A tavalyi év volt az első , amikor is kajszilekvárt készítettem. Igazából kicsit a kényszer vitt rá, mert kaptam egy szép nagy adag sárgabarackot egy kedves barátnőmtől. Aztán annyira beleszerettem a lekvárkészítésbe, hogy az idén már szinte vártam a szezont, a lehetőséget, hogy ismét nekiállhassak a szezonális gyümölcsök zamatának elmentésére télire. Úgyhogy az idén már tudatosan vásároltam nagyobb mennyiséget a kajsziból és készültem a lekvárfőzésre. Nagyon finom ízű gyümölcsöt sikerült beszereznem, aminek egy részét már gyümölcs formában elraktároztuk - a hasunkba - de annyira finom volt, hogy bűn lett volna kihagyni ezt az élvezetet. Aztán számítottam is erre, így kicsit túlzott mennyiséget vásároltam. Azért maradt még bőven a lekvárnak is.....
Ez az idei gyümölcs viszont kicsit keményebb változat volt, merthogy gondoltam nem fogom tudni egyből eltenni..... aztán mégis. De mondta az eladó, hogy nem kell pucolni - nem mintha én annyira szoktam volna - mert szépen elfő a héja is a gyümölcsnek. Még jó hogy mondta, mert egyébként nem is nagyon akart kibújni a bőréből ez a fránya kajszi!
Szóval nekiláttam az első adagnak. Szépen megmostam, kimagoztam, daraboltam a kb. 5 kg tisztasúlyú gyümölcsöt , majd hozzáadtam a cukrot, ami nálam az előírt adagolásnál kicsit kevesebb, mert tudjátok, én az inkább gyümölcsízű, nem annyira édes lekvárokat preferálom.....
Tehát edénybe raktam darabolva, majd turmixoltam - de csak egészen kicsit - és mehetett a cukor, a dzsemfix és indulhatott a főzés. Rövid ideig tart, hála a dzsemfixnek!
Közben előkészítettem az üvegeket - amiknek külön történetük van ám - és mikróba tettem ötösével őket és szépen nedves konyharuhára sorakoztattam mindegyiket. Kezdődhetett az üvegekbe töltés.....
Mivel a Zuramtól azt az ukászt kaptam, hogy "ne variáljak", hanem hagyományos kajszilekvárt készítsek, szót fogadva a mennyiség java részével így is jártam el...... De a kisördög nem alszik!!!! Kellett kipróbálnom az ízesítéseket is, no!
Így most is készült néhány üveg a már szinte kötelező levendulás kajsziból, de kísérletképp lett néhány üveg a gyömbéres kajsziból is az idén.
Ui.: Az üvegeknek pedig annyi a történetük, hogy úgy hittem, hogy télen szorgos kis hangyaként gyűjtögettem a kicsi üvegeket, hogy amikor az idén lekvárfőzésre kerül majd a sor, akkor legyen elég belőle. Aha..... és nagyot tévedtem!!! mert amikor elővettem a dobozt, amiben a kis üvegek gyülekeztek, hát mit ne mondjak, nem volt sok, nem hogy elég lenne...... De semmi probléma, lehet kapni mindegyik nagyáruházban lekvárnak való üvegeket.....lehet, csak azok nem tetszenek!!!! Márpedig az is nagyon fontos - nekem!!! - hogy szép is legyen az a lekvár, miután már nagyon finom! Aztán szerencsém volt mert a "gazdaságosban" volt az ízlésemnek megfelelő már-már snassz üveg, a lehető legpuritánabb fazonnal, de nekem pont tetszett! Egy kis szépséghibája ennek is volt, mégpedig, hogy a tető arany színű.....de gondoltam úgyis kap "ruhát" így lehet akár arany is! Így vettem ezekből, és idén szépen fel is címkéztem mindegyiket......
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése