Szeretném elöljáróban leszögezni, hogy senki ne kövezzen meg, nem felejtettem el innen kezdve sütni-főzni, csak......
.....szóval ismerkedek egy új élet-ételformával, aminek a neve: PALEOLIT!
Mielőtt még bárki is felugrasztaná a szemöldökét, leszögezem, hogy lesznek "normál" kaják is még a blogon! Azonban néhány ilyen is.....
Nem titkolt szándékom néhány csúnya, és már feleslegesnek ítélt kilótól megszabadulni (is), de alapvetően érdekelt ez a típusú étkezési forma. Van ez így nálam, hogy a kíváncsiság olyan erős, hogy kipróbálok dolgokat - főleg ez a konyhában igaz, persze.
Úgyhogy egyik hétfő reggel úgy indult a hét, hogy mától szénhidrátmentesen élek - amennyire ez első nekifutásra sikerül. Ez úgy valósult meg a gyakorlatban, hogy nap mint nap tányérra kerültek a már ismert, megszokott "fehérjék", alap- és megbolondított formában. Ilyenek ugye a csirkemell, csirkecomb, a tojás, a sajtfélék, a kefír, joghurtok....és még sorolhatnám. Köretként a "szokásos" saláták, savanyúságok és zöldségek jöttek sorban.
........
és akkor jött egy ismerősöm, aki mondja, hogy ő is hasonlóképpen él - étkezik - már több mint egy éve, de neki van ehhez kenyere, amit szokott sütni és remekül ki tudja egészíteni az étrendjét. No és ekkor került képbe a csodaszó: paleolit.
Tudni kell, hogy eddig is hallottam már róla, de valamiért idegennek éreztem ezt a típusú táplálkozást, így nem is olvastam különösebben utána, hisz nem érdekelt (bocsi, nem voltam elég kíváncsi).
No több se kellett nekem, utána olvastam ...
Így találtam magam szembe a Paleolit étrenddel. Kijelentem, hogy igazi paleos sosem lesz belőlem!!! Mégpediglen azért sem, mert a tojás, tejtermék - itt is főleg a sajt - amit nem tudnék nélkülözni az életemből! Viszont egyre inkább beleástam magam ebbe a típusú étkezésbe és kezdett tetszeni, érdekelni......
Hogy szokott ilyenkor lenni? ....hát úgy ,hogy gyorsan felkutatom, hogy mi van itthon a kamrában, hűtőben és nekilátok ezek közül annak ami leginkább felkeltette azt érdeklődésemet. Mint most ez a "kenyér". Mert azért ezt a "limarás" oldalakon nevelkedett bloggerek, blogolvasók a legjobb indulattal sem fogják kenyérnek hívni..... de nekem viszont tetszett a végeredmény. Sőőőt, képzeljétek, még a Zuramnak is!
Tehát, nekiláttam az első kísérleti darabnak....
Felvértezve magam minden bátorsággal, mert az összes ilyen oldalon, fórumon riogattak, hogy a kenyerük készítése a legnehezebb, és ez szokta kedvét szegni a követőknek.
Én bátor voltam! és sikerült! ki merem jelenteni, hogy elsőre is ehető, túlzás nélkül állíthatom, hogy finom kenyérke lett belőle.
Ezért is bátorkodom feltenni ide ezeket a próbálkozásaimat.
Azóta ugyan kicsit alább hagyott a lelkesedésem, be kell valljam, mert viszont a kilók is megálltak az apadás folyamatában, és most úgy gondoltam, hogy akkor majd kicsit később hódolok ennek a számomra tetsző életszemléletnek. Mondom, csak néhány ötletet loptam innen, teljesen képtelen leszek megválni néhány dologtól - azt hiszem.
Ismeritek az olyat, amikor keresel valamit a neten, mondjuk egy receptet.....aztán elkezdesz szörfölgetni és órák telnek el, közben ugye ezt észre sem veszed, de egyre érdekesebb receptek kerülnek a látókörödbe, amit sorra mentesz el ,hogy nehogy elvesszen, és gyűlnek a kipróbálásra váró listán.....Aztán egyszer csak felugrasz: no most aztán már legyen is valami! Akkor nekilátsz valami ilyenforma elkészítésnek és lesz az első sikerélmény (vagy nem). Aztán itt dől el, hogy a "csakazértis" győz a továbbiakban, vagy feladod és leszoksz az új dolgokról, amit még igazán meg sem ismertél........
Akkor nézzük mi van itthon a kamrámban.....
5 dkg szezámmag pehely (szezámmag darálva)
5 dkg magmix - ez készen így kapható , napraforgó- tök- és fenyőmag (darálva)
2-3 dkg mandula (darálva)
3 tojás
1 kk szódabikarbóna
1 kk só
0,5 dl langyos víz (szükség szerint több-kevesebb)
A magokat én hagyományos kávédarálón őröltem meg, de természetesen kaphatók ám a lisztváltozatok , és akkor nem kell darálni sem.
A magok darálékát, a már majdnem lisztet a sóval, szódabikarbónával elkeverjük és a tojásokat külön válasszuk. A sárgáját kicsit elkeverjük , majd a fehérjéből nem túl kemény habot készítünk.
A száraz hozzávalókhoz először hozzáadjuk a sárgáját a tojásnak, majd elkeverjük viszonylag csomómentesre. Ekkor jön hozzá kicsi víz (nem kell a teljes mennyiség, csak hogy folyósabb állagot kapjunk mint a nokedli tésztája) ezután pedig már csak a tojáshabot vegyítjük hozzá óvatosan. Egy laza állagú, már-már folyékony tésztát kapunk . Nem kell megijedni, még csak köszönő viszonyban sincs a "normál" kenyér tésztájával, inkább a muffinéhoz hasonlít a végeredmény.
A sütőformát papírral kibéleljük és óvatosan beletöltjük a masszát.
A tetejét én most fekete szezámmaggal szórtam meg, de ez már teljesen tetszés szerinti.
A sütőt 180C-os hőfokra melegítjük és betoljuk a sütőformát és kb. 25 percig sütjük. Tűpróba, ha szükséges még néhány percet süssünk rá.
Amikor elkészült, rácsra emeljük és hagyjuk a papírral együtt kihűlni. Mikor kihűlt, levesszük a papírt róla és kezdhetjük szeletelni - vékonyan.
Ne kérdezze senki, hogy miért a vékony változat jött be nekem, de valahogy ez a kenyérféle csak így ízlik .....
....mert valljuk be, ízlik! és nem csak nekem ám, hanem még a Zuramnak is bejött! Annyira, hogyha esetleg elfogyott az adag és nem készült újabb akár reklamálni is képes érte.... :)
Első ránézésre elég bizarr volt az első kenyerem! Mégpedig a tökmag zölddé varázsolta , amitől egyesek számára visszatetszést válthat ki. Tanulva ebből a hibából , a tökmag csak ízesítésként szerepel a későbbiekben a kenyereim hozzávalói között, jelentősebb mennyiséget a többi hozzávaló teszi majd ki. Mert az már biztos ,hogy lesz folytatás.......
