Biberle

Közeledik a karácsony, nyakunkon az advent..... Én már hetek óta adventi sütilázban égek! Előkerültek a már megszokott sütikék receptjei, bújom a netes oldalakat amik a karácsonyi készülődésről - leginkább a konyha és süti terén - szólnak. Jár az agyam, hogy milyen gasztroajándékokat készítsek - jó esetben örvendeztessem meg vele a szeretteimet, ismerőseimet. Ilyen keresgélés közepette került elém a biberle. Ennek az a története, hogy én tavaly hallottam róla először....(közvéleménykutatás után állítom, hogy nem vagyok ezzel a ténnyel magányosan). Aztán lelkesedtem, hogy el is készítem.... és ismeritek gondolom, hogy van ez, annyi minden más került még előtérbe, hogy ez elmaradt! Aztán megfogadtam,hogy jövőre - vagyis idén - mindenképp kipróbálom!!! Mégpediglen azért ,mert új, és kíváncsi vagyok, ez az elsődleges (vagy másodlagos?!) , és azért is, mert a kishercegem nagyon szereti a mézeseket és a marcipánosokat. No ez meg együtt....szóval egyben a kettő akkor máris nyerő!!! 

Volt egy szabad délelőttöm.....és nem volt mentség a biberlének! 

Előkerestem hát az elspajzolt receptet és indulhatott a móka!

Természetesen ez is egy "Limarás" recept, amiben ő is egy Mindmegette oldalra kalauzol , és követtem az utasításait. 

Hozzávalók:

12-13 dkg méz

7-8 dkg barnacukor

3 ek olaj

17-20 dkg liszt

1 púpozott tk sütőpor

2 tk mézeskalács fűszer

Töltelék:

20 dkg marcipánmassza

Tetejére:

1 tojás

1 tk tejszín (tej)

3 dkg kristálycukor

A mézet a cukorral és az olajjal elkeverjük és addig melegítjük, míg a kristálycukor elolvad. (én mikróban tettem mindezt, de maradhat a hagyományos lábosos megoldás is) Az elkészült masszát hűlni hagyjuk. Közben kimérjük a lisztet, hozzáadjuk a sütőport, a mézes fűszert,  és hozzá is gyúrhatjuk az időközben kihűlt mézes keveréket. Kb. 1 órára betesszük a hűtőbe. 

Innen én nem követtem szó szerint a receptet....elnézést! ezért azt írom, ahogy én készítettem.

A tészta pihentetése után kinyújtottam. A marcipánt kezemmel átgyúrtam és rúddá sodortam. Jó esetben sikerül éppen akkorára, mint amekkora a kinyújtott mézes lap. Aztán a szélére tettem a marcipánrudat és feltekertem. Így egy helyes kis töltött hengert kaptam. Ezt trapéz formában úgy kb. 2-3 cm-es darabokra vágtam és átraktam a sütőpapíros tepsire. 

A tojást elkevertem 3 ek tejjel (nem akartam ezért kibontani egy nagyobb tejszínt, de ha amúgy is elhasználjátok, akkor azzal csináljátok) és megkentem vele a kis falatkákat.

175C-ra előmelegített sütőbe toltam 15-20 percig sütjük. 

Ha kész, akkor a 3 dkg kr.cukrot (ez kb. 3 evőkanál) 2 ek vízzel, felforraljuk , és a kihűlt mézeseket ezzel átkenjük és hagyjuk száradni. Gyönyörű fényesek lesznek tőle! 

Ezek után dobozoljuk. (dobozban szépen visszapuhulnak a mézesek, különben fogtörően kemények maradnak, mint emlékeimben....!)

Igazi téli, karácsonyi sütemény lett belőle, mutatós és szép is, szerintem gasztroajándéknak is beillik! 

Töltelékként én legközelebb -mert naná, hogy lesz még idén biberle! - kipróbálom a gesztenyés töltelékkel, mert nekem a marcipán ugyan nagyon finom, de túl édes - pont jó így a hideg téli napokon!

Tehát mindenkit arra biztatok, hogy vegye elő ezt a receptet, mikor a fantáziája megreked a mézeskalács témánál.......megéri!