja, mitől halálos.... de én imádom épp ezért amitől olyan halálos , mégpedig az irtó mennyiségű csoki miatt!!! Mivel ez épp nekem készült, hát meg tudtam bírkózni a gondolattal, hogy bevágok egy szeletet!!!! de halmoztuk az élvezeteket, ezért megkoronáztuk még egy gombóc vanília fagyival....nyami volt ez is!


Mielőtt még valaki feltételezné, hogy ez itt a vége, ha már desszertnél tartunk, akkor nagyon nagyot tévedett!!!! Ugyanis vissza volt a kávé. Aminek a fontosságát nem is az adta igazán, hogy igazán finom, igényes italt szolgáltak fel nekünk....hanem a tálalás!!! (ennek is története van, magunk között, ezzel most nem fárasztanék minden olvasót...)
Érdekessége még a szervirnek, hogy a kávét eredeti Josephine készletből ihattuk!

A teljes beszámolóhoz hozzátartozik még, hogy felsorolásba kerüljön a fotókon alig látszódó , de nagy sikert besöprő medvehagymás kifli is amit Gabi készített, igen jól!!! Aztán volt még részemről két napraforgó is (közkívánatra), az egyik a szokásos, már-már alap sonkakrémes töltelékkel, aztán újra megpróbálkoztam a sajtos változattal immár nagyobb sikerrel. Ez most fetás sajtkrém töltelétek kapott, így már nem volt annyira száraz mint az első próbálkozáskor a sima vaj-reszelt sajt változat (ajánlom figyelmetekbe).
Gabi a medvehagymás kiflikkel...




Sonkás napraforgó
Fetás sajtkrémes napraforgó


Amikor már nem bírtunk enni, csak pihegni, akkor a "szabad program" keretében lehetőségünk volt medencézni, ami ebben a kánikulában igencsak jól esett.
Akinek volt kedve ellátogathatott egyik közeli "ranchra" csacsinézőbe...
Aki viszont maradt, azokat a két cica szórakoztatta....Mici és Csufi:


Késő estig vendégeskedtünk, közben második felvonásban megettük a "maradékot", amit el tudtok képzelni, milyen mennyiség lehetett, ha a teljes létszám újraterítve lakmározott!

Annyira jól éreztük magunkat, hogy a  háziak vegyék fenyegetésnek: visszatérünk!!!!
Köszönjük a vendéglátást!


Viszlát!