2011. május 22., vasárnap

Baconos fonat




Ezt a péksüteményt már régebben készítettem, és nem is akartam a posztot feltenni ide, de valahogy mégsem hagyott nyugodni....
A fotók nem annyira szalonképes minőségűek, (ez is visszatartott a közzétételtől) kérlek tekintsétek el nekem, de esti fotózás volt.....
Szóval, ezt a péksütit jól kitaláltam...mert a királyfim (a kisfiam) ha megkérdezem, hogy mit süssek , mit vinne szívesen az iskolába, mindig valamilyen baconos süti a válasz! Ezért kicsit fantáziáltam, hogy ne a megszokott sörkifli legyen ezzel a finom töltelékkel, mert már unásra csinálhatnám, ha rá hagyatkozom....viszont a sörkifli tésztája jól bevált, ezt gondoltam variálni....
Azért mondtam, hogy "jól kitaláltam", mert akkor még nem volt a többi áruházakban hasonló péksütemény, és így magaménak éreztem az ötletet. De ezek szerint másnak is eszébe jutott ...ami nem baj, csak érdekességként meséltem, hogy egymástól függetlenül is vannak azonos ötleteink másokkal!! Azóta már találkoztam ilyesmivel a Tescoban és az Aranycipó pékségeiben is....

No , de vissza az én kreálmányomhoz....
szóval a tészta maradjon a már ismert sörkifli alaptészta, mert ez jól formázható - meg még finom is! Amikorra szépen megkelt és olyan kellemes vele dolgozni, akkor elosztjuk a tésztát csíkokra, és megsodorjuk őket , mint bármelyik "fonatnál" tennénk. Annyi a furfang benne, hogy közé teszünk egy szelet bacont fonásnál!
Ezeket kicsit félretesszük, hagy keljenek még ducibbra. Akkor megkenjük tojással és megszórjuk kedvünkre szezámmal, sajttal, napraforgómaggal stb.

A fonat elkészítése
Itt már megkenve, megszórva kel...

















Ha eleget csücsülnek a sütőpapíros tepsiben, kivárva, hogy a sütő kellően meleg legyen, 180C, akkor utána mehetnek kirándulni 20 percre!

Remélem kedvet kaptatok az újításhoz, higyjétek el, sikeretek lesz ezzel az uzsonna ötlettel is csemetéknél, férjeknél!

Íme a végeredmény! Baconos fonat

2011. május 19., csütörtök

Túlélő sütemény


Ennek a sütinek története van! Nagyon kívántam valami csokis-kakaós tortafélét....de mint már tudjátok, ezt az ízvilágot a családomban csak én kedvelem, a fiúk inkább túrós ill. gyümölcsös változatokra szavaznak. De most magamat helyeztem előtérbe és nekiálltam a barátnőm anyukájának bevált csokitortájához. A recept egyszerű és bevált!


Csokitorta - liszt nélkül
Hozzávalók: 15 dkg porcukor, 9 dkg vaj (vagy jó minőségű margarin), 6 dkg cukrozatlan kakaópor, 9 dkg darált dió, vagy mandula, 6 tojás

Hűtött edényben a tojás fehérjét kemény habbá felverjük, majd hozzáadjuk a cukrot. Ezután a tojás sárgáját és a puha vajat habosra keverjük  - robotgéppel könnyíthetünk a dolgunkon! ehhez adjuk az átszitált kakaóport, a darált diót (vagy mandulát) . Itt következik, hogy óvatosan beleforgatjuk a már előbb kemény habbá vert tojás fehérjét. Lágy masszát kapunk.
Egy kerek tortaformát kilisztezünk és az aljára méretre vágott sütőpapírt teszünk, majd a masszát beleöntjük.
A sütőt 180C-ra melegítjük és a tortát ebben sütjük kb. 45-50 percig. (nem tévedés!)
A tortát a formában hagyjuk kihűlni. kiborítjuk és a továbbiakban többféleképpen járhatunk el, és így mindig másik tortát kaphatunk....lehet a töltelék simán baracklekvár és bevonjuk csokimázzal (ekkor olyan Sacher-tortát köszönthetünk), csinálhatunk egy sima pudingot (mert valaki ezt jobban szereti), vagy akár egy csokis vajaskrémet - csak egyszerűen! (ekkor igazi csoki csokitortát kapunk.



No ebben  a történetben a Zuram a csokis krémes változatra szavazott.....csak történt egy kis bibi!!! Valahogy nem volt időm a torta befejezésére, és elakadt a gépezet a "hűtsük ki a tésztát a formában" pontnál! Addig addig rakosgattam arrébb a konyhapulton, hogy a végén már nem készült el az eredetileg csokitortának induló darab....
De itt jön a hucutság!!! Azért kidobni nem kéne, hát akkor hasznosítsuk!!!! hogyan? egyszerűen!!!

A tortát apró darabokra vágtam és beletettem egy tálba. Előkaptam a már ismert és imádott levendula szirupot, és azzal meglocsoltam a csokis kockákat....



Ezzel jól megszívják magukat a piskótakockák és nem lesznek szárazak a sütiben. ezt minden egyéb tortánál vagy rétegezett süteménynél jól tudjuk hasznosítani , mert csak javít az ízeken!

Ekkor még bolondítottam kicsit, mert én azért szeretem a "sacheres" változatot is....így már ki is találtátok, hogy baracklekvár következett....azzal is jól elkevertem a sütialapot.


Kicsit félretettem , és közben elkészítettem egy egyszerű vanília pudingot ,  majd ez került a puha falatkák tetejére...



Vanília puding készül

Leöntjük a csokis piskótakockákat a pudinggal






















Ezután nincs más dolgunk, mint hűtőbe tenni a süteményünket legalább 1-2 órára.
Örömmel jelentem,hogy mikor feltálaltam a "meglepetés" desszertet az ebéd után, mindenkinek nagyon ízlett, főleg a Zuram nyamizott, mert ő kifejezetten a "krémes" süteményekért rajong, amit én igen ritkán prezentálok....(bocsi)

Itt is látszik, hogy csak kis fantázián és leleményességen múlik és a már "elveszettnek" hitt sütimaradványok is új életet kezdhetnek ha rajtunk múlik!!!!


2011. május 18., szerda

Medvehagymás krémmel töltött bucik





Mikor már mindenkinek  a könyökén jön ki a medvehagyma, akkor ugye nem is kívánjuk már ha megemlítjük sem....de mikor lecseng a dömping, és elmúlik a szezon, jól jön az elmenekített medvehagyma finom íze! Így voltam én is ezzel, mikor megkívántam a "valamilyen sóskrémes" péksüteményt. Kerestem a gondolataimban, hogy mi is lenne ami leginkább megfelelne az én kívánalmaimnak.....naná, megint egy "Limara-recept" ugrott be, nem is tudom miért....!!!???

Elmondanám, hogy mikor először kipróbáltam ezt a receptet, nagy lendületet kaptam, mert addig mindig pékségben vettük azt a "zsemle-cipót", ami ez a méret volt, mert a Zuramnak ez a méret jött be igazán....a zsemle kicsi, abból már kettőt kellene enni, a kenyérből a szelet kissé kezelhetetlen....így maradt ez a méretes nyújtott zsemle. De hogy mi tartott vissza addig ennek a fazonnak a kipróbálásától, azt már ne kérdezze senki!!! Viszont mostmár tudjuk, hogy nekünk épp ez kell, és hála a mi "anyánknak", meg is van a megoldás is!
Többször sütöm, néha töltötten, néha üresen, csak olyan "zsemlésen", máskor vegyesen.....

Az alaprecept nálam is a jól bevált fehérkenyér , mert tényleg jól bevált! De mint a buci receptje is írja, itt az öregtésztát emelem 25-30 dkg-ra és az élesztőt is 1,5 dkg-ra. A kelesztés után osztom a tésztát a buci méretű adagokra, nekem a 8-10 dkg-os jött be, de maradhattok az alaprecept szerint a 12 dkg-os változatnál is.

Nálam a  buci töltött változata szerepel. mégpedig medvehagymás krémmel.
Ez egy igen egyszerű, bár annál népszerűbb krém minálunk! Egyszer véletlenül vásároltam a Lidl-ben egy olyan nagyobb kiszerelésű krémtúrót, ami akkor nagy mellényúlásnak tűnt.....azonban azóta kiderült, hogy a legjobb döntésem volt hosszú idők óta! Ugyanis ezzel kitünően helyettesíthető a Mascarpone, mert állaga, íze szinte megegyezik - no jó pici eltéréssel - , azonban az ára igencsak alatta van az eredeti verziónak. Én szoktam ilyen sós krémekhez is használni alapnak, de készül belőle minden olyan is ami édes változatnál az a bizonyos olasz krémsajtot kívnánja.
Itt is ezt az alapot javítottam kicsit fel a késsel apróra vágott medvehagymával és kevés natúr joghurttal. Ettől egy olyan kellemesen kenhető krémet kapunk, amit akár máskor hideg vacsorára is tálalhatunk a sima bucikhoz....

A bucik tésztáját adagokra osztottuk és az alábbi formázással folytatjuk a munkát, azzal a kis különbséggel, hogy én a krémmel megtöltöttem a közepét. A továbbiakban ugyanúgy jártam el...sütőzacskóba tettem a bucikat, általában 4-6 db fér el egy ilyen zacsiban. (nekem is bevált a Tesco-ban kapható méretre szabható változat, ajánlom még a kezdőknek is, mert praktikus és tényleg gazdaságos)
Ekkor még kelesztünk rajta legalább 30 percet, vagy amíg kellően dagik (bucik) lesznek, ezután bevágjuk, vízzel megspricceljük és a sütőzacskót lezárjuk.
Mehet a sütőbe, amibe tegyünk egy edényt, tele vízzel. 200C-os sütőben sütjük kb. 20-25 percet.




itt a sütőzacskóban csücsülnek a bucik



Remélem, hogy kedvet csináltam nektek is a 'bucigyártáshoz', mert higgyétek el, nagyon nagy sikeretek lesz a családnál ezzel is! Az sem elhanyagolható szempont, hogy ez a változat jól tűri a fagyasztást is, (leginkább a töltetlen persze) így bármikor előkapható a "vésztartalék", ha finom péksüteményre vágyunk!

2011. május 15., vasárnap

Napraforgó







Szerintem a Napraforgó is egy olyan süti, mint a Macaron! mert szerintem egy valamit is magára adó blogíró nem létezhet egyik vagy másik nélkül.... Mondjuk én eddig a macaront kihagytam az életemből, de nem ígérhetek semmit! Viszont a Limaránál látott napraforgó engem sem hagyott nyugodni. Már többször elhatároztam, hogy kipróbálom én is , csak eddig mindig valami más lett helyette. De most!!! most nem volt mellébeszélés, kibújás és egyéb kifogások.....csajos buli volt nálam, és valahogy idejét éreztem a napraforgónak! Igazam lett!!! és megint nem csalódtam a "Limara-receptben"

A tészta valóban jó, hisz ez a joghurtos alaptészta már többször bizonyított!
A menet a "szokásos", kenyérsütőben dagasztok, kiveszem, és hagyom megkelni.
Megjegyzem, hogy mióta 'mertem' a kenyérsütőben dagasztani, bátrabb vagyok a kelt tészták ügyében. Miazhogy bátrabb? konkrétan lelkes! Mert így nem kell a fájós kezemmel nyomkodni az alapanyagokat, hogy összeálljanak, hogy olyan formát nyerjenek, amivel már lehet valamit kezdeni a nyújtódeszkán....szóval nekem ez segített a legtöbbet a keltekkel való szerelemben! Mert ugye az nem is vitás, hogy a kelt tészta állaga kívánja a vele való foglalkozást.... hát nekem meg nem kell több! a gondoskodó természetemből adódóan (ezt mások állítják rólam!) következik,hogy kell nekem ez a foglalatosság!


Ott volt a kérdés a töltelékkel.... Ugyanis én a sonkás dolgokért nem annyira rajongok - de ugye nem magamnak készítettem most sem ezt a finomságot! Így maradt az a töltelék-ötlet. Na meg volt még elmentve a fagyasztóban a húsvéti sonka maradékából apróra vágva...ehhez jött az instrukciók alapján a tejföl, hagyma, pici mustár és a reszelt sajt...




aprítógépben krémesre keverjük


















De kicsit önző vagyok ám....így arra gondoltam, hogy magamnak a másik két korongból csinálok sajtos töltelékkel is egy virágocskát....


Közben a megkelt tésztát 4 részre osztjuk, és a gombócokból formás korongokat készítünk. Az első lapot átemeljük a sütőpapíros tepsire. Erre finoman rákenjük a sonkás krém-tölteléket és ügyesen a tetejére illesztjük a másik korongot. Picit rányomkodjuk a felső lapot, de csak óvatosan , ne bújjon ki a töltelék! Aztán  lisztbe mártott pohárral "kijelöljük" a napraforgó magos közepét. Ezt követi a sziromvágás, lehetőség szerint minél több készüljön, úgy mutatósabb lesz a végeredmény....és az sem utolsó szempont, hogy több lesz a falatka.


Ügyeljünk arra, hogy a közepétől maradjon el 1-2 cm, mert különben széttépődnek a szirmok tekerésnél, és most ugye nem a "szeret-nem szeret" játék következik....




minden szirmon kettőt tekerünk

Akkor most jöhetek én....vagyis a sajtos töltelék. Puha vajjal megkentem a korongot és megszórtam bőven reszelt sajttal, beborítottam a fedőlappal. A többi mozzanat természetesen megegyezik az előzőekkel...annyi különbséggel, hogy itt a virág közepe szezámmagot kapott.









Hagyjuk pihenni az alkotásunkat, várjuk ,hogy kicsit kinyíljon még (keljen) kb. 20-30 perc.
Jöhet a tojásos lekenés, és a közepére a kedvünkre való magok.
Indulhat is a sütőbe, 180 C 15 perc (Limara szerint). De nekem valamiért mindig kicsit magasabb hőfokon tovább kell sütnöm mindent....ez is bizonyítja, hogy a sütő hőfok és sütési idő mindenkinek saját belátása szerint alakul!



Sonkakrémes töltelékkel, vegyesmagos virágközéppel
 
Sajtos tölelékkel, szezámmagos virágközéppel

Aztán mikor kisült, megállapítottam, hogy lehet elegendő lett volna mégis kevesebb sütési hőfok és idő is....bár a tésztán nem lehetett érezni, de a fotók kicsit csalókák, sötétebbnek mutatják mint eredetileg volt... A másik, amit még tapasztaltam, az a sajtos töltelék esete volt. Nem jött be! Ugyanis kicsit száraz lett nekem, szinte  elveszett belőle a töltelék. Ez is bizonyítja, hogy a krémesebb állag nyerőbb ehhez a tésztához. Így már készen is áll a következő töltet ötlete, amit azért árulok el előre nektek, mert úgysem ismételem a posztot, és hátha valakinek jól jön ez a súgás...szóval lehetne esetleg vaj helyett tejföllel megkenni és úgy jöhet rá a reszelt sajt, amit vegyesen (füstölttel) bolondíthatnánk. A másik amit megkívántam még a sós-túrós, juhtúrós változat. De ha semmi más nincs a hűtőben, akkor egy sima sajtkrém (netán camping sajt) is jó szolgálatot tenne. Ezeket biztos, hogy ismétléskor kipróbálom! 

Összegezve: nem szabad kihagyni a Napraforgót! Viszonylag gyors és egyszerű az elkészítése és ezzel ellentétben nagyon-nagyon mutatós a végeredmény!



2011. május 11., szerda

A TÉSZTA - házilag



Nem hagyhatom ki ezt a posztot sem, ha már többször is említést tettem a házilag készített tésztámról! Mert igenis nagyon büszke vagyok magamra, hogy sikerült! nem azért ,mert nekiálltam, hisz abban semmi kunszt nincs, ha az emberlánya "konyhamániás", nincsenek olyan kihívások, amelyektől bármi is visszatarthatna....ugye? ismeritek? A "juszt is megcsinálom", vagy a "nekem is ki kell próbálnom" típusú találkozások mások receptjeivel....
Miután egyelőre hiába ácsingózok egy olyan szuper tésztagép után....addig is marad a hagyományos, anyukánk idejéből jól ismert alapgép - gondolom ez mindenkinek van a háztartásában! Most itt megemlíteném, hogy nekünk kimaradt az életünkből gyerekkoromban ez a bizonyos tésztagép! Anyukám anno - nagyon pici gyerekkoromban még - készített otthon házi tésztát! persze, mert akkor mindenki készített! ez olyan természetes volt. Miért is múlt el? na neeeem, nem is múlt el, hisz itt versenyt készítjük a jobbnál jobb tésztákat, és én ennek örülök. Az én emlékeim még a drága mamikámtól is megvannak - őt mi Kismaminak hívtuk és kivéltelesen nem a neve miatt - mert Nánási volt - hanem a termete miatt... és imádtam akkor is már, mert valahogy olyan gondoskodó igazi mami volt, a hétköznapiságával együtt. Valamint nagyon sajnálom, hogy akkor még nagyon kicsi voltam, és csak emlékeim vannak azokból a konyhai fortélyokból, amiket most kincsként kezelnék, mert az is! A sok jó recept, a sok spórolós titok, a változatos étrend, a fáradtságot sosem ismerő konyhatündérsége... Mennyire jó rágondolni mindig! Biztos hallotok még majd róla, mert beégett a konyhai mindenségembe! Akkor majd tudjátok,  hogy a "Kismamim", az a 150 cm-es, bogárszemű, ritkahajú, tündéri teremtés!!!!
No miért is meséltem hosszan a Kismamimról? hát mert nála láttam kislányként a tésztakészítést! olyan természetes velejárója volt a háztartásának, és a rendszer amit mindig belevitt ebbe a háztartás-vezetésbe.... szóval ő nekilátott a tésztagyúrásnak, és akkor az egész lakás tele volt a "tésztalepedőkkel". (mert neki sem volt ám tésztagépe!, csak nyújtófa-deszka). Amikor ezek a "lepedők" kellően kiszikkadtak, akkor jöhetett a vagdosás! nem ám akárhogyan, megvolt a szisztéma! mennyi legyen a cérnametélt (ami olyan irtó vékonyra lett vágva a mini kezével és az éles késével, hogy azóta alig tudják utánozni) - na jó , talán az izsáki tészta közelíti a minőséget.... Aztán a kedvencem az eperlevél....amit a mai napig nem tudom, hogy sikerült annyira egyformára vágnia! Lett még pántlika (ez olyan hullámos szélű vékony kisszalag forma) , és persze az elmaradhatatlan csiga - vagy lúdgége. Ezt ugye egy ehhez szükséges eszközzel pöndörítették, amit azóta sem próbáltam még ki, mert igen macerás.... de persze egyszer rászánom erre is magam! csakúgy, minta tésztagyúrásra....

Akkor nem jegyeztem magamban a tészta hozzávalóinak pontos receptjét, de azóta már több helyütt utánaolvastam és így tudom, hogy minden 10 dkg liszthet megy 1 db normál méretű tojás. ez az alap . aztán ahogy többfelé nézelődtem azt írják a gyakorlottabbak, hogy felesben mérik a lisztet (sima és rétesliszt), így lesz igazi rugalmas tészta, ami megfelelően kemény is. És hát bevallom igazuk lett!!! ezt ami a képeken szerepel már így gyártottam és valóban könnyebb volt vele dolgozni! (Igaz, volt segítségem is, mint ahogy majd a fotók mutatják , tehát nehézségem nem is lehetett!!!)



ha 3 db a tojás, 30 dkg a liszt






 Miután a hozzávalókat összegyúrjuk, jó alaposan, hogy rugalmas, mégis kemény tésztát kapjunk, akkor kb. 30 percet pihentetjük a "gombócot". Ha kellően megpihent, 4-6 db-ra osztom, és ezeket a kezemmel ellapítom annyira, hogy a tésztagépbe beilleszthető legyen. Ekkor kezdődhet a "nyújtás". A megadott módon , fokozatosan haladva vékonyítjuk a tésztát a kívánt "vastagságra". A mi esetünkben szélesmetélt készült, így azt most szép vékonyra dolgoztuk a géppel.






Amikor a vékonyság kedvünkre való, jöhet a következő tartozék, kezdődhet a metélt gyártás!







Ugye milyen szép lett?!!! Nekünk nagyon tetszett, és örömmel készítettük el belőle a Zuramnak a már innen ismert http://cheftunder.blogspot.com/2011/05/spargas-gombas-tagliatelle.html.

Így, hogy most kedvet kaptunk a "segítségemmel" együtt, szívesen látunk neki máskor is egy igazi, finom metélt készítésének!
Akinek még nincs tésztagépe, javaslom beszerezni. Ezzel az alapgéppel is sikerélményünk lesz, és bátran zsebelhetjük be majd az asztalnál a dicsérő szavakat, hogy ez  a tészta mennyivel finomabb, mint az eddig tányérra került bolti változat! Rutinnal meg "pikk-pakk" kész a metélt , mégis azt hiszi a "férfinép", hogy nehéz munka eredményét pusztítja épp.

Jó kedvet és sok sikert kívunk az otthoni tészta készítéséhez!

2011. május 8., vasárnap

Csirkemell-csigák spenóttal



Az alább leírt receptem egy réges régi - mint alakom is mutatja - fogyókúra eleme volt.... Akkor találtam valahol, és azóta is maradt a repertoárban, mert szeretjük, mégpedig mert finom, valamennyire egészségesnek is mondható, számomra kicsit időigényesebb - de megéri! mert mint tudjátok, bármennyi energiát beáldozok, ha az étel SZÉP is lesz, nemcsak finom!!!
Azon kívül az sem utolsó szempont, hogy vendégvárónak is kitűnő étel, mert nagyon mutatós és könnyű vacsorának is megfelel.

No meg ugye itt a spenót előszezonja!!!! nem hagyhattam ki, mikor a "legkisebb is számít" áruházban találtam igazi leveles spenótot.... Első gondolatom egy olyan igazi spenótfőzelék volt.... (be kell vallanom mi nem nagyon eszünk spenótot főzelék formában, de bámi másikban igen: hússal, tésztával) Ezért is határoztam el magam, hogy most megpróbálkozok az első akadályvétellel, és beújítom a főzelék vátozatot..... de ez most nem ennek a posztja, lépjünk is tovább!

Szóval nekiláttam a híres parajfőzeléknek ami tulajdonképpen a csiga tölteléke lesz...Ezzel mindent el is mondtam akkor a töltelék készítéséről. Egy krémesebb állagú spenótfőzeléket készítünk.
A csirkemelleket szeletelés után kicsit kiklopfoljuk, hogy tekerhető legyen. Sózzuk, fűszerezzük kedvünkre és félretesszük, amíg a töltelékkel pepecselünk - azaz arra a néhány percre. Amikor mindez kész, akkor megkenjük a hússzeleteket a spenótkrémmel és feltekerjük (tudjátok, mint a beiglit!), és jó éles késsel felszeleteljük olyan csigákra....Ekkor elővesszük a már beáztatott nyárspálcikákat és a csigákat elfordítva a vágott felükkel merőlegesen felfűzzük a pálcákra, kb 4-5 csiga mehet egy adagra.



Mikor ezekkel elkészültünk egy serpenyőben kevés olívaolajat melegítünk és a nyársakat ebben megsütjük , olyan pirosra.....legalábbis mi így szeretjük! Ajánlatos fedő alatt sütni, mert a spenót nedvességtartalma miatt kicsit sercegősebben sül...!



Ez a művelet pár percet vesz csak igénybe, és közben készülhet a köret! nálam most krumplipüré volt, de persze ez szabadon választott, ízlés és igény szerint. Nálunk leginkább friss zöldsalátával szokott az asztalra kerülni, az lett a kedvenc, (na meg az a bizonyos fogyókúra...) most kívételesen eltértünk ettől.


2011. május 7., szombat

Spárgás-gombás tagliatelle



Itt a tavasz! végre! mostmár nemcsak a naptár, hanem az időjárás is tudja!!! Ezzel együtt ugye a zöldségpiac is felélénkül...hurrá! Megjelentek a szép piros már-már rámmosolygó eprek, a spenót - úri nevén paraj - és a fixa ideám, a spárga. Megjegyezném, leginkább a zöld változata fordul elő itthon nálunk ilyenkor, mert valamiért nekem jobban bejön, mind ízre, mind tálalhatóságra (ugye elnézitek nekem, de a kinézete is fontos nálam).
Szóval napok óta ácsingóztam már a szép zöldspárga kötegekre és a zuram is várja már az igazi "friss" ízeket. Ezért az ő kívánságára legelsőként tésztás változattal kezdtünk idén.

No de ha már "igazi bloggerré" léptem elő nem adjuk alább, mint a saját készítésű szélesmetélt, flancosabban olaszosan: tagliatelle. Mivel kicsit ráérősebben voltam, adta magát a dolog, nekiálltam a tészta gyúrásának. Sok jó tanácsot kaptam és olvastam már a házi gyártású tészták vonatkozásában, így ezekkel felvértezve, szinte a rutinnal a zsebemben fogtam hozzá. ..... és nem volt hiábavaló a sok olvasás, tanulás! Jó lett a metélt, de jó ám! Kicsit meg is fogalmazódott bennem, én sem adom alább máskor sem..... (persze ennek majd az idő és a kényelem szab határt később, én tudom!)

Majdnem elragadtattam magam a tésztakészítéssel....de erről majd máskor!

Szóval kész a tészta,  vár a főzésre.
Addig persze nem tétlenkedem, elkészítem a zöldspárgát. A fás részt - ha van - levágom és magas fazékban a talpára állítva sós, vegetás vízben megpárolom (nem kell szétfőzni, hagyjuk roppanósan!).
Ha kész, darabolom, ízlés szerint (én nagyobbakra szeretem hagyni), egy szár kb 3-4 darab lesz.
Szimultánban egy serpenyőben vaj-olivaolaj párost melegítek, rádobok pár fej gombát szeletekbe vágva, a felvágott spárgát és az előre aprított fokhagymát , és jól átpirítom mindezeket. Vigyázzunk, ne párolódjon, mert akkor olyan placcs lesz, mi meg olyan roppanósat szeretnénk, szinte sült kéreggel....
Akkor ha kész, mehet a tészta a forrásban lévő vízbe 2-3 percre. Tudjuk, a házi tészta gyorsabban fő!!!
Amikor úgy látom megfőtt, kiszedem szűrőkanállal az előre odakészített edénybe, amiben pici fokhagymás olaj várakozik....ebben átforgatjuk a kifőtt tésztát. Higyjétek el, sokat számít ez a kis apróság is, nem lesz olyan "vizes" a tészta kifőzés után!
Immár más dolgunk nincs is mint a kész spárgás-gombás raguval elkeverjük a mi tagliatellénket.
Én szeretem ilyenkor friss paradicsommal tuningolni (leginkább a koktélparadicsom változattal, de most nem volt épp itthon,csak normál pari). Ízlés szerint parmezánt teszünk még rá.



Spárgás-gombás tagliatelle







2011. május 3., kedd

Levendula-szirupos fonatok



Persze engem sem hagyott nyugodni Limara levendula-szirupos sütikéje!!! Igen, neki is van egy hasonlója, de azért nem linkelem ide, mert én nem azt a tésztát használtam, ugyanis nekem erre van egy - már ki tudja honnan - briós alaptésztám, mivel ez nálam bevált, mindig ehhez nyúlok.
Valamiért én is így vagyok most a levendulával, mint ő.... Anno még a nevének hallatán is hideg rázott, valamiért a nagymamák "öregillata" jutott eszembe az említésekor, meg az a szörnyű szappan illata terjengett az orromban, amit  anyukámék kaptak minden hónapban a "régi időkben" a gyárban, amolyan tisztasági csomagként (de ezt most hagyjuk is, nem tartozik ide a retro....) , a 4711 kölniről meg nem is beszélve....

De azóta változott valami!!! mitől azt nem tudtam megfejteni, de a levendulaimádat rám támadva : minden bevonz amin a lila virág díszeleg...
Így volt ez a levendulás ételekkel is....Tehát így esett meg velem, hogy nekiláttam a szirupkészítésnek , amit persze http://limarapeksege.blogspot.com/2010/07/levendulaszirup.html tanultam el.
Amíg készült a szirup és terjengett az immár kedvelt levendula illat, addig összeállítottam egy briós tésztát.

Hozzávalók:
50 dkg liszt
7 dkg cukor
2,3 dl tej
2,5 dkg élesztő
1 tojás
1 tojás sárgája
0,5 dl olaj
1 marék mazsola (kedvedre)
csipet só

A fent felsorolt hozzávalókat a már jól ismert módon kenyérsütőben dagasztom majd onnan kivéve kelesztőtálban megkelesztem.
Ha kész, lisztezett deszkára borítom és 10-12 db-ra osztom (én jobban szeretem, ha kisebbek a fonatok, de ízlés dolga), ezekből rudakat sodrok, úgy kb 30-40 cm-eseket. Ezeket megkenem a tésztánál visszamaradt tojásfehérjével, és megforgatom a már előzőleg levendula sziruppal jól meglocsolt kristálycukorban - nem kell spórolni a cukorral, mégha most aranyárban van is, egyszer élünk!
Mivel nem bííírok ilyenkor magammal és a levendulából sosem elég, még egyszer jól meglocsolom a szirupból a kész fonatokat és mielőtt a sütőpapírral bélelt tepsibe sorakoztatnám, a tetejüket olyan "briós" módjára jól megcukrozom még...




Nincs más dolgunk, mint kisütni a fonatokat....180-200C-os sütőben 20-25 perc (mindenki ismeri a saját sütőjét, így a hőfok-idő páros opcionális).

Amikor szép pirosra sültek akkor még átspriccelem az erre a célra befogott pumpás flakonba már bekészített levendula sziruppal és próbálom nem megégetni magam, mikor odakapok, hogy egyet azért megkóstoljak még melegében....

fonatként....

                                                       briósként                                            
















Ha már a levendulánál tartunk, idén is gyúrok a tihanyi Levendula-fesztiválra.....hátha tiszteletemet tehetem. Már évek óta készülök oda, remélem idén már nem áll semmi az utamba! Ott találkozunk!

2011. május 1., vasárnap

Töltött sörkiflik - a "majálisra"



Ha május elseje, akkor majális, ugye!!? Nálunk is, csak annyival más kicsit a helyzet, hogy egy nagyon kedves barátunknak is épp erre a neves napra esik a születése napja! Ismeretségünk óta - annak már jó pár éve van ám - mindig nagy majálist csaptunk ezt megünnepelni. Most sem történt ez másként, bár bevallom, a társaság a kor előrehaladtával "nyugodtabbá" vált, ami igencsak előnyünkre szolgált.... Az idén is kaptunk meghívást "batyus" rendezvényre, hát mentünk is jó kedvvel....és persze nem üres kézzel! erre az alkalomra készültek ezek a sörkiflik, most épp kolbászos és baconos töltelékkel.

A sörkiflihez még lenne egy gondolatom.... Ugye mindenki ismeri ezt a formát, valamilyen recepttel... mindenki szereti is... Azonban nekem különös kötődésem van ehhez a sörkiflihez - ezért is került be ebbe a blogba, mert feltétlen kellett!!!
Ezt a receptet egy nagyon-nagyon kedves barátnőmtől kaptam, mikor egyszer vendégeink jöttek és állította, hogy ez gyors és elronthatatlan sör-borkorcsolya.....és milyen igaza lett!!!! Azóta ez az egyik olyan sós amihez bármikor odanyúlhatok, mert nem csalódok benne! Köszönöm Neked Hajni!

Természetesen készülhet alaptésztával, akkor megkenem lágy vajjal a háromszögeket, de ha ez elmarad is finom, lágy kifliket ehetünk. Ha meg variálni akarom, vagy büszkélkedni amikor kapkodnak a tálba a kiflik után, na akkor szoktam tölteni....(és itt a töltelékek variációja számtalan, fantáziára van bízva csak - kolbász, bacon, sajtkrém, sonkakrém, sonkakocka, kockasajt, paprikakrém...jaj meddig lehetne sorolni!!!)

Akkor most jöjjön a sörkifli receptje, elkészítésének módja:

Hozzávalók:

50 dkg liszt
  5 dkg élesztő
  3 dl tej
  1/2 kk cukor
  2 kk só
1,5 dl olaj

ugye milyen egyszerű!!!
Ebből az adagból kb. 30 db kifli lesz. Persze kezdhetjük azonnal a dupla adaggal, biztos nem szárad ránk!

A szokásos módon a tejet langyosítjuk a cukorral , felfuttatjuk benne az élesztőt, majd dagasztjuk a tésztát a többi hozzávalóval, utána hagyjuk levegősre kelni.
Ha szépen megkelt, akkor 6 cipóba osztjuk , azokat kerekre nyújtjuk és 8 cikkre szabjuk.
Itt következik a tetszőleges töltelék hozzáadása, és a kiflik feltekerése.


én most kolbászos tölteléket tettem ebbe
(itt a kolbászt ledaráltam és tejföllel kikevertem)

mi mindenre jó a pizzasütő lap....

így néznek ki a kész kiflik...