2012. augusztus 11., szombat

Gulyásleves


Van olyan aki nem szereti? Ugye nincs! Mert olyan nagyon finom!!! Jöttek hozzánk hétvégére a kiscsalád, és ők rendelték ezt a kedvelt leveskét. Általában az a szokás, hogy ez után a leves után valami tésztafélét eszünk, mert ez egy olyan "gazdag, tartalmas, sűrű leves"....most is így történt: lángost sütöttem. (erről majd egy másik posztban)

Az elkészítése ennek a levesnek annyira nagyon egyszerű, de mégis tipikusan "ahány ház, annyi szokás" - annyi íz. Tulajdonképpen ha hús van otthon, akkor minden van egy jó gulyásleveshez. 
Én leginkább az autentikusabb változatot részesítem előnyben, amikor marhahúsból készítik. De természetesen több alapanyag is kipróbálásra került már.....
Most vegyesen készült az alap, marhalábszár és sertéslapocka húskockáiból főztem pörköltet. 
Amikor hagymán megpárolódott a hús - figyeljünk, ha különféle húsokat főzünk együtt, nem egyszerre főnek meg! - ráteszem a pirospaprikát és felöntöm annyi vízzel, hogy ellepje. Itt még nem kell a levesnyi mennyiségű vizet hozzáadni, csak "rövid" lével főzünk egy pörköltet. Amikor ez is elkészült, akkor jöhetnek hozzá a sárga- és fehérrépa karikára, a krumpli kockára vágva (és mert én szeretem benne, néhány szelet zeller is), és 2-3 gerezd fokhagyma. Ezzel kicsit párolom még, és most felengedem annyi vízzel, amennyi levest szándékozok főzni. Már csak annyit kell főzni, amíg a zöldségek is megpuhulnak. 

Közben elkészítjük a csipetkét hozzá. 
1 tojáshoz sót adunk, lisztet annyit, hogy gyúrható tésztát kapjunk és egy nem túl kemény állagú gombóccá dolgozzuk össze. Ekkor kezdődhet a csipkedés! Bal kézbe fogjuk és jobb kézzel tényleg lecsipkedünk belőle kisebb darabkákat, és ez dobjuk a levesbe. 
Most már tényleg nincs más dolgunk ,mint megvárni, amíg a tésztacsipetek feljönnek a lé tetejére, és ekkor kész is a finom gulyáslevesünk!

Tálaláskor én szoktam mellé tenni Erős Pistát is, mert szerintem egy igazi gulyás, csípősen enné ezt a levest - meg én is!

Nem véletlen tehát, hogy a hazánkba látogató külföldiek első között tanulják meg ennek az ételnek a nevét, és kapnak minden alkalmon, amikor igazi magyar "gulast" ehetnek. 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése