2012. július 30., hétfő

Töltött krumpli - majonézes kukorica-tonhal salátával


Egy előző posztomban már szó esett a töltött krumpliról, de ott egy másik töltelékkel szerepelt. Akkor ígértem, hogy hozok még másikat is, hát most itt van!

A történetét akkor már ismeritek, az elkészítését is csak nagyvonalakban fogom most leírni, hátha valaki nem akarja "előhalászni" a régebbi bejegyzést.

Szóval nagyobb méretű krumplikat válasszunk, fóliába csomagoltan tegyük sütőbe és kb 1-1,5 órát süssük, hogy a belseje is jól megpuhuljon. Ekkor kivesszük, kicsomagolás után óvatosan fogva - mert forró! - kettévágjuk és megsózzuk,, majd teszünk rá egy késhegynyi vajat és ezzel szépen eldolgozzuk a krumpli belsejét. Csinálunk egy kis fészket  a tölteléknek. 

Itt most egy majonézes töltetet hoztam, nekem speciel ez a kedvencem! 
Ennek az elkészítése is roppant egyszerű és gyors. Csinálunk egy majonéz-mustár-tejföl kombinációt, pici citromlével, sóval, borssal még ízesítjük és mehet bele a konzerv kukorica és a lecsöpögtetett tonhal (ez is konzerv volt 2 db). Jól kikeverjük és lilahagymát vékony karikára vágva tegyünk a tetejére és mehet a hűtőbe egészen a felhasználásig. 
majonézes kukorica-tonhal saláta

Amikor kész a krumpli és kéri a tölteléket, akkor belekanalazunk ebből a majonézes salátából 1-2 kanállal és teszünk rá a hagymából is 1-2 karikát és megszórjuk reszelt sajttal aztán mehet is a tányérra. 

Kerül mellé zöldsaláta, fokhagymás joghurtos öntettel.

Mint említettem már az előző posztban is, nagyon ajánlom vendégvárónak, vagy nyári vacsinak. Nagyon laktató, ezért ne tévesszen meg senkit, mert egy személynek elég egy egész krumplit számolni!!!


2012. július 29., vasárnap

Túrógombóc eperrel töltve


Plusz gyerekkel készültünk a hétvégére.....aminek még programja is volt, így csak valami egyszerű, könnyű ebéddel kellett készülnöm. Ilyenkor valami olyan "gyerekbarát" fogáson kell törni a fejem, amit mindenki megeszik. Ilyen nálunk a túrógombóc. Ezt mindenki szereti, gyors, könnyű....szóval minden kritériumnak megfelelt, hát neki is láttam az elkészítésének. Aztán közben jött az ötlet, hogy meg is tölthetném, mert akkor mégis különlegesebb lenne, és volt is itthon hozzá eper, így erre esett a választásom. (Meg titokban bevallom, izgatott , mert a múltkor az egyik lányka ezt kérte a mamitól és mi már nem tudtuk megkóstolni akkor...)

A túrógombóc alapreceptem attól a nagyon kedves barátnőmtől van, akitől több másik , mint pl. a kalács is..... így ahányszor készítem ezeket, mindig eszembe jut! Köszi a reciket, Vicus!!! 
Szuper a recept, mert mindig sikerült vele a gombóc! nem lesz kemény, nem hullik atomjaira a forró vízben és tálaláskor is gusztusos marad a tányéron.....szóval tökéletes!

Hozzávalók:
1 kg túró
15 dkg búzadara
5 db tojás
1 csip. só
1 marék zsemlemorzsa
(A gombóc "tésztájához" nem tévedés!!! nem kell cukor!!!!)


A hozzávalókat összekeverni és vizes kézzel gombócokat formálni belőle. Közepébe kerülnek a félbe vágott eperszemek. 
Az előzőleg felforralt sózott vízbe tehetjük a gombócokat, és míg főnek, elkészítjük a morzsát.

Serpenyőbe olajat teszünk és ebbe zsemlemorzsát szórunk . Én bőven szeretem, de kinek-kinek ízlése szerint. Újabban szoktam tenni a morzsához 1-2 kanál kr.cukrot és óvatosan ezzel együtt szoktam megpirítani a zsemlemorzsát. Mire ezzel elkészülünk, a gombócok már kívánkoznak a víz tetejére.....Szűrővel kiszedem sorjában azokat és beleteszem a morzsába, és átforgatom szépen mindegyiket. 
Tálba szedem őket.

Tálaláskor cukros tejföllel meglocsoljuk és fahéjjal megszórjuk a gombócokat.


2012. július 28., szombat

9. szülinap


Nehéz elhinni, de bizony 9 éves lett az én királyfim! Ebből adódóan szülinapi torta dukál neki. De ugye nem ő lenne, ha már nem állt volna készen egy ötlettel, hogy milyen legyen az ő szülinapi tortája! 
Szépen elmondta, sőt le is rajzolta azt, résztelesen kifejtette a kívánságait......én meg kerekedett szemekkel hallgattam és egyre csak győzködtem magam: menni fog ez, menni fog!!!! Nem tehetem meg, hogy nemet mondok életem legjobb pasijának, igaz?! Nem!!!! 
Így történt, hogy miután rábólintottam , ám legyen ez a torta, és meggyőződést imitálva mondtam, hogy semmi probléma, ilyen lesz az a torta....

Azért a Zuramtól szép dolog volt, ahogy titokban félre hívta az ünnepeltet, és elmondta, hogy azért tudja, hogy anyukája nagyon elszánt, és mindent megtesz, hogy kedvébe járjon és megkreálja ezt a tortát, de nem mestercukrász! úgyhogy ne keseredjen el, ha nem lesz "éppenpontolyan", ahogy ő azt lelki szemeivel megálmodta! Enyhe csalódottság volt az arcán, de helyeselt .....
Én meg ezerrel igyekeztem, hogy megfeleljek a feladatnak..... Ami elsőre azért nem tűnt annyira bonyolultnak!!! elsőre.....

Felállítottam a teóriát: piskóta megsüt, sablonnal formára kivág, közben krémet elkészít, piskóta betölt, marcipán kinyújt, forma beborít, díszítést rárajzol..... Ugye, hogy egyszerű???!!!!

No neeeeem!!!! nem volt ennyire! 

Megvolt a piskóta, megvolt a sablonnal kivágás....
Közben készült a krém, ami kívánság szerint epres krém kellett legyen. 
Gondolatom az volt , hogy a már jól bevált mascarpone krémet elkészítem, és teszek hozzá finom friss eperből készült gyümölcsvelőt. A gondolat jó volt..... Csakhogy, a mascarpone krémhez a tejszínből nem akart hab lenni!!! a 3. dobozzal próbáltam habbá verni, mindannyiszor túróvá változott.... aztán a 4. úgy ahogy habszerű lett, ez került bele. jöhetett az epervelő és a cukor. Meg is lettem.... Jöhetett a főkóstoló (még jó hogy nem meglepetésnek szántam a tortát!!) ugyanis megkóstolta, és közölte, hogy neki ez így nem ízlik!!! Mit tegyek? készítsünk másik krémet! Egyszerűbbre váltottam, szorított az idő már. Készítettem egy eperpudingot..... Kóstolás....nem ízlik!!! Kezdtem elveszteni a lelkesedésemet, és a hitemet a tudásomban..... Utolsó előtti próbálkozásként főztem egy tejszínes pudingot és ebbe tettem bele az összeturmixolt epret és egy kicsi vajat. No ez megfelelt már!!! pfffffffuuuuuu..... már kezdett pedig gyöngyözni a homlokom.....

Betöltöttem a piskótát és betettem a hűtőbe. (ami, meg kell mondjam nem volt egyszerű, mert ugye ez egy egész nagy , tepsiméretű kilences volt!)

Jöhetett a marcipán! Kívánság szerint fehér marcipán kellett.... Tehát porcukros deszkán kinyújtottam viszonylag vékonyra, és próbáltam eltalálni a méretet, amivel be tudom majd borítani a nagyméretű kilencest. Sikerült! Na , végre, talán majdnem az első ebből a repertoárból...no jó, a piskóta azért ment.....

Jöhetett a burkolás. Óvatosan ráemeltem a már betöltött piskótára és szépen kifeszítve ráigazítottam a formára. Huuuuuu....

Aztán előkerült a cukormáz - még szerencse, hogy adventkor többszáz mézeskalácsot szoktam kidíszíteni, így most már-már rutinosan állhattam ennek a dolognak neki! 
A kívánság az volt, hogy körben piros cikk-cakk és ha már ilyen "ügyes" vagyok, akkor írjam is rá, hogy "Boldog szülinapot Palkó!". ... Meglett. nem mondom, hogy a legszebb lett, de elégedett volt vele a "megrendelő". 

Elkészült a királyfim áhított tortája, bekerült még egy kicsit a hűtőbe, amíg a vendégek megérkeztek és elfogyasztottuk az ünnepi ebédet. 
De eztán.....a boldog arcát látva minden fáradozást megért ennek a tortának az elkészítése! Ismeritek ezt az érzést, mikor a várva várt baba megszületik, elhussannak a szüléskor érzett fájdalmak, rossz érzések....csak az öröm és a boldogság marad! No most ezt éreztem én is.....

BOLDOG 9. SZÜLINAPOT  PALKÓ!  
Boldog szülinapot, Palkó!

ui.: csak megjegyzem, hogy annyira nem sikerült rosszul , a sok akadályoztatás ellenére sem, mert reggel-délben-este fogyott egy-egy szelet belőle az ünnepelt által. 

2012. július 27., péntek

Insalata Caprese - alias: Mozzarella paradicsommal



Nyári hangulat, nyári ételek......ez egy telitalálat választás könnyű nyáresti vacsorához! Igazság szerint az Insalata Caprese (röviden csak Caprese a köztudatban) az olaszoknál egy előétel, amit mi magyarok is nagy előszeretettel fogyasztunk , mert finom! 
Nálunk is többször kerül az asztalra, ritkábban előételként, gyakrabban gyors, könnyű vacsoraként. 


A hozzávalók tekintetében alig kell felsorolnom valamit, hisz alap a mozzarella ugye. Ez persze lehet igazi bivalymozzarella..... de általában mi nem ezt vesszük, hanem a már elterjedt tehénmozzarellát. Naná vannak ezek között is már kipicőzött kedvencek - márkát nem jelölnék meg, de szerintem tudjátok! Kell még hozzá paradicsom és lehetőség szerint friss bazsalikom. Ettől persze el lehet tekinteni, akkor a szárított változatot használom, de fényévek a különbség! 

A paradicsomot karikára vágom, és elrendezem a tálon, a mozzarellát kiveszem a léből, lecsöpögtetem, és mehet a paradicsom mellé. Én ilyenkor szoktam rátenni sót és kevés szárított bazsalikom is került rá, és mivel volt itthon friss bazsalikom, most azzal készítettem, majd jó minőségű olívaolajjal meglocsoltam. 

Jó ha előre elkészítjük és kicsit áll ebben a pácban - vagyis inkább úgy mondom mi jobban szeretjük így. Hűtőbe teszem és vár a közeli elfogyasztásra.
Pirítós kenyeret készítek mellé és kész is a finom nyáresti olaszos vacsi!


2012. július 26., csütörtök

Lusta asszony rétese - kajszival-szilvával



Már a süti neve is árulkodó! De aki olvasgatja a blogot, gondolom sejti, hogy nem nevezném magam "lustának".....ugye nem!!!???  Az elnevezés is inkább az egyszerűsége és gyorsasága miatt ragadhatott ezen az édességen - szerintem! Mert tényleg annyira egyszerű, hogy már-már gyerekjáték kategória. 

Nekem végül is azért jutott eszembe most elkészíteni, mert ott lapult a hűtőben egy fél kg-os túró, felhasználásra várva, és ugye igazán gyümölcsszezon van így júliusban, hát tobzódjunk kedvünkre!

Olyan régen készítettem, hogy elő kellett keresnem a hozzávalók mennyisége miatt a régi receptemet.....
De megvolt! 

Hozzávalók:
30 dkg liszt (20dkg rétes + 10dkg sima liszt)
20 dkg cukor (ez most soknak bizonyult, legközelebb 15 dkg lesz)
1 sütőpor 

50 dkg túró
10 dkg mazsola és a gyümölcsök
2 cs. van. cukor

3 tojás
2,5 dl tej

10 dkg vaj
1,5 dl tejföl + 2 ek cukor

A száraz hozzávalókat összekeverjük és a vajjal kikenjük a tepsit vagy sütőtálat és beletesszük a keverék felét. Erre darabolunk a vajból még kb. 5 dkg-ot és mehet rá a túró+mazsola mixe, ezt beborítjuk az éppen aktuális gyümölcsökkel (nálam most fele barack volt , fele meg szilva).
A következő sor a száraz keverék másik fele lesz.
Elkészítjük az "öntetet: a  3 tojást felverjük és hozzáadjuk a tejet és 5 dkg olvasztott vajat még . Ezzel leöntjük a "tésztát". 
A tejfölt kikeverjük a cukorral és rácsöpögtetjük még a tetejére.

Előmelegített 180C-os sütőben kb 40-50 percig sütjük, míg szép piros lesz a teteje.
Hagyjuk a formában kihűlni, akkor könnyebb szeletelni. 

A sütéstől eltekintve pikk-pakk kész ez a mennyei desszert!!! Az idénygyümölcsöket változtatva mindig más és más süteményt kapunk. Téli időszakban csak mazsolával szoktam.....de ez most ugye nem aktuális!


2012. július 25., szerda

Mexikói töltött krumpli


Szokott nálunk lenni egy gasztrofesztivál minden évben nyáron néhány hétig. Ott nagyon sok finomsággal találkozhatnak a betérők, és igazi gasztro élményben lehet része annak, aki szétnéz a kínálatok között. Többek között jófajta borokkal is leöblíthetik a már elfogyasztott finomságokat. Mi csak "borutcának" hívjuk.....ez ugye sokat elárul!?
Szóval ezen az eseményen van egy állandó kedvencünk a "töltött krumpli", amit egyik nagyon kedves barátunk éttermi kipakolásán szoktunk fogyasztani. Egy igazi nagy kemencében készítik elő a krumplikat, héjastól sütik meg és mikor kész, Peti ügyes kezében varázsolódik finom étekké, különböző töltelékekkel ez az amúgy egyszerű hozzávaló. 
Igen ám, de hiába van ez a fesztivál hetekig, nem tudunk kedvünknek megfelelő időt ott tölteni, és még annyira sem tudunk kellő mennyiségben ezekből a krumplikból fogyasztani. Megjegyzem a barátunk éttermében is lehet az étlapról választani, de oda is ritkán jutunk el....a mai rohanó világ, ugye!!! 

Most legutóbb Budapestről voltak itt barátaink ,és elvittük őket erre  a kifejezetten helyi eseményre, és rájuk hagytuk, válasszanak kedvükre a tetszetős ételek közül, és ők - minő meglepetés! - ezt a töltött krumplit választották! Akkor mi is ettünk velük egy adaggal, de valahogy hiány maradt bennem, és vágytam még ilyet enni. 
Időközben lezárult a fesztiválos időszak, így hát nem maradt más hátra, minthogy itthon készítsem el ennek a nagyon ínyenc finomságnak a reproját!

Viszonylag nagyobb méretű krumplikat választottam és fóliába csomagolva tepsiben sütöttem úgy kb. másfél órát magas hőfokon. Mikor kész, akkor óvatosan kell vele bánni, mert forrón lehet szépen előkészíteni, de úgy meg ugye nem egyszerű.....
Félbevágom a krumplikat és a belsejét, ami a sütés következtében krémesre puhult, vajjal együtt szépen eldolgozom - vagyis csinálok helyet a tölteléknek - és megtöltöm! 

Itt most nekem a mexikói töltelék volt soron - chilis bab - de természetesen ez már ízlés és fantázia kérdése, hogy mit kap a krumpli társnak. 

A töltelék elkészítése most nekem nem vett időt igénybe, mert készült nemrég mexikói fogás és ott maradt egy adag a darált húsos-babos-kukoricás kombóból. (Jól bírja a fagyasztást! - tapasztalat)
De ha készíteni kell, akkor ezekre lesz szükség:
kb. 20-25 dkg darált hús,
apróra vágott (vagy reszelt) hagyma, fokhagyma (2 kisebb gerezd) zúzva, 
fűszerek: bazsalikom, oregáno, chili, őröltkömény, paprika, bors, só, olívaolaj,
1 kis konzerv vörösbab
1/2 konzerv csemege kukorica
kb. 5 dkg reszelt sajt,


A hozzávalókat (kukorica és bab kivételével) serpenyőben átpirítottam és mikor megvolt, akkor hozzáadtam azokat is, a reszelt sajttal kicsit összefogtam a tölteléknek valót.

A krumpliban kialakított helyére 1-2 kanállal szedtem és tányérra helyeztem. A tetejére mehetett egy kis tejföl, mert az kívánja ez a babos mix és egy kis reszelt sajt még. 

Köretnek zöldsaláta dukál hozzá, fokhagymás joghurtos öntettel.

Nálunk épp vasárnapi ebéd volt, különböző töltelékekkel , de meleg szívvel ajánlom vendégvárónak is, mert előkészíthető, melegíthető, és nagyon laktató is egyben. Azon kívül különleges is, azzal együtt, hogy mindenki saját ízlése szerint töltheti a krumpliját, így nem kell izgulni, hogy valakinek nem ízlik amit tálaltunk. Ekkor természetesen többféle töltetet készítünk , de miért is ne!!! Nálunk is készült másik......de ezt majd egy másik posztban.....!!!




2012. július 24., kedd

Kajszilekvár gyömbérrel


A tavalyi év volt az első , amikor is kajszilekvárt készítettem. Igazából kicsit a kényszer vitt rá, mert kaptam egy szép nagy adag sárgabarackot egy kedves barátnőmtől. Aztán annyira beleszerettem a lekvárkészítésbe, hogy az idén már szinte vártam a szezont, a lehetőséget, hogy ismét nekiállhassak a szezonális gyümölcsök zamatának elmentésére télire. Úgyhogy az idén már tudatosan vásároltam nagyobb mennyiséget a kajsziból és készültem a lekvárfőzésre. Nagyon finom ízű gyümölcsöt sikerült beszereznem, aminek egy részét már gyümölcs formában elraktároztuk - a hasunkba - de annyira finom volt, hogy bűn lett volna kihagyni ezt az élvezetet. Aztán számítottam is erre, így kicsit túlzott mennyiséget vásároltam. Azért maradt még bőven a lekvárnak is.....
Ez az idei gyümölcs viszont kicsit keményebb változat volt, merthogy gondoltam nem fogom tudni egyből eltenni..... aztán mégis. De mondta az eladó, hogy nem kell pucolni - nem mintha én annyira szoktam volna - mert szépen elfő a héja is a gyümölcsnek. Még jó hogy mondta, mert egyébként nem is nagyon akart kibújni a bőréből ez a fránya kajszi! 
Szóval nekiláttam az első adagnak. Szépen megmostam, kimagoztam, daraboltam a kb. 5 kg tisztasúlyú gyümölcsöt , majd hozzáadtam a cukrot, ami nálam az előírt adagolásnál kicsit kevesebb, mert tudjátok, én az inkább gyümölcsízű, nem annyira édes lekvárokat preferálom.....
Tehát edénybe raktam darabolva, majd turmixoltam - de csak egészen kicsit - és mehetett a cukor, a dzsemfix és indulhatott a főzés. Rövid ideig tart, hála a dzsemfixnek! 

Közben előkészítettem az üvegeket - amiknek külön történetük van ám - és mikróba tettem ötösével őket és szépen nedves konyharuhára sorakoztattam mindegyiket. Kezdődhetett az üvegekbe töltés.....
Mivel a Zuramtól azt az ukászt kaptam, hogy "ne variáljak", hanem hagyományos kajszilekvárt készítsek, szót fogadva a mennyiség java részével így is jártam el...... De a kisördög nem alszik!!!! Kellett kipróbálnom az ízesítéseket is, no! 
Így most is készült néhány üveg a már szinte kötelező levendulás kajsziból, de kísérletképp lett néhány üveg a gyömbéres kajsziból is az idén. 

Ui.: Az üvegeknek pedig annyi a történetük, hogy úgy hittem, hogy télen szorgos kis hangyaként gyűjtögettem a kicsi üvegeket, hogy amikor az idén lekvárfőzésre kerül majd a sor, akkor legyen elég belőle. Aha..... és nagyot tévedtem!!! mert amikor elővettem a dobozt, amiben a kis üvegek gyülekeztek, hát mit ne mondjak, nem volt sok, nem hogy elég lenne...... De semmi probléma, lehet kapni mindegyik nagyáruházban lekvárnak való üvegeket.....lehet, csak azok nem tetszenek!!!! Márpedig az is nagyon fontos - nekem!!! - hogy szép is legyen az a lekvár, miután már nagyon finom!  Aztán szerencsém volt mert a "gazdaságosban" volt az ízlésemnek megfelelő már-már snassz üveg, a lehető legpuritánabb fazonnal, de nekem pont tetszett! Egy kis szépséghibája ennek is volt, mégpedig, hogy a tető arany színű.....de gondoltam úgyis kap "ruhát" így lehet akár arany is! Így vettem ezekből, és idén szépen fel is címkéztem mindegyiket......




2012. július 23., hétfő

Gyümölcsleves



Ez is itt egy szezonális étel. Mégpedig azért kerül ide be a blogba, mert nagyon jó barátnőm 3A2I igényt jelentett be, hogy egyszerű ételek elkészítése is szerepeljen a blogon! Ilyen pl. a gyümölcslevesem is, amit többször evett már nálam és szereti is, és szeretné ő is otthon ilyenre elkészíteni.....Ám legyen, itt a recept hozzá.....

Mivel nálam mindig olyan gyümölcsből készül , ami épp a "végét járja", ez persze változó a hozzávalók tekintetében. Én most azt írom itt le, ami a fotókon is szerepel, de természetesen a gyümik választása opcionális és ízlés dolga!

Tehát volt itthon néhány szem őszibarackom, (mondjuk ebbe 2 db került) 3 kicsi kajszi, és 2 db szilva és legyen benne még 1 db alma. Ezeket kisebb darabokra vágtam, és mehettek az edénybe. Hozzádobtam még egy fél marék mazsolát - ez az én heppem, de nagyon feldobja a levest, próbáljátok most ki!
Ínségesebb időkben, amikor nincs ilyen gyümölcsdömping, akkor szoktam még hozzácsempészni aszalt  gyümölcsöket is. 
Belekerült még egy darabka fahéj (szigorúan egész fahéj!), 3 ek cukor , 1 cs. vaníliás cukor és a "fűszereket" a szegfűszeget és szegfűborsot én egy teatojásba szoktam tenni, hogy fogyasztásnál ne kelljen vadászni, vagy kerülgetni, hanem mikor kész a leves, akkor egyben ki lehet emelni. Ezek mennyisége úgy néz ki, hogy szegfűborsból 3-4 szem, szegfűszegből ennek kb a duplája. 
A fenti mennyiséget egy 2 l-es lábosra mondtam el.

Amikor ezek megvannak, és mind a lábosban csücsül, akkor felengedem a vízzel és elkezdem főzni. Hamar megvan, figyelni kell rá! 

Jöhet a faramuci része : a habarás! Nekem régen ezzel mindig bajom volt, de már tudom miért, így nektek is elárulom!!! Gondolom ti is jártatok már úgy, hogy beletettétek a habarást a levesbe és az gondolt egyet: önálló életre kelve csomókba rendeződött és nem túl esztétikusan lebegett a leves tetején??? No mert én igen!!! DE már nem!!! Ugyanis a habarás elkészítése után - ami ugye a kb. 2dl tejföl (vagy joghurt, gyümölcsjoghurt) és a 1 ek liszt keveréke csomómentesre kikeverve. Ehhez adok egy néhány csepp olajat ezzel is átkeverem simára, és itt jön a "trükk", ami persze nem trükk, de működik így. Szóval sokat halljuk,hogy adjunk a már meleg leves levéből a habaráshoz a hőkiegyenlítés miatt....no akkor adjunk! egészen addig, amíg ez a habarás simává már-már híg krémmé változik és csak ekkor öntsük lassan a levesünkhöz , miközben folyamatosan kevergetjük azt.
Kész is vagyunk!!!!

Szerintem a világ egyik legegyszerűbb és legfinomabb és nem mellesleg  a legváltozatosabb levese. 
Ezután jön a hosszadalmasabb folyamat, lehűteni a gyümölcslevesünket, mert az akkor az igazi , ha jó hideg! 

Tálaláskor tejszínhabot tehetünk a tetejére.


2012. július 22., vasárnap

Lekvár - sárgadinnyéből gyömbérrel


Már találkoztatok nálam a görögdinnye lekvárral és remélem többen kedvet kaptatok és kipróbáltátok! Most következzen akkor a "másik" dinnye, a sárgadinnye, készüljön hát ebből lekvár. Valamiért ezt nem éreztem akkora kihívásnak, márcsak az állaga és az íze miatt sem. Mégis nekem ez jött be inkább a két dinnyeféle közül, mikor lekvárként találkoztunk újra!

Egy egész dinnyét a héjától és a magjaitól megszabadítottam és apróra vágtam, majd turmixoltam (ezt csak azért, mert így gyorsabb volt a folyamat), jöhetett hozzá 25 dkg cukor, és a dzsemfix (3:1) és kezdődhetett a főzése. Tudjátok ,ezzel a modern háziasszonyoknak kitalált zselésítővel már nem kell óráig kevergetni a gyümölcspépet, elég 5-10 perc. Most is így volt, és meg kell mondjam, szépen kocsonyásodott a sárga gyümölcshús és irtó jó illata is volt közben! 

Közben előkészítettem az üvegeket a már ismert módon: mikróba tettem és maximumon 2 percig melegítettem mindegyiket. Kivettem és vizes ruhára tettem és így mertem majd bele a lekvárokat. 
Mikor láttam, hogy kész, az első üveget megtöltöttem a "natúr" sárgadinnyével. De ugye nem én lennék, ha így maradna "természetes" valójában, úgyhogy a visszamaradt lekvárhoz reszelt friss gyömbért kevertem és így töltöttem meg a visszalévő üvegeket. 
Így épp 2x375ml és 1x 110 ml-es üveg lett tele ezzel a mennyiséggel.
Ekkor az üvegekre tekertem a tetőket és gyorsan mindegyiket fejre állítottam.
Jöhetett a takaró és bebújhattak a sárgán aranyló lekvárokkal megtöltött üvegek.
Így hagyom 1-2 napig a száraz dunsztban pihenni, és csak ezután jöhetnek a címkék és mehetnek a díszes gyönyörű színű üvegek a kamrapolcra.



Ez is egy különlegesség, elsőre csak kis mennyiséggel próbálkozzatok, de a magam részéről már mondhatom, hogy én nem csalódtam! Sőőőőőt!!! azóta megszületett a gondolat a további kombókhoz is.....



2012. július 21., szombat

Lekvár - görögdinnyéből málnával


Régen voltam itt.....
Mindig megfogadom magamnak, hogy "szorgalmas" leszek, és nem hanyagolom el a blogot.... de mint látszik, nem sikerül ezt a fogadalmat tartanom. Pedig higgyétek el, főzök, sütök, fotózok is.....Mindig eltervezem, hogy ezzel most gyorsan elkészülök és feltöltöm nektek ide a blogra... De nem magyarázkodok tovább...... Jöjjön most egy aktuális bejegyzés, aztán majd jöhetnek a restanciáim is!

Először is azzal kezdeném, hogy új szerelem jött az életembe tavaly! Mégpedig a lekvárfőzés! Ugyanis akkor kaptam a barátnőimtől gyümölcsöket és valamilyen ötlettől vezérelve lekvárok készültek belőle. Aztán akkor nagyon megtetszett ez a kreatív tevékenység, aminek a határai maga a végtelen! ..... és hát én meg tudjátok, az a kísérletezgetős alkat vagyok.... ezért nem is mindig születnek a hagyományos, mindenki által megszokott téli csemegék nálam, hanem inkább a kuriózumok kerülnek a kamrapolcra. Aztán van amelyik elsöprő sikert arat, az ismétlést érdemel, van amelyik kifejezetten ellenszenvet vált ki a kóstoláskor többünkből, és van ami még a kipróbálás sorát várja, mert csak ötletben van meg. 
Ennek ismeretében születtek meg tavaly a hagyományos cseresznye, a már megszokott, de még mindig érdekes levendulás kajszi, a bár igazán különlegességnek számító, de nagyon finom töklekvár variációk.
Idén kerültek ezekből is ismétlésre.....de persze dolgozott a fantázia is, meg bővültek az ismeretek is, így lettek az idei különlegességek porondon.

Ezek közül most elsőként hozom nektek a nyár finom ízét a görögdinnyét! Igen, bármilyen furcsa is, lehet belőle lekvárt is készíteni!
A születésének története pedig az, hogy eljátszottam a gondolattal, hogy az idén mit próbálnék ki - persze csak kis mennyiségben először - ami kicsit más, kicsit szokatlan a már unásig ismert és megszokott idénygyümölcsökön túl. Így került a gondolatomba a dinnye! Mind a piros húsú görög, mind a sárga változat. Természetesen járt az agyam, hogy milyen módon lehetne a nagy víztartalom miatt zselésíteni, illetve magában is hagyva, de keresztezve is más gyümölcsökkel, ha igen milyenekkel......
Aztán - mert ugye véletlenek nincsenek, tudjuk!!! - kezembe került egyik-másik gasztroújság és szembejött velem a dinnyelekvár mindkét változata! Ami persze csak arra kellett, hogy meggyőzzem magam , hogy az elképzelésem jó, és működni fog.

Úgy adódott, hogy volt egy szabad délelőttöm.....no gondoltam: most jött el az én időm a dinnyelekvár kísérletre! Neki is láttam, olyan autodidakta módon, ahogy éreztem......
Görögdinnye szeletel, kimagoz - nem tagadom, kicsit sziszifuszi tevékenység, csak türelmeseknek ajánlom! - és apró kockára vág. Edénybe tesz, cukor, zselésítő (nálam 3:1) és a gyümölcs, aztán kezdődhet a főzés......Gyorsan megvan, köszönhetően a modern zselésítő technikának. Aztán hozzáadtam még 30 dkg málnát, azzal már nagyon nem forraltam , inkább csak átkevertem néhányszor. 
Közben az üvegeket - amiket előzőleg alaposan átmostam és leszárítottam - betettem a mikróba a legmagasabb fokozaton 2 percre. Ezt most tanultam itt olvasgatva, de nagyon jól bevált, így megtartottam és ajánlom is nektek is. Leginkább ugye a "fertőtlenítés" (csírátlanítás) miatt javasolják, de nagyon praktikus azért is, mert így felmelegszik az üveg annyira, hogy mikor a forró zselét belekanalazzuk, akkor az üveg nem kell, hogy megrázkódjon, mert már előmelegítettük. 
Így tettem én is, szépen belekanalaztam a pirosló zselét az üvegekbe és mikor megteltek, lezártam a kupakkal mindegyiket és gyors mozdulattal fejre állítottam mindegyiket. (ezt ugye a vákuum miatt tesszük)
Jöhet a vastag takaró és kezdődhet a száraz dunsztolás , ami akár 1-2 nap is lehet. 
Ezután kerülhetnek az üvegekre a címkék, és mehetnek a már várakozó helyükre a kamrapolcon!

Természetesen hagytam ki egy kis tálkában "kóstolót" is a családnak és osztatlan sikert arattam ezzel az újításommal! Engem meg a szépsége is ami nagyon megragadott, úgyhogy úgy tűnik bekerül a "csináljuk jövőre is" repertoárba!

Bátorkodjatok, próbáljátok ki ti is!

Én egy nagyobb dinnye feléből készítettem és 3 x 375 ml és 1x 120ml üvegeket töltöttem meg a lekvárokkal.