Nehéz elhinni, de bizony 9 éves lett az én királyfim! Ebből adódóan szülinapi torta dukál neki. De ugye nem ő lenne, ha már nem állt volna készen egy ötlettel, hogy milyen legyen az ő szülinapi tortája!
Szépen elmondta, sőt le is rajzolta azt, résztelesen kifejtette a kívánságait......én meg kerekedett szemekkel hallgattam és egyre csak győzködtem magam: menni fog ez, menni fog!!!! Nem tehetem meg, hogy nemet mondok életem legjobb pasijának, igaz?! Nem!!!!
Így történt, hogy miután rábólintottam , ám legyen ez a torta, és meggyőződést imitálva mondtam, hogy semmi probléma, ilyen lesz az a torta....
Azért a Zuramtól szép dolog volt, ahogy titokban félre hívta az ünnepeltet, és elmondta, hogy azért tudja, hogy anyukája nagyon elszánt, és mindent megtesz, hogy kedvébe járjon és megkreálja ezt a tortát, de nem mestercukrász! úgyhogy ne keseredjen el, ha nem lesz "éppenpontolyan", ahogy ő azt lelki szemeivel megálmodta! Enyhe csalódottság volt az arcán, de helyeselt .....
Én meg ezerrel igyekeztem, hogy megfeleljek a feladatnak..... Ami elsőre azért nem tűnt annyira bonyolultnak!!! elsőre.....
Felállítottam a teóriát: piskóta megsüt, sablonnal formára kivág, közben krémet elkészít, piskóta betölt, marcipán kinyújt, forma beborít, díszítést rárajzol..... Ugye, hogy egyszerű???!!!!
No neeeeem!!!! nem volt ennyire!
Megvolt a piskóta, megvolt a sablonnal kivágás....
Közben készült a krém, ami kívánság szerint epres krém kellett legyen.
Gondolatom az volt , hogy a már jól bevált mascarpone krémet elkészítem, és teszek hozzá finom friss eperből készült gyümölcsvelőt. A gondolat jó volt..... Csakhogy, a mascarpone krémhez a tejszínből nem akart hab lenni!!! a 3. dobozzal próbáltam habbá verni, mindannyiszor túróvá változott.... aztán a 4. úgy ahogy habszerű lett, ez került bele. jöhetett az epervelő és a cukor. Meg is lettem.... Jöhetett a főkóstoló (még jó hogy nem meglepetésnek szántam a tortát!!) ugyanis megkóstolta, és közölte, hogy neki ez így nem ízlik!!! Mit tegyek? készítsünk másik krémet! Egyszerűbbre váltottam, szorított az idő már. Készítettem egy eperpudingot..... Kóstolás....nem ízlik!!! Kezdtem elveszteni a lelkesedésemet, és a hitemet a tudásomban..... Utolsó előtti próbálkozásként főztem egy tejszínes pudingot és ebbe tettem bele az összeturmixolt epret és egy kicsi vajat. No ez megfelelt már!!! pfffffffuuuuuu..... már kezdett pedig gyöngyözni a homlokom.....
Betöltöttem a piskótát és betettem a hűtőbe. (ami, meg kell mondjam nem volt egyszerű, mert ugye ez egy egész nagy , tepsiméretű kilences volt!)
Jöhetett a marcipán! Kívánság szerint fehér marcipán kellett.... Tehát porcukros deszkán kinyújtottam viszonylag vékonyra, és próbáltam eltalálni a méretet, amivel be tudom majd borítani a nagyméretű kilencest. Sikerült! Na , végre, talán majdnem az első ebből a repertoárból...no jó, a piskóta azért ment.....
Jöhetett a burkolás. Óvatosan ráemeltem a már betöltött piskótára és szépen kifeszítve ráigazítottam a formára. Huuuuuu....
Aztán előkerült a cukormáz - még szerencse, hogy adventkor többszáz mézeskalácsot szoktam kidíszíteni, így most már-már rutinosan állhattam ennek a dolognak neki!
A kívánság az volt, hogy körben piros cikk-cakk és ha már ilyen "ügyes" vagyok, akkor írjam is rá, hogy "Boldog szülinapot Palkó!". ... Meglett. nem mondom, hogy a legszebb lett, de elégedett volt vele a "megrendelő".
Elkészült a királyfim áhított tortája, bekerült még egy kicsit a hűtőbe, amíg a vendégek megérkeztek és elfogyasztottuk az ünnepi ebédet.
De eztán.....a boldog arcát látva minden fáradozást megért ennek a tortának az elkészítése! Ismeritek ezt az érzést, mikor a várva várt baba megszületik, elhussannak a szüléskor érzett fájdalmak, rossz érzések....csak az öröm és a boldogság marad! No most ezt éreztem én is.....
BOLDOG 9. SZÜLINAPOT PALKÓ!
 |
| Boldog szülinapot, Palkó! |
ui.: csak megjegyzem, hogy annyira nem sikerült rosszul , a sok akadályoztatás ellenére sem, mert reggel-délben-este fogyott egy-egy szelet belőle az ünnepelt által.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése