Régi kedvencem a velő. Tudom, megosztó egy étel ez is több másik társával...de ez most azoknak írodott poszt, akik szeretik.
Valamikor gyerekkoromra nyúlik vissza ennek a különös ételfélének a megszeretése, akkor még nagy kuriózumnak számított velőt szerezni - enni. Anno apukámmal hódoltunk a velős finomságoknak, lásd: velővel töltött karaj, vagy a méltán híres Bánfy-máj étel, amin szintén ott kell legyen a pirított velő. Szóval akkor nagy szó volt velős ételt enni....azóta meg - bevallom! - mindig féltem ilyen ételt rendelni az étteremben, mert a velő kényes ételféleség, csak frissen szabad fogyasztani!
Ma viszont már csak simán kérni kell nagyobb áruházak húspultjainál a kedves hentestől.
Én is így tettem a minap és nem volt már más dolgom, mint finomra vágott hagymát pirítani olajon majd hozzáadni a kb. 20 dkg velőt és mint a tojásrántottát, megpirítani a serpenyőben. ....és kész is!
Közben pirítottam néhány szelet kenyeret, vágtam pár karika lilahagymát és jöhetett a rég vágyott velős pirítós élvezete.
Ajánlom a félősebbeknek is! én felbátorodtam, és máskor is bátran fogok velőt venni!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése